Budapest, 1969. (7. évfolyam)

10. szám október - Város az időben IV.: Schreiber Rózsa: A bronzkori népek országútján

Az eddig feltárt sírok Csepeltől Békásmegyerig igen sok temetőhöz vagy sírcsoporthoz tartoztak. Valószínűleg egy-egy kisebb közösségnek — nagy családnak vagy nemzetségnek — a tagjait temették egymás mellé. A temetkezési rítus változatosságában az összeötvöződött különböző népelemek hagyományai tükröződnek. Legkevesebb a csontvázas sír. Ezekben a halottakat az alvó testhelyzetnek megfelelően oldalt fektetve temették el. Leggyakoribb, csaknem általános, hogy a halottakat máglyán elégették s a megmaradt égett csontokat nagyméretű sírgödör közepére szórták, vagy csak kisebb sírgödröt ástak és a hamvakat nagyobb edényekbe, urnákba rakták. A különböző rítusú sírokba lényegében hasonló jellegű tárgyaszintes zónákra osztották, ezeken bekarcolt zeg-zug vonalak, bepecsételt díszek és díszítetlen fényezett sávok váltakoznak. Könnyed, elegáns, harmonikus formájuk ma is szemet gyönyörködtető. Nem lehet véletlen, hogy a harangedényeket a sírokba rendszerint kettesével helyezték el. Ezt valószínűleg a temetkezési rítus követelte meg, mivel nemcsak Budapest környékén, de még Cseh-Morvaországban is hasonlóan párosával kerülnek elő a sírokból. A sírokba tett és a telepeken talált egyéb edények típusait a helyi fazekasok alakították ki. A csuklóvédőlemez kb. 8x4 cm-es téglalap alakú, a kar görbületéhez enyhe íveléssel alkalmazkodó kőlap, melyet az átfúrt lyukakba fűzött fonállal erősítettek a csuklóhoz. Az volt a szerepük, hogy nyilazásnál a visszapattanó s az égetés közben megsérült, deformált edényeket, mai kifejezéssel élve, a selejtet, beledobálták a szemétgödörbe. Áldozati gödrök E kor életének drámai mozzanatába enged betekintést a soroksári botanikus kertben megfigyelt település, ahol néhány áldozati gödör került napvilágra. Az egyik gödörbe kutyacsontvázat és marhakoponyát tettek, a másikba négy szarvasmarha nagyjából feldarabolt részeit rakták le, miután kibelezték őket és a belsőségeit valószínűleg elfogyasztották. A harmadik gödörben egy férfi csontváza hevert erősen összehúzott végtagokkal. Valószínűleg összekötözve helyezték a holttestet ebbe a gödörbe. Talán áldozat volt, ami annál inkább is valószínű, mivel Bronzkori agyag ivóedények A szigetszentmiklósi urnatemető (Füredi P. felvétele) kat helyeztek, melyek a halott eszközei, fegyverei vagy a rítus megkövetelte edények voltak. Bizonyos lelettípusok azonban csak meghatározott rítusú sírokból kerültek elő. A harangedények népének legjellegzetesebb leletei Spanyolországtól Budapestig a zónásdíszű harangedény, a csuklóvédő kőlap, a réztőr s a csontgombok. Kerámia-emlékek A kor legszebb kerámiai emlékei ezek az iparművészeti értékű, kézzel formált s ennek ellenére tökéletesen szimmetrikus, vörösre égetett edények. Felületüket vízhúr csapásától védje a csuklót. A háromszögletű réztőrök a férfiak fegyvereként kerültek a sírokba. A csontgombok a ruházatot fogták össze. A korabronzkor későbbi szakaszában a telepek ismét felhúzódtak a dombtetőkre s a Dunától távolabb a kisebb patakok völgyébe. A társadalmi munkamegosztás eredményeként egyes telepek lakói bizonyos foglalkozásokat ügyesebben elsajátítottak s arra specializálódtak. Budafokon feltártak egy nagyméretű szemétgödröt, amely zsúfolásig tele volt deformált edények töredékeivel. Valószínűleg egy fazekas település égető kemencéi álltak a közelben ebben a korszakban, a korabronzkor fejlett szakaszában a halottak elégetése általános, mondhatnók kizárólagos rítusként uralkodott. Ezért ennek a csontváznak a jelenléte a telepen és különleges helyzete a szarvasmarha és kutyatetemek közelében az áldozati jelleget valószínűsíti. A korabronzkor késői szakaszának valószínűleg több ezer sírt magábafoglaló nagy temetője Szigetszentmiklós és Budapest határán fekszik. Eddig csak kis része került feltárásra. Ebben a temetőben kezdetben kisebb, később nagy urnákba rakták a hamvakat. Az urnákat igen sűrűn helyezték el s a felszínen valószínűleg megjelölték a sírokat, mivel az utántemetkezések nem bolygatták meg a korábban elhantolt urnákat. A nagyobb urnákba vagy melléjük kis korsót, bögrét helyeztek. Az urnák, kisedények egyszerű, nemes formájúak, néha a fémedények hatását idézik. Előfordul közöttük Kelet-Magyarország hasonló korú népének több emléke is. Ékszerek A korabronzkor idején a fém, a bronz még igen ritka, néhány ékszer került csak a sírokba. A bronzfegyvert, a harcicsákányt csak kevesen tudták még meg-36