Budapest, 1969. (7. évfolyam)

1. szám január - Kereszty András: Egy városrész három arca (Rákospalota, Pestújhely)

A Dózsa György Gimnázium új épülete Egy város háron Vannak a fővárosnak részei, amelyeket nem kötelező ismerni. Furcsán néznének arra a budapestire, aki nem tudná, merre van a Váci utca, merre a Vár, a Rákóczi út, az Opera, a Szent István körút vagy a Parlament. Azt azonban bárki nyugodtan megkérdezheti — anélkül, hogy fura grimasz felelne —, hol található a Czabán Samu tér, a Csokonai Művelődési Ház vagy ? Libamalom. A történészek bizonyítékai szerint a Római birodalom terjeszkedése megállt a Dunánál. A legnagyobb pannóniai város, Aquincum, éppen szemben volt a mai Rákospalotával. De erre a területre, a másfélezer évvel ezelőtt élt polgárok, életükben legfeljebb egyszer ha átjöttek, akkor is leginkább hadakozni. Napjaink pesti embere — szándékai békésebbek ugyan és városa belterületeinek határa jóval közelebb húzódik — hasonlóképpen van a XV. kerülettel. (Ha egyáltalán tudja, melyik az a tizenötödik.) A hangulat Pedig Rákospalotának és Pestújhelynek történelme, hangulata és jövője van. Még akkor is, ha hangulata nem annyira markáns, mint Óbudáé, ha történelme nem annyira jelentős, mint a Váré és jelene nem annyira zajló, mint a Belvárosé. De a jövője? A jövő bármilyen lehet. A 27 négyzetkilométernyi terület három élesen elkülönülő részből áll. Pestújhelyből, Rákospalota-újfaluból, Rákospalotaófaluból. Pestújhely — kertváros. Nem a legelőkelőbbek, nem a legfényűzőbbek közül való, de házai szépek, rendbentartottak. A tágas kertekben virág és zöldségágyak, jóformán mindenütt gyümölcsfák. Ha a 44-es végállomásán leszállsz a villamosról, először nem is a kis házakat látod meg. A teret egyforma, egyemeletes épületek fogják körül. Magas tetőjükön romantikus padlásablakok nyílnak, minden redőnyük zöldre festve. Az utcanevek elárulják, miféle lakóházak ezek. Mozdonyvezető utca, Mozdonyfűtő utca, Vasutastelep utca. Annak idején a rossz minőségű termőföldek miatt potom áron parcellázták fel ezt a területet. A mai Landler Jenő Járműjavító elődje építette munkásai számára ezt a kis lakótelepet. A házak kerítése ugyanolyan kőkorlát, amilyen a vasútállomásokat szegélyezi. A „hivatalos kerítés", a sok azonos épület kicsit monotonná tesz; az utcaképet, — és sajátos módon harmóniát, nyugalmat áraszt. A vasutastelep felől kisugárzó csendes biztonság áthúzódik a többi pestújhelyi házra, utcára is. Nyugodt, otthonülő, tv-néző, papucsos, háziköntösös emberek tanyája ez. Rákospalota-újfalu — város. A Hubay Jenő tér — ahol a tanácsház is áll — akármelyik alföldi kisvárosba beillene. A boltok nem fényesebbek az ottaniaknál, a házak nem magasabbak, mint vidéken. A Czabán Samu tér körül pedig a néhány épületből álló lakótelep is inkább a bányászhelységek megszokott arcára emlékeztet. A Csokonai Művelődési Ház azonban budapesti, igazi peremvárosi — jó értelemben vett peremvárosi — szórakozóhely. Szombat esténként beat-zenekar játszik és a helybeli fiatalok a táncdal-stúdióban készülődnek majdani sikerekre. — Más ez a külváros, mint amilyen harminc évvel ezelőtt volt — mondogatják az idevalósiak. A népesség összetétele nem változott. Most is munkások, kistisztviselők laknak errefelé, most is nyitva vannak a kocsmák, és a gyárak most is füstösek. Mégis kulturáltabb, emberibb az élet. Igaz, innen kenyeret keresni inkább eljárogattak mindig is az emberek, Palota az otthonuk volt, de a Váci úton vagy Kőbányán dolgoztak. Az utcán jól öltözött emberek, a kultúrotthon falán felirat: „Rendezvényeinken csak egyszínű világos ingben lehet megjelenni, kockás ing és farmer szigorúan tilos!" Ófalu megint egészen más. Pedig néhány száz méternyi utat kell csak megtenni a Hubay tértől. Sokszoknyás asszonyok hordják a kútról a vizet, az udvaron csirke kapkodja a szemet, liba totyog, a Szilas patakon túl pedig a szántóföldek kezdődnek. Rákospalotának jelentős néprajzi hagyományai vannak. Kultúrája a palóc tájhoz tartozik, annak távol eső szigete. Több házban az Az ország második Kossuth-szobra 8