Budapest, 1969. (7. évfolyam)

10. szám október - Zolnay László: Budai közlekedés az „előidőkben”

nyában! Mér Saroltról, I. István király anyjáról feljegyezte a kortárs: kemény asszony volt, aki férfimódra ülte meg a lovat. Művészetét valószínűleg gyermekkorában sajátíthatta el: atyjának, Gyulának ugyanis óriási ménesei voltak a Délvidéken. A későbbi fő-asszonyok közül jó lovas volt Mária királynő is, Nagy Lajos leánya, húgával, Hedviggel, a későbbi lengyel királynővel egyetemben. Mária királynő 1395-ben a budai hegyekben éppen lovasbalesete következtében lelte halálát. Húgáról, Hedvigről pedig feljegyezték, hogy ez az amazon — kora egyik legszebb asszonya — lóháton tette meg a Buda és Krakkó közé eső utat, amikor a lengyelek trónját elfoglalta. Utóbb Mátyás első felesége, Pogyebrád Katalin szintén lóháton érkezett Prágából Budára. A XVII. század végének leghíresebb magyar lovasnője Rákóczi Erzsébet volt, a fejedelem nénje. De lovagoltak a gyermekek is. Amikor 1276-ban Budán, egy tanúvallomás során a Fejér megyei Barczi Becse királynéi szakácsot afelől firtatták, mennyi idős a fia, így felelt: — Az anyja jobban tudja! Mindenesetre: a lovat már jól megüli. Nem sokkal utóbb a csanádi iskola egyik diákjáról azt olvassuk, hogy falusi otthonából lóháton jár az iskolába. A budai nulla-kilométerkő — hajdan Mai útrendszerünknek kiinduló pontja a Lánchíd budai oldalánál á!ló o kilométerkő. Kutatónk, Garády Sándor — régi telekkönyvek alapján — azt bizonyította be, hogy régi országút-hálózatunk góca a mainak közelében, a jelenlegi vízivárosi Batthyány téri Vásárcsarnok helyén állt. (Épületét 1901-ben bontották le.) Innen indultak el s ide érkeztek az utast, árut szállító gyorskocsik. Gyorskocsi-szolgálatunkat a XV. század 80-as éveiben — a kocsiszekér rendszeresítésével — Mátyás király szervezte meg. 1485/86-ban indult meg ez a rendszeres járat Buda s a Mátyás által elfoglalt Bécs között. 1505-ben Bécs —Brüsszel vonalán a Taxis család vállalata indította meg az első nyugat-európai kocsipostát. Ebbe 1525-bena Bécs —Buda közötti járat is bekapcsolódott. (A török előre nyo-Előkelőségek utazása a XVII. században múlása után Pozsony, keletebbre Eger — 1550 — s Kassa lett a felvidéki gyorskocsizás új központja.) Mondani sem kell, hogy a budai gyorskocsi „pályaudvart", a hajdani „ország köldökét" temérdek fogadó és korcsma környezte. Errefelé volt a középkori Cserbokor ivója, az Arany Bárány, a Három Veréb, a — Rab Ráby emlegette — Budai Fehér Farkas, a Fehér Hajó, a vízivárosi Nyúlkaszárnya nevét adó Három Nyulakhoz cégérezett „innyaadó" hely, s több más jeles műintézet. A régi budai Postaház tőszomszédságában — a mai Iskola utca táján — kerékgyártóknak, bognároknak, kocsi- és patkoló kovácsoknak műhelyei helyezkedtek el. Ezek a mesteremberek mindig készen álltak kocsik vasalására, a gyógykovácsok pedig lovak kúrálgatására és patkolására. Mindennek két emléke maradt korunkra! A vízivárosi Gyorskocsi utcának — a néhai Eilzuagengasse-nak — neve s az a — jelenleg lomtárba hají-Sasszárnyas „repülő" huszárok (1605) 40 Kocsin utazó magyar hajdúk Fenn: a győztes gőzvasút. Lenn: a vesztes posták