Budapest, 1969. (7. évfolyam)

7. szám július - Herbert Fechner: Az újjászülető Berlin

Az újjászülető Berlin Áz NDK fővárosának építészeti megformálása Irta: Herbert Fechner főpolgármester Makett egy újjáépülő városrészről A Német Szocialista Egységpárt VII. Kongresszusa a városrendezés és az építkezés területén is új szakaszt nyitott. Ez Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 20. évfordulójára már látható csúcspontokhoz fog vezetni. A fővárost oly módon kell megformálni, ami a szocialista közösség kibontakozását maximálisan segíti: vissza kell tükröznie a német nemzet első szocialista államának karakterét, tipikusnak, egyszerinek, élménytadónak és szépnek kell lennie. Fővárosunk általános beépítési terve felvázolja a városfejlődés jövőjét; megállapításaiban a társadalmi fejlődésre, különösen pedig a népgazdaság területeinek és ágazatainak elemzésére és prognózisaira támaszkodik. Az általános beépítési terv, mint a Nagy-Berlini Magisztrátus prognosztikai munkájának része, lényeges alapokat teremt a főváros építészeti fejlődéséhez, amely koncentráltan, belülről kifelé megy végbe. Városépítési alapelvünk, hogy optimális munka- és életfeltételeket teremtsünk a lakosságnak. A főváros jövő szerkezetét az általános séma szerint egy kompakt városterület jellemzi, amelyben szorosan összefonódik egymással a munka, a lakás és a pihenés. Egyidejűleg feladatunk, hogy a fővárost, politikai jelentőségének megfelelően, újjáalakítsuk, funkcionálisan rendezzük és megteremtsük a fejlett szocialista társadalomban élő állampolgárok térbeli környezetét — tehát már ma vegyük figyelembe a társadalom jövőbeni igényeit. A fővárosi funkciók — amelyek magukban foglalják a központi politikai, állami és gazdasági vezető szerveket, a tudományt, a kutatást és tanulást, az elektrotechnikát és elektronikát, a szellemi, a kulturális életet, valamint a nemzeti és nemzetközi forgalmat — döntően meghatározzák Berlin megformálását. A laksűrűség a városközpontnak túlnyomóan lakásra használt területén hektáronként kb. 5 — 600 lakos, a kompakt város más területein hektáronként kb. 350 lakos lesz. Ez kedvező munka- és életfeltételeket teremt, összehangolva az út- és időviszonyok fejlődésével, a munkahely, a lakás és pihenőhely közt. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a meggyőző funkcionális és formai megoldások legjobb lehetőségeit. Az általános elképzelés értelmében a városformálás alapelve az, hogy a főváros új szerkezetét az értékes történelmi együttesek figyelembevételével, továbbá a Spreenek, mint folyóparti látványnak, a központi tengelynek és az ék alakú zöldterületnek figyelembevételével alakítsuk ki. A városközpont a politikai, gazdasági és kulturális élet központja — és a fővárosi nemzeti és nemzetközi találkozások központi helye. Építészeti kialakításában a főváros centruma az egész városkompozíció kiemelkedő részévé fejlődik. A legkülönfélébb funkciók egybefonódása növeli a nagyvárosi élet sokrétűségét. A kisebb együttesek egy szerves egész részei, más és más élményterületeket alkotnak; ezek hatásosságukkal és differenciáltságukkal tűnnek ki. Ez különösen a városközpont magvára, az Alexanderplatzra érvényes. Ez az építkezési komplexum a köztársaság megalakulásának 20. évfordulójára már lényegében elkészül. Reprezentatív főútvonalak kötik össze a városközpontot az egyes társadalmi központokkal, olyképpen, hogy a lakóterületek körülveszik a városközpontot, s egyúttal ipari súlypontok szerint rendeződnek. A fejlődő szocialista társadalom igényeinek megfelelően alakítjuk ki őket, oly módon, hogy ugyanakkor a főváros építészeti arculatát is döntően meghatározzák. A lakóterületeknek és azok központjainak átformálásában és komplex újjáépítésében a városrendezés, az építkezés és a képzőművészet együttesen járul hozzá a társadalmi élet sokrétű formáinak fejlesztéséhez, a szocialista életmód kialakításához — miközben a nagyvárosi lakásfunkciók, a zavaróan nem ható munkahelyek és a pihenésre szánt berendezések egységbe formálódnak. Egyre nagyobb számban építünk jelentős funkcionális és formai változásokat mutató magas házakat. A meglevő lakóterületek átformálásában vezető szempont a lazítás, korszerűsítés, továbbá a társadalmi berendezésekkel való kiegészítés. A felelős tervező szervek azt a célt is kitűzték, hogy a város területét a lehető legjobban kapcsolják a külvilághoz: mind az egész köztársaság települési hálózatához, mind a város északi, délkeleti és délnyugati oldalán levő nyaralóterületekhez, egy sugár és érintő irányú kapcsolatrendszerből álló főútvonalhálózat és egy helyiérdekű közlekedési hálózat révén. összefüggő, jól kialakított zöldövezet-rendszer tagolja majd a várost, segíti a városi klíma javulását és a lakosság növekvő pihenés igényének a kielégítését. Az általános beépítési tervet a városi tanács prognosztikai munkájában és távlati tervezésében három fokozatban dolgozzák ki: Az első fokozat magában foglalja az általános beépítési tervnek mint a városfejlődés általános sémájának a kidolgozását. A második fokozat az általános beépítési terv konkretizálásából áll, meghatározott távlati időn belül, az egyes szakterületek és ágazatok prognózisának és perspektivikus javaslatainak alapján. A harmadik fokozat magában foglalja az általános beépítési terv további konkretizálását egyes városrészekre, tanulmánytervek, beépítési koncepciók és direktívák kidolgozása révén. A legközelebbi munkafázisok szoros közösségi munkára — a központi és helyi állami szervekkel, valamint a tudományos intézményekkel való együttműködésre — épülnek. A szocialista városépítés és a tipikus berlini városkép kidolgozása egyik fő feladata városrendezőinknek, építészeinknek és a velük együttműködő képzőművészeknek. 9