Budapest, 1970. (8. évfolyam)

3. szám március - Siklós László: Pesti malmok

külsejű telepek Budapesten. Akik esetleg elhagyták házukat — később eladták, vagy bérbeadták másoknak. így számuk nem is igen csökkenhetett. .. Bakonyi Józsefné tíz éve a telep lakója. Nemrég két házzal odébb költözött. A régit 20 ezer forintért eladta, s elfogalta a három épülettel odébb fekvő düledező viskót. A veranda már beszakadt, a támfák alatt le kell hajolni. Az egész épület életveszélyes. — Amikor a régi lakást eladta, nem tudta, hogy a telepet le fogják bontani ? — Beszélték már mindenfelé... De megvették. Kinek mi köze hozzá? Majd kapunk új lakást. Ennyi idő után megérdemeljük. . . Néhány méterrel odébb kis fabódé. Ott lakik a fia, menye és az unokája. 0 hívta őket ide, hogy majd ehelyett új lakást kapnak. A bódéból több helyütt is kilátni a szabadba. És a kis fekete korcskutya dühösen ugatva, vicsorítva védi nyugalmukat... — Sajnos, sok kerületben nem tartják „politikusnak" az engedély nélkül építkezőkkel szembeni fellépést — mondja Mueller Othmár. — Ezt úgy kell érteni, hogy kevés a munkaerő. Meg aztán valóban nem könnyű ezekkel az emberekkel szemben eljárni. Pedig többségük alkoholista. A telepeken kialakult közerkölcsről ne is beszéljünk!.. . Egy rendelkezés szerint a kerületi tanács építési osztályának vezetőjét, valamint a körzetes előadót fegyelmileg felelősségre vonják minden födém alá került engedély nélküli épületért. Ennek ellenére inkább egyhelyben topogásról beszélhetünk. Amit lebontunk, az rövidesen újra felépül. A telepen két helyütt gépkocsit is láttam. Három másiknak a kertjében pedig motorkerékpár várakozott. — Lakásra nem tellett volna ? — kérdeztem. Válaszok: — Azt adjon az állam. Ilyen körülmények között úgysem lakhatunk. .. — Nem kötelezhetnek arra, hogy lakást vegyek a megtakarított pénzemen. . . Átvágok az úgynevezett préri felé. Töprengek: mi lehet itt a megoldás ? A vidékről jött embereket visszatelepíteni, ahonnan jöttek ? Erre visszhangzanak a vágóhídi művezető szavai. .. De ezeknek az embereknek a veszekedéseitől hangos esténként a környék. A telepet még a rendőrök is nagyívben elkerülik. Akármilyen kétes elem jó búvóhelyre talál itt. És a telep mindentől függetlenül éli tovább sajátos életét. Ha egyszer itt el is pusztul, másutt újra kinő. .. Dülöngélő férfi közeledik. Tüzet kér. — Vidéki ? — kérdezem. — Viharsarki vagyok. Két évvel ezelőtt jöttem ide. . . — Miért ? — Azt hittem, itt minden más lesz. .. Azt hittem, Budapest olyan szép és gazdag, mint a képeslapokon. Mueller Othmár: — Leggyakrabban Budapest határában, az „utca másik oldalán" építkeznek. Vagyis pontosan megtudják, meddig tartozik a terület a főváros közigazgatásához. Aztán két lépésre onnan megkezdik az építkezést. . . Ez jellemző Vecsésre, Budaőrsre, Ürömre és Dunaharasztira is. A kerületi tanácsok sokat tehetnének ebben az ügyben. Állandó ellenőrzéssel még időben megakadályozhatnák az egészségtelen nyomortelepek állandó „újjáépítését". Az engedély nélküli építkezések központjai: III. Mocsaras dűlő és az Ürömhegy oldala IX. Az Aszódi út és a Vágóhíd utcai barakkoknál fészerlakások XI. Ördögorom XV. Cigánytelepülések XX. Nagyszabású lakásépítkezések Szinte a Dunasori telep végén húzódik egy kis sufni. A lakó negyven év körüli asszony. — Biztos maga is a tanácstól van. Kívül tágasabb. És szidja a tanácsot, hogy csak neki nem adnak lakást.. . Tények: A tanács felajánlott részére szoba-konyhás lakást. Nem is egyet. Az asszony azonban nem fogadta el. — Nekem ne szoba-konyhás lakást adjanak — kiabál hisztériásán. — Adjanak összkomfortosat és itt sem vagyok. .. De addig nem megyek ki innen... Benézek a sufniba. Rongyok és nagyapánk korabeli télikabát áll össze fekhellyé. A kuckó télen sem fűthető, kályha sincs benne... Az asszony tovább szitkozódik. A szomszédok körégyűlnek, hangosan helyeselnek. Ez az, amit Mueller Othmár úgy fogalmazott meg: „A telepalakítás létrehoz egy úgynevezett véd- és dacszövetséget, ez is megnehezíti felszámolásukat. .." Egy felmérés tanúsága szerint 1968-ban Budapesten 1525 engedély nélkül épített lakás és 1205 kamra volt. A benne lakók száma megközelítette a 10 ezret. 1964-ig 121 lakást bontottak le, 1964 és 1968 között nyolcat. Az adatok nem teljesek, mert a felmérés négy kerület jelentése nélkül készült el. De amúgyis jelentősre tehető az azóta emelt épületek száma... Néha megmagyarázhatatlan dolgok történnek a telepen. Egyik napról a másikra eltűnik egy lakos. A tanács lakást utalt ki részére. Hónapokig nem látják, azután egyszer csak újra megjelenik. Beköltözik egy lakásba. A többiek csak annyit vesznek észre, hogy tele van pénzzel, nagy lábon él. A tanácsi lakásból... S most visszajött, hogy újabbat követeljen... — A legfontosabb feladat a megelőzés — mondja Mueller Othmár. — Meg kell szervezni egy jól működő aktívahálózatot, amely időben jelezné a meginduló építkezéseket. Feltétlenül javítani kellene az együttműködést a rendőrséggel és az ügyészséggel is. Igaz, erre már történtek kezdeményezések... De azt hiszem, végső megoldásként létre kellene hozni az építészeti rendészeti osztályt. Gépkocsival a munkatársak napi 200—250 kilométert utaznának be Budapesten. Ez biztosítaná a megfelelő ellenőrzést, s talán meggyorsulna az engedély nélkül épített lakások legalább egy részének felszámolása. Felrémlik előttem egy, a telepen látott WC. Három deszkaoldal — a negyedik szabadon. És egy fogódzkodó. . . Mélykúti Attila 19