Budapest, 1970. (8. évfolyam)

4. szám április - Dr. Gámenczy Béla: A közellátás megindulása

Dr. Gámenczy Béla A közellátás megindulása 1945. január 23-án reggel, mi­közben Budáról a németek lőtték a pesti oldalt, lakásomról nagy ne­hezen eljutottam a Vízművek Egyetem utcai óvóhelyére. Előző nap ugyanis Reisz József Móric, a Húsipari Munkások Szakszer­vezetének főtitkára üzent, hogy menjek, mert ott alakul a főváros új vezetősége. -A Vízművek óvó­helyén Beliczay tanácsnok bemu­tatott Csorba János polgármester­nek. Egyben felhívta figyelmét, hogy nagy gyakorlatom van a köz­élelmezésben és ezért hasznomat vehetnék. Csorba mindenekelőtt Becht­ler Péter alpolgármester vélemé­nyét kérte. Nyilvánvaló volt, hogy az elpusztított fővárosban első­sorban az élelmezést kellett meg­szervezni, és biztosítani, hogy az embereknek legyen erejük mun­kához látni. Bechtler egyetértett megbízá­sommal, melyet Csorba a Nem­zeti Bizottság a Vízművek egy másik óvóhelyén tartózkodó tag­jaival is közölt. A polgármester megbízásával a zsebemben még január 23-án délelőtt az Egyetem utcából eljutottam a Városháza épületébe. A Városháza nagy része romok­ban volt, egyes részei kiégtek. Törmelékek borították a megma­radt folyosókat. Minden kihalt volt, csak a Városháza óvóhelyei voltak tele a környékbeli lakosok­kal. A volt közélelmezési ügyosz­tály egyik kis szobáját valahogy rendbe hoztam. Egy könyvszek­rény véletlenül épen maradt ajtó­üvegének felhasználásával a szo­ba ablakait Sipos István altiszt segítségével beüvegeztük. Köz­ben besötétedett. Világítás nem volt. Aztán az óvóhelyről felhoztak néhány kis karácsonyi gyertyát, melyek pislákoló fénye mellett, az összeszedett papírhulladékon, írógép hiányában kézírással meg­szerkesztettem egy felhívást, me­lyet másnap a „Szabadság" című napilap közölt. Ebben értesítet­tem a fővárosi élelmezési üzemek és intézmények dolgozóit, hogy a Városházán a közélelmezési ügy­osztály megkezdte működését. A vezető beosztású dolgozók jelent­kezzenek, egyébként pedig az üzemek és intézmények dolgozói, amint tehetik, jelenjenek meg a munkahelyeiken, kezdjék meg a romok eltakarítását, és igyekez­zenek megteremteni a munka új­rakezdésének lehetőségét. Egy-két napon belül egymás­után jelentkeztek is a Községi Élelmiszerüzem, a kenyérgyár, a vágóhidak, piacok dolgozói és je­lentést tettek az üzemek helyze­téről. De egymásután jelentkez­tek a pékek, a vendéglátóipar és a többi ipartestület vezetői is, akik­nek munkájára a kenyérsütés meg­kezdéséhez, valamint az egy tál étel főzéséhez és kiosztásához el­sősorban volt szükség. Az első vidéki küldemény A közélelmezési ügyosztály már egy hete dolgozott a Város­házán, amikor Csorba János pol­gármester is átjött a Vízművek­től. Január vége felé a többi köz­ponti hivatal is megkezdte műkö­dését. Csorba egy ideig velem együtt éjszakára is bennmaradt a Város­házán, esténkint az egyik belső udvaron sétálgatva módunkban volt megtárgyalni a közélelmezési kérdéseket és teendőket. Közöl­tem Csorbával, hogy előkészítem a lakosság fejadagon alapuló ellá­tásának megszervezését. Legalább egy tál meleg levest is kellene ki­osztani ... Egyelőre azonban sok helyen még víz sem volt, nem­hogy élelmiszer. Eltelt néhány nap az általános szervezéssel. A fővárosi és egyéb üzemek dolgozóinak áldozatos és önfeláldozó munkájával megkez­dődött a romok eltakarítása. Lé­pésről lépésre megindult a köz­élelmezési üzemek és intézmé­nyek működése is. Február 3-án estefelé begör­dült a Városháza elé 17 szekér, te­le élelmiszerrel. Kecskemétről jöttek, házról házra járva gyűj­töttek az ínséggel küszködő bu­dapestiek részére. A szekereken 5000 kg nagy kerek kenyér, 1000 kg vágott baromfi (pulyka) és mintegy 5000 kg alma volt. Bi­zony nem sok, mégis mekkora se­gítség! Csak az almáért kértek pénzt, de a főváros fizetni nem tudott, mert a pénztárban egy fillér sem volt. Mindent kiürítettek és elvit­tek a nyilasok. A sötét, világítás nélküli estén már nem lehetett az élelmiszereket kiosztani, ezért a szekereket éjjelre a mai városházi garázs-épület helyén levő romos épületbe vitték. Itt elég gondot okozott a készletek megőrzése. Hamar elterjedt a híre, hogy a Városházára élelmiszer érkezett. Egy darab kenyérért könyörögtek családapák; mások ügyeskedéssel, vag}' erőszakkal akartak hozzájut­ni. A szekeres gazdák azonban egész éjjel ébren őrizték az élelmi­szert. Kora reggel pedig kéziko­csikkal és szánokkal jelentkeztek a kórházak és gyermekotthonok megbízottai, akiket küldöncök út­ján hívtunk be. Az egész kecske­méti készletet a betegek és a kis­gyermekek részére juttattuk. Ezután sürgősen biztonságos, jól őrizhető központi raktárt léte­sítettünk a városházi óvóhelyen. A Nyugati pályaudvar egy külső részén pedig rendbehozattuk a vágányhálózatot és vasúti kirako­dót létesítettünk raktárral, hogy felkészüljünk a vagonokban érke­ző áruk fogadására. Rövidesen a városházi raktár­hoz orosz katonai őrséget is sike­rült kapni. Viszonylag hamar jelentős készleteket sikerült itt összegyűjteni. A vasúti raktárra is nyomban szükség lett. Február 4-én beér­kezett az első vasúti élelmiszer­szállítmány Gyuláról. 15 vagon­ban házikenyeret, .lisztet, szalon­nát, sonkát, kolbászt, vajat, tojást, baromfit, hüvelyest küldtek ado­mányként. Külön gondot okozott a vasúti kocsik és főleg a mozdony megszerzése, de végül a szovjet katonai parancsnokság segítségé­vel mindez sikerült. A szállít­mányt egész úton éjjel-nappal 12 falusi kísérő őrizte. Néhány napon belül újabb 3 vagon liszt és hús érkezett Kar­cagról, majd 10 vagon liszt és hüvelyes Hódmezővásárhelyről. Február 17-én 21 vagon lisztet és húst küldtek Kisújszállásról, Kar­cagról és Törökszentmiklósról, majd ezt követően 10 vagon liszt és burgonya érkezett Nyíregyhá­záról. Ezek voltak az első jelen­tősebb élelmiszer-szállítmányok, még a Közellátási Kormánybiz­tosság megalakulása előtt. A Nyu­gati pályaudvari raktárral, ahová a vagonokat kirakták, az első he­tekben csak küldöncök útján lehe­tett érintkezni, mert a telefon sem működött. Február 13-án Budapest vég­leg felszabadult. Eközben mindinkább érezhető lett a Debrecenben székelő kor­mány segítőkészségének eredmé­nye. Felhívására a vidéki Nemze­ti Bizottságok februárban 678 va­gon élelmiszert gyűjtöttek össze Budapest ínséges népe részére. Sajnos, ebből a mennyiségből csak 131 vagon érkezett meg Bu­dapestre — ebből 62 vagon liszt, 30 vagon burgonya, a többi hús,

Next

/
Thumbnails
Contents