Budapest, 1969. (7. évfolyam)

11. szám november - Munkácsy Miklós: A jövő szakmunkásai

elő, amelyik fölkeltette az érdek­lődésüket. A nagyobbak a kulturális fog­lalkozáson irodalmi, képző-, ipar­művészeti és zenei szakkörökben dolgoznak, báboznak. A kicsik legkedvesebb időtöltése a rajz. Rajzolni már az óvodában szeret­nek a gyerekek. De ebben az isko­lában fontos szerep jut a rajznak, az ábrázolásnak. A kultúrfoglal­kozáson — rendszerint hétfői na­pon — rajzoltatják a gyerekeket. Teljesen kötetlenül hagyják dol­gozni őket, csak a témát kapják meg. Például: „Mit csináltál va­sárnap?" S a gyerekek rajzolnak. A gyermekrajzok pedig vallanak. Segítik a pedagógust a család és a gyerek megismerésében. Hogyan ? Első rajz. A rajzpapíron ablak. Az ablakon át sok-sok autó lát­szik. CA gyerek vasárnap feltehe­tően lézengett; az ablaknál bá­mészkodott. Ez volt a legnagyobb élménye.) Második rajz. Három figura. Két nagy és egy kicsi. A kicsi fog­ja a szoknyás alak kezét, hozzá bújik. A lap felső sarkában nekik háttal áll a nadrágos alak. Harmadik rajz. Az asztal ros­kadásig borosüvegekkel és poha­rakkal ... (A gyerek minden hét­főn ezt rajzolta.) Mit ad az iskola? AMűvelődésügyi Minisztérium négy év után az alsó tagozaton le­zárta a kísérletet. A Gorkij fasori egésznapos iskola az elmúlt évek­ben kialakított szervezési formák között dolgozik továbbra is. Az új iskolatípus — létrejött. S a hozzáfűzött reményeket be­váltotta. De mit ad ez az új iskola az érdekelteknek? Az alsótagozatosok között bu­kás nem volt. A leggyengébb ta­nuló eredménye is 3 egész. Az alsótagozatosok tanulmányi átlaga az 1966/67-es tanévben 4 egész, az 196768-as tanévben 4,:, 1968/69-ben 4,1 volt. Az Országos Pedagógiai Intézet 1968-ban a VI. kerület négy álta­lános iskolájában nevelési ered­ményvizsgálatot végzett. A Gor­kij fasori egésznapos iskola, egy teljesen napközis osztály, olyan osztály, ahol vegyesen voltak nap­közisek és nem napközisek, s vé­gül egy olyan osztály tanulói, ahcl egyetlen gyerek sem járt napközi­be — voltak a vizsgálati alanyok. Mindannyian negyedikesek. A gyerekek önálló tanulásának szín­vonalát; feladat-tudatuk fejlett­ségét; erkölcsi ítélőképességük szintjét; és egymás megismerésé­nek fokát vizsgálták. Legjobban a Gorkij fasoriak szerepeltek, s ez nem véletlen. Az egésznapos iskolában a pedagó­gusoknak több idejük van, a tan­tervi órákon kívül is tudnak fog­lalkozni a gyerekekkel. A szabad­időben, kötetlen foglalkozásokon alakítani-formálni-irányítani tud­ják a gyerekek gondolkodásmód­ját. De több idő jut a gyerekek ér­deklődésének felkeltésére, hajla­maik és képességeik helyes irány­ba terelésére is. S ez kimagasló egyéni és csoportos teljesítmé­nyekhez vezetett. Sporteredmé­nyeik és úttörőfoglalkozásuk alap­ján nemcsak a VI. kerület, a fővá­ros legjobbjai közé kerültek. Népi tánccsoportjuk aranyérmes. Rajz­szakkörük kiváló, Indiában a gyer­mekrajz világkiállításon az egyik magyar győztes innen került ki. A gyerekek eredménye a peda­gógusoknak köszönhető. S az is, hogy a kísérlet sikerült. A kísérle­tet elkezdő tanároknak nem volt könnyű dolguk, teljes egészében szakítaniuk kellett eddigi mód­szereikkel, amit elkezdtek, felké­szülésben is, foglalkozásban is újat jelentett. Kísérleteztek, köz­ben kísérleti alanyok voltak ők is. S amíg a legmegfelelőbb „me­netrend" nem alakult ki, itt taní­tani sokkal nehezebb volt, mint egy hagyományos iskolában. Ma már, azt mondják, köny­nyebb. A kötött és a kötetlen fog­lalkozások vezetése, az állandó ritmus pihentető, felfrissítő nekik is. Az eredmény pedig lelkesítő. Mit nyújt az iskola a szUlőknek? Az egésznapos iskolából a tás­káját: könyveit, füzeteit csak egy­szer egy héten, szombaton viszi haza a gyerek. Ekkor nézi át a szü­lő, s az ellenőrzőkönyvből, az üzenőfüzetből ekkor értesül gye­reke magaviseletéről és tanulmá­nyi eredményéről. A szülőknek ez nagy segítség. Az estét valóban együtt töltheti a család. Ámbár, vannak szülők — már egyre kevesebben —, akik a hagyományos formáról nehezen tudnak áttérni az újra ... Gyer­mekük képességeit túlbecsülik, s jóllehet az iskola a maximumot hozta ki belőle, négyes osztályza­ta már a csúcsot jelenti, mégis, elégedetlenek, mert lám, a szom­szédé ... és késő estig gyötrik a gyereket, számolnia, olvasnia kell; s másnap fáradtan kezdi a napot, ez iskolai munkájára visz­szahat. Vannak szülők, akik nehe­zen értik meg, hogy az egésznapos iskola más, mint egy napközis is­kola, s innen nem viheti el gyere­két, amikor neki tetszik, amikor sétálni szeretne vele; nem járat­hatja különórára, le kell mondania különleges kívánságairól: hogy a gyerek korcsolyázni, vívni tanul­jon, balettra járjon. Ha pedig ra­gaszkodik hozzá, ki kell vennie az iskolából és másutt elhelyezni. A szülők nagy része azonban megérti az új iskola újfajta köve­telményeit, és a pedagógusok tö­rekvését. Ötlettel, ha kell, társa­dalmi munkával is támogatják az iskolát. * Az egésznapos iskola híre túlju­tott a kerület határain. Február­ban, márciusban már megindul a szülők ostroma. A következő tan­évre szeretnék beíratni ide gyere­keiket. De az iskola kicsi. Az épü­let adottságai korlátozottak, nem iskolának, villának épült valami­kor a század elején. De nemcsak a szülők figyeltek fel az új típusú iskolára. A főváros több kerületéből jönnek tapaszta­latcserére a pedagógusok. Mód­szerüket szeretnék átvenni. A Mű­velődésügyi Minisztérium és a Fővárosi Tanács is ezt szorgal­mazza. (Jelenleg Győrött műkö­dik az Országos Pedagógiai Inté­zet második egésznapos iskolája.) De átvenni a módszereket nem könnyű. Tárgyi és személyi fel­tétele van elsősorban. Ha nem is nagyösszegű, de mindenképp be­ruházást igényel. Játékszobák kel­lenek, szakköri szobák, tornate­rem, sportudvar többek között. És lelkes, kísérletezésre hajló, az újat elfogadni tudó és akaró pe­dagógusok. S nem utolsósorban megértő, az új iskola törekvéseit támogató szülők. SZULY GYULA Néha találkozunk Ki az, aki hosszan figyel, ködös utcán gyakran jön, a sarkon hirtelen tűnik el, már ugylátszott ideköszön, ismerősöm ismeri, de elfelejtette a nevét, sok betűből áll a neve, hosszan hömpölygött el, rég. Félálomban mondok ki, egy szót, a falról meghallgatom, fába vésték, átüt a rajz, hirtelen egy parki padon. Kéz emelkedik lomb alol, nem látom, hogy mire gyújt, füstölög a Városmajor, pirosorru fénye a mult. Annak, aki tegnap várt, telefonon egyszer szólt, dunaparti fákon át felelnek a szürke hajók, hosszan sóhajtó kürt, falra vert hangja hal el, mellettem egy ember jön, minden kicsi neszre figyel. 9

Next

/
Thumbnails
Contents