Budapest, 1970. (8. évfolyam)

3. szám március - Nagy Margit: A középkor küszöbén

Város az időben IX. Nagy Margit A középkor küszöbén A népvándorlás kor mozgalmainak első, a Római Birodalom számára később végzetessé váló hullámát a gót törzseknek korábbi szállásterületeikről: a Fekete-tenger partjairól és Ukrajna déli területéről való nyugat felé vonulása jelentette, a IV. sz. utolsó évtizedeiben. Hogy mi késztette a kétségkívül jelentékeny hadierőt képviselő gótokat, hogy kitűnő kereskedelmi összeköttetésű, kedvező éghajlatú tengerparti telepeiket elhagyják, arra Ammianus Marcellinus római történetíró adja meg a választ: „Mikor pedig a gótok többi törzsein szerte terjedt a hír, hogy egy eddig ismeretlen és távoli rejtekből előtűnt emberfaj mintegy a magas hegyekből leomló lavina mindent tönkre rombol, amit ér... a nép nagyobbik része... a barbároktól teljesen mentes lakóhelyet keresett." Ez az ismeretlen és félelmetes ellenség a hun nép volt. A hun törzsek megjelenése és a velük való küzdelem kilátástalansága arra kényszerítette a gótokat, hogy Valens császártól engedélyt kérjenek a Római Birodalom keleti tartományaiban való megtelepedésre. A Duna menti barbár törzsek A gótok bebocsátása és nagy részük megtelepedése a Pannó-Aranyozott ezüst germán fibulák (Óbuda, katonai amphiteatrum) Ezüstpántos favödör a Fehérvári úti avar temetőből 36