Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - B. Bónis Éva: A városalapító kelták

A főváros életéből A Kőbányai Tanács végrehajtó bizottsága értékelte az anyakönyvi hivatal munkáját. Az utóbbi években magyar a származású, külföldön élő személyek közül egyre többen térnek vissza az országba házasságkötés céljából. Ez a jelenség a X. kerületi anyakönyvi hivatal kimutatásaiból is kitűnik. Elgondolkoztató eset: a közelmúltban egy fiatalkorú kötött házasságot — egy 65 éves amerikai földbirtokossal. A kimutatás szerint egyébként a felbontott házasságok száma a kerületben évről évre emelkedik. Ismét megnyílt az átrendezett Szentendrei úti aquincumi múzeum. A múlt század végén épült kiállítás további 150 négyzetméter területtel nagyobbodott. A jelenlegi újonnan rendezett bemutató a római polgári életmódot ismerteti. A látogatók megtekinthetik az utolsó tíz évben kiásott leleteket, s több, korábban előkerült, de csak most restaurált tárgyat. Jelenleg a romkonzerválással helyreállított, régi, kövezett utakról lehet belépni a valamikori bejáratokon át az ősi lakásokba, középületekbe. A házak, helyiségek eredeti formájukban láthatók. Clj nemzetközi munkacsoport alakult Budapesten: az INTERMETRO. A népi demokratikus országokban több helyütt épülnek földalatti vasutak; Prágában, Varsóban a közeljövőben kezdődik a földalatti építkezés. A nemzetközi munkacsoport célja, hogy egyéni és csoportos tanulmányutakkal, közös pályázatok kiírásával segítsék a műszaki fej; lesztési gondok megoldását, a szakemberek tapasztalatcseréjét. A világ térképészeti információs központja lett Budapest. A Kartográfiai Vállalat térképtára a legnagyobb a világon, s valóságos nemzetközi térkép-kölcsönkönyvtárrá fejlődött. A világ térképészei innen kölcsönzik a munkájukhoz szükséges alapanyagokat, viszonzásul pedig minden térképészetiig érdekes eseményről azonnal tájékoztatják magyar kollegáikat. A magyar térképészet nemzetközi tekintélyének növekedését mutatja, hogy a magyar kartográfusokat a nemzetközi térképészeti társulásnak mind a négy bizottságába beválasztották, és a térképészetben elfogadott hivatalos nyelvek egyike a magyar. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség az év első nyolc hónapjában több mint 17 ezer bolti ellenőrzést végzett. A vizsgálatok fele a vendéglátásra, 24 százaléka az élelmiszerkereskedelemre jutott. A vizsgált üzletek 25 százaléka nem felelt meg az előírt feltételeknek. A Terézvárosban mintegy 4500 lakásigénylőt tartanak nyilván. Bár a jogos igényeknek csak a töredékét tudják kielégíteni, a megüresedett és az új lakásokkal a szakigazgatási csoport — a lehetőségekhez mérten — jól gazdálkodott. A kerületben aránylag sok a régi, elavult, rossz állapotban levő lakóépület, és meglehetősen sok otthont kell kiüríteni, mert életveszélyesek. A lakáskeret tekintélyes hányadát az ilyen otthonok lakóinak elhelyezésére kell felhasználni. A Terézvárosban egyébként az utóbbi öt évben 127 lakásnak használt üzlet és pincehelyiséget számoltak fel, illetve költöztették át belőle a családokat új lakásba. Hatszáznegyven budapesti munkás és alkalmazott család háztartási kiadásait vizsgálva kitűnt, hogy tavaly e háztartásokban az egy főre jutó évi kiadás átlagosan 18 ezer 416 forint 29 fillér, az évi összes brutto jövedelem pedig 18 ezer 740 forint volt. A fővárosi munkás- és alkalmazott családok keresőinek havi összes, munkaviszonyból származó jövedelme a múlt esztendőben 16 százalékkal haladta meg az 1965. évit. A keresetnövekedés 1968-ban volt a legnagyobb: 7 százalék. A lakosság élelmiszerre, ital- és dohányárukra összesen személyenként 7601,94 forintot adott ki. Ruházkodásra fejenként 2392 forint jutott. Az adatok szerint a 15—30 éves nők költöttek legtöbbet: 3271,47 forintot ruhára. Művelődésre, oktatásra, sportrendezvényekre és szórakozásra személyenként 1254 forint jutott az elmúlt esztedőben. Totóra, lottóra és más szerencsejátékokra átlagosan 97 forint 26 fillért adtak ki az emberek A MÁV Budapesti Igazgatósága beszámolt a Fővárosi Tanács vezetőinek a budapesti vasúti közlekedés helyzetéről. A fővárosban 33 vasútállomáson van személyforgalom. Csúcsidőszakban naponta 644 személyszállító vonat indul és érkezik. Ebből 57 nemzetközi, 90 belföldi gyors, 182 távolsági személy és 315 helyi, illetve környéki vonat. Naponta 370 ezer utas érkezik a fővárosba, vagy indul vidékre Budapestről. Ebből munkába és lakhelyére utazik 264 ezer személy, vagyis az utasok kétharmada. A budapesti vasúthálózat egyik legnagyobb feladata ma a főváros környékéről vonattal bejárók utazásának megszervezése. Évente átlag 4000 tűzesetet jelentenek Budapesten. A legtöbb tüzet a sugárzó hő, az elektromosság, a dohányzás és a nyílt láng okozta — állapították meg a városházán, a főváros tűzrendészeti helyzetét vizsgálva. Nyugtalanító adat: minden négy tűz közül három emberi gondatlanság következménye. Az új technikával együttjáró nagyobb tűzveszély — a városi gáz, a földgáz, a fűtőolaj elterjedése — megkívánja, hogy mind az üzemekben, mind a háztartásokban szigorúan ellenőrizzék a szabályok megtartását. 1968-ban 2400 feljelentést tettek a tűzvédelmi szabályok megszegése miatt. Az év első nyolc hónapjában a fővárosban 13 341 közlekedési baleset történt. 2800 karambol a járművezetők, 1458 a gyalogosok hibájából következett be. A járművezetők közül huszonötén vesztették életüket, a gyalogosok közül 99-en haltak meg. Esztendők óta gondot okoz a pesti utcákon a járművezetők-gyalogosok viszonya. Mindkettőjük közlekedési kultúrája mélyen alatta marad az elvárhatónak. Nyolc hónap alatt 418 baleset, gázolás történt a kijelölt gyalogátkelőhelyen, 279 esetben a járművezető, 139 alkalommal a gyalogos hibájából. Különösen aggasztó az idős emberek baleseti statisztikája. A szakemberek szerint ennek elsősorban az az oka, hogy az idősebb korosztálynak már nincs megfelelő közlekedési gyakorlata, helyzetmegítélő képessége és szervezetük is kevésbé ellenálló a megrázkódtatásokkal szemben. A halálos kimenetelű gyalogosbalesetek áldozatai közül 72 — csaknem 50 százalék — 60 évnél idősebb férfi, illetve nő volt. A súlyos sérüléssel végződő balesetek szenvedő alanyai többségükben a 15—25 és a 40 —60 év közötti korosztályból kerültek ki, míg a könnyebben sérültek túlnyomó többsége 15—-25 év közötti fiatal. Változatlanul szedi áldozatait a pesti utcán az alkohol. A múlt év hasonló időszakában 199 főleg súlyos, sőt, halálos kimenetelű karambolt okozott az ittas vezetés; az idén már 240-et. A Lánchíd új díszkivilágításához 1300 izzólámpát, 84 jódfényszórót és 156 fémvályús lámpát szerelnek fel. Nemcsak a hidat világítják meg, hanem egymás mellé helyezett 650—650 izzólámpából kirakják mindkét oldalon a láncokat, valamint az úttest vonalát. A díszvilágítást április 4-én, a Mátyás templom és a budai várpalota ugyancsak modernizált elektromos berendezéseivel egyidőben, kapcsolják be először. Közép-Európa legnagyobb komposzt-trágya készítő üzeme a Cséri telep. 1896-tól az ötvenes évek elejéig a XVIII. kerület százholdnyi területén 5 millió köbméternél több hulladék gyűlt össze. A következő esztendőben holland licensz alapján komposztüzem épül ezen a helyen. A szeméthegy bontásakor napvilágra jutó értékeket a Cséri-múzeumban őrzik. Látható itt klisé az első budapesti kőnyomdáról, Ferenc József-korabeli feliratos bögre, aranygyűrű, nyaklánc. Az utónevek között változatlanul a László vezet a fővárosban. Esztendőről esztendőre előkelő helyezést ért el Zsolt, Csaba, Attila, Tibor. Budapesten a legdivatosabb férfinév jelenleg a Zoltán. További sorrend: László, Attila, Gábor, István, Zsolt, József, Péter, János, Ferenc. A női nevek közül: Mária az első, utána Éva, majd Ildikó következik. Gyakori a Katalin, az Erika, a Zsuzsanna, az Erzsébet, az Andrea, a Judit, az Ágnes is. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium elkészítette javaslatát a negyedik budapesti házgyár telepítéséről. A javaslat szerint Budapest nagy lakásépítési programja indokolja, hogy a főváros kapja meg azt az évi 2300 —2500 lakást gyártó szovjet házgyári berendezést, amelynek szállítását a korábbi államközi egyezmény alapján vállalta a Szovjet unió. Ez lesz Budapest negyedik házgyára, amely a vidéki városokban eddig átadottakkal és az újabban megrendeltekkel együtt már az ország hetedik szovjet házgyári berendezése. Hatvannégy idős, egyedül élő emberről gondoskodik a kispesti tanács. A Lenin téren, az „öregek napközijében" ebédet kapnak, tv-t nézhetnek, szórakozhatnak. A kerületben azonban sokkal több a magára hagyott ember. Ezért a tanács négyszobás új otthont nyit 1970 elején az öregeknek. A kerület vállalatai, szövetkezetei, kisiparosai felajánlották: társadalmi munkával segítik a helyiségek berendezését, bútorozását. Január 1-től a Fővárosi Közüzemi Díjbeszedő Vállalat további nyolc kerületben veszi át az Állami Biztosító különböző díjainak inkasszálását a házfelügyelőktől. A kelenföldi lakótelepen a Szakasits Árpád utca 2—24. számú tömbben folytatják a kísérletet a labkér, a tv-antenna-használat, a liftkulcs díjának számlázásával. A 18 kirendeltségen 1300 alkalmazott havonta félmillió számlaügyet intéz. A hagyományos szolgáltatásokon kívül hatáskörükbe tartozik az autóparkolási díj, a területfoglalás, a telefonon rendelt virág számlázása is. A jövőben egyszerűsítik a gépi számlázást, s új kirendeltséget nyitnak Kelenföldön. Türelmetlenség A napi sajtóban, a rádióban, televízióban mind többször hangzik el, s lassan már divatos szóhasználatnak tűnik a „demokratizmus" kifejezés. A divatosság nem jelent mindig egyúttal tiszavirágéletű tartalmatlanságot is — de bizonyos, hogy a közgondolkodásban némi türelmetlenség tapasztalható, ha nyilvánosság előtt, bármilyen formában arra biztatjuk egymást: gyakoroljuk a demokratizmus biztosította ellenőrzési és közbeszólási jogainkat. A türelmetlenséget általában akkor halljuk megnyilatkozni, ha egy elöljáró testület, intézmény, vagy közigazgatási apparátus vezetője hivatkozik reá: a lehetőség adott, miért nem él vele a lakosság! A reagálás rendszerint az: miért fordítsunk még több energiát közügyeinkre, amikor a kényes kérdésekről úgysem illik beszélni? Nincs olyan kommunikációs fórum az országban, ahol az elmúlt években ne zajlott volna le valamilyen vita, helyi vagy állami vezetők ne kérték volna a közvélemény tanácsait, javaslatait. Nemrégiben a televízióban a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Kelemen Lajos — a többi között — nem kevésbé kényes kérdésekről, mint a lakásépítés és a lakbéremelés gondjairól szólt a nyilvánosság előtt. Nem expozét tartott — informálta a nézőket, előzetesen elhangzott kérdésekre válaszolt. Mint városatya — élt a demokratizmus jogával és lehetőségével. Épp úgy, mint őt megelőzően már sokan mások Budapest vezető testületének tagjai közül, vagy vele egyidőben a lakáskérdést tárgyaló adás több meghívott vendége. A demokratizmus nem egyoldalú kívánalom és nem egyoldalúan jogosít vagy kötelez. Maga a fogalom kölcsönösséget és folyamatosságot feltételez — illetve követel. Ha folyamatosságról még nem is, — a demokratizmus megindulásáról azonban (az említett példák nyomán) már beszélhetünk. De ahhoz, hogy természetessé, életünk részévé váljék: gyakorolnunk kell. Minden kezdet nehéz. Próbáljuk meg egymásközt elröppentett ötleteinket vagy helytelenítő indulatainkat a megfelelő helyen érvényesíteni. Türelmetlenségünk produktív is lehet, lehet passzív is. S ha a közéleti demokratizmus folyamata már megindult, milyen értelmes és milyen eredményes volna cselekvően türelmetlenkedve sodrást adni a gyorsulásnak I A pálya nyitott — a tér szabad. 43