Budapest, 1969. (7. évfolyam)

12. szám december - Siklós László: A Fővárosi Művelődési Ház

Fodor Gábor TBC Ifj. Alexandre Dumas — Piave — Verdi művének, a Traviátának hazai bemutatója (1857. november 10.) nemcsak egy színházi évad kezdetét jelentette Budapesten, hanem úgyszólván történelmi nyitánya volt a Morbus Hungaricus fellángolásának. A színpadi tragédia minden romantikus elemtől megfosztva jelentkezik a valóságban, felrajzolva immár nem egy tévedt nő, hanem tévedt állapotok szörnyű, közveszélyes következményeit. A kezdődő urbanizációnak e korszakában itt tízezer lakosból harminc fertőző betegségben hal meg. Az 1881-es népszámlálás adatai szerint 44 ezer ember lakik elviselhetetlenül rossz körülmények között, egy évtizeddel később már ugyanez 65 ezer emberről mondható el, s ezek közül is 30 ezren tengetik életüket nedves pincelakásokban, málladozó falú odúkban. A századforduló után a helyzet tovább romlik, a feudálkapital izmus a különböző megbetegedésekről még statisztikát sem nyit, csupán a halálozásokat tartja számon. 14 Az első gyanú jel A kórokozó, a Mycobacterium tuberculosis azonban — bizonyos hiedelmekkel ellentétben — korántsem volt csak magyar specialitás. A tudomány az első gyanújelet a többszázezer évesnek tekinthető őskrokodüus kárieszes csigolyáján véli felfedezni, s a japánok, hinduk, egyiptomiak az időszámítás előtti évezredekben már kimutatják a gümőkór egyegy jellegzetes tünetét. Az egyiptomiak i. e. 1000-ben a betegség fertőző voltát is gyanítják, amelyet a többi között az bizonyít: törvénnyel tiltják főrangú férfinak „hektikás" családba nősülését. Ugyancsak az időszámítás előtti évszázadokban, a babiloni kultúra idején felhangzik a tbc-t elátkozó könyörgés. Hippokrates pedig elsőnek írja le a phthisis, a betegség súlyos állapotát — se leíráshoz ma sem lehet sokat hozzátenni. Róma virágkorában Celsus próbálkozik a tbc gyógykezelésével, ám 1882-ig, Koch Róbert híres kísérletéig az emberiség nem tud bizonyságot szerezni arról, hogy a kórt egy fertőző ágens okozza. (Tudománytörténeti érdekesség, hogy Koch is sokáig sikertelenül próbálkozott a bacilus megfestésével, amíg egyszer vacsorázás alkalmából otthagyta laboratóriumát, s felesége — nem törődve a kályhára helyezett festékeslemezekkel — befűtött, a lemezek elkezdtek gőzölögni, a baktériumok viaszburka bepácolódott és a kórokozó elszíneződött.) Megjelölt társadalom A felfedezés tehát bekövetkezett, de ezzel még nem mondta ki az emberiség a tbc felett a halálos ítéletet. Egyrészről még olyan kitűnő elmék is, mint Virchow, kételkedtek Koch megállapításaiban és sorra jelentek meg azok a publikációk, amelyek azt kívánták bizonyítani: fertőzésről a tbc esetében szó sem lehet. Másrészről nem volt elegendő megjelölni az emberi szervezetbe furakodó baktériumot, az előrehaladás alapvető kritériumává vált megjelölni magát az iparosodó társadalmat, mint olyan történelmi folyamatot, amely különös kegyetlenségű táptalaja a sok-sok évezredes, gyilkos kómák. A Kaméliás Hölgy minden korábbi romantikája ellenére felfedezik, hogy a tbc szociális betegség. Az ilyen és ehhez hasonló felfedezések gyorsan követik egymást, a társadalom- és természettudományok legkiválóbb képviselői találnak egymásra a közös ellenség, a gümőkór elleni küzdelemben. Valódi eredményre csak közös összefogással lehet számítani, meg kell jelölni az emberi nyomorúságot, az elviselhetetlen barakklakásokat, a rosszultápláltságot, a napfénytelen, penészes odúk sivárságát. Korányi Frigyes idejében már az orvos sem hajolhat csupán a górcső fölé, nem elégedhet meg a beteg anamnézisével. A világhírű orvostudós erre a következő szavakkal mutat rá: „Kétségtelen, hogy alig van betegség, amelynek kifejlődése és lefolyása a specifikus kórokozón mint conditio sine qua non-on kívül több tényezőtől függne, mint a tuberkulózis." Budapesti betegség A tbc e szélesebb értelemben vett kórtörténete önmagában is megmagyarázza, hogy — a korán