Budapest, 1969. (7. évfolyam)

10. szám október - Mándi Éva: Mozi-válság?

rélték, modernizálták a hangleadó berendezést is, ennek ellenére még előfordul, hogy egy-egy kisebb moziban a magyar, vagy szinkronizált szöveget alig érteni. Budapesten 1950-ben 92 000 mozielőadást tartottak, 1961-ben 121 ooo-et, 1968-ban 109 ooo-et. Ezeket az előadásokat 1950-ben 16 millió, 1961-ben majdnem 35 millió, 1968-ban közel 24 millió néző látogatta. Ennek megfelelően alakult a mozik kihasználtsága is. 1950-ben 36%-os volt az igénybevétel, 1961-ben 61%-os, 1968-ban már csak 47%-os. A mozilátogatók számának csökkenése világjelenség, mindenütt a tv térhódításával magyarázzák. Nálunk is azt mutatja a számok vizsgálata, hogy a jelentős csökkenés akkor következett be, amikor az emberek tömegesen vásároltak tv-készüléket, milliók ismerkedtek a szórakozásnak ezzel az új, kényelmes formájával — s ami szintén nem lényegtelen: amikor szórakozásra szánt pénzük jelentős részét az 50 forintos tv előfizetési díj vitte el. Kérdés azonban, hogy ez az igen jelentős visszaesés kizárólag a tv számlájára írandó-e? Vagy pedig szerepe van benne a mozik fent vázolt korszerűtlenségének, kényelmetlenségének ? S hogy megmásíthatatlan, s visszafordíthatatlan folyamatról van-e itt szó, Lőrinczy György felvétele aminek feltétlenül a látogatottság további csökkenésével s természetszerűleg az előadások ritkításával kell majd folytatódnia? Úgy tűnik, nincs ok különösebb, végletes borúlátásra. Magyarországon az elmúlt évek nézőszám csökkenése ellenére nem áll rosszul a filmesek ügye. Sok jel mutatja, hogy a tv első, gyors térhódítása után bizonyos tényezők a mozik javára munkálkodnak majd. Mert igaz ugyan, hogy kényelmesebb otthon, fotelban ülve nézni a tv-t, mint felöltözni, elmenni egy moziba, de van egy igen széles réteg, a fiataloké, akiknek az a szórakozás, ha párokba, csoportokba verődve elmennek hazulról. Köztudomású, hogy számukra Budapesten igen kevés a szórakozási lehetőség, ez növeli a mozi esélyeit. Lassan oszlik-foszlik majd a tv kezdeti varázsa. Válogatni fognak az emberek a műsorok között, a szabadidejük is több lesz. A panoráma vetítésű színes film nyújtotta látványossággal amúgy sem versenyezhet a tv, melynek különben is még sokáig kötött műsorideje lesz. Aki délelőtt, kora délután szabad, könynyen becsábítható a moziba. Nem reménytelen tehát a tvvel folytatott párviadal — ha .. . a mozisok küzdenek a nézőkért. De vajon küzdenek, harcolnak-e értük? Vajon azt érzik-e a pesti mozilátogatók: a mozisok mindent megtesznek azért, hogy becsalogassák őket a mozikba, mindent megtesznek azért, hogy a nézők jól érezzék magukat? Épp ellenkezőleg. Néha érthetetlen intézkedések, bosszantó apróságok szinte gátolják a mozibajárást. Hogy milyen nehéz, lehetetlen néha moziműsorhoz jutni, mióta a napilapok megszüntették a napi műsorközlést — arról már szóltunk. De az is rengeteg bosszúságot okoz, hogy a sikeres filmekhez telefonon jegyet rendelni idegtépő vállalkozás. Az állandó mással beszél jelzés néha azt az érzést kelti az emberben, a pénztáros egyszerűen a készülék mellé helyezte a kagylót, hogy megkímélje magát a telefonálás kényelmetlenségétől. Az egész nap játszó mozikban csak egynapos elővétel létezik, ami nagyon kevés. Hiába próbálták ezt azzal ellensúlyozni, hogy egy színházjegyirodában bevezették: néhány bemutató mozi műsoraira egy hónappal előre árusítják a jegyeket. Ez a kezdeményezés egyelőre nem túl sikeres, hiszen ki tudja előre, hogy 4—5 hét múlva mikor lesz ideje, kedve moziba menni? Sok moziban megszüntették a folytatólagos előadásokat — Budapesten jelenleg hivatalosan két non-stop mozi van, a Honvéd és az Alkotás, — pedig a mozi egyik fő vonzóereje, sikerének titka, hogy gyorsan rögtönözhető szórakozás, az ember egyik pillanatról a másikra elhatározhatja: moziban fogja tölteni az elkövetkező két órát. Amikor a mozik kihasználtsága viszonylag alacsony, érthetetlen az is: miért kell a nyugdíjasoknak sok helyen arra panaszkodniuk, hogy látogatott filmek esetében kelletlenül adnak nekik jegyet. A mozik vezetői ilyenkor nyilván megfeledkeznek arról, hogy a sok szabadidővel rendelkező nyugdíjasok a kisebb érdeklődésnek örvendő filmekre is eljönnek majd — ha nem riasztják el őket végleg ettől a szórakozástól. Bizonyosan csökkenti a mozilátogatók számát a túl gyakori műsorváltozás is. Van Pesten olyan mozi, a Mátra, a Honvéd, ahol délelőtt is, délután is, s este 1/2 9-kor is másmás filmet játszanak. Az utánjátszó mozikban 2—3 naponként változik a műsor, pedig nem egy kulturális területen (könyvkiadás, könyvforgalom) végzett közvéleménykutatás igazolja, hogy nincs hatásosabb propaganda eszköz, mint az úgynevezett „szájpropaganda". Semmiféle cikknek, plakátnak, hirdetésnek nincs olyan nagy hatása, mint amikor a szomszéd, vagy a közelben lakó barát, ismerős ajánlja a közeli kis mozi műsorát. A jelenlegi körülmények között azonban nincs is idő arra, hogy egy-egy film jó híre elterjedjen a környéken. Baj az is, hogy télen, s nyáron is igen sok régi filmet játszanak, nem egyszer még a bemutató mozikban is. Ha az ember a heti műsorban tallóz, rengeteg, szinte ismeretlen, semmitmondó címmel találkozik, hiszen rég elfelejtette már azokat a közleményeket, cikkeket, amelyek a filmet néhány évvel előbb propagálták. S végül — bent a moziban is gyakran érik az embert bosszúságok. A személyzet nemegyszer barátságtalan (az Alfában történt az az eset, amely a sajtóban már akkor hangot kapott. A zuhogó esőben jegyváltásra várakozó tömeget néhány perccel pénztárnyitás előtt nem engedte be az előcsarnokba a portás). A hibás kópia, a gyenge minőségű hangleadó berendezés is rontja az élvezetet. A Mátrában újították fel nemrég, a kellő propaganda híján csak rövid ideig játszott, kitűnő, költői filmet, az Olaszországi furcsaságokat. Sokan jöttek ide, akikhez közben elérkezett a kivételes művészi élmény híre, a film szövegéből azonban szinte semmit sem lehetett érteni. Élvezhetetlen képre, rossz minőségű vetítésre panaszkodtak azok a nézők is, akik a Hallgatag emberre voltak kíváncsiak a Rákóczi úti Tisza moziban. Sokszor az egész nézőtér szórakozását, élvezetét tönkreteszi a fiatal suhancok, galerik rendetlenkedése, idétlen szellemeskedése. A jegyszedőnők rendszerint tehetetlenek velük szemben — egy régi rendelet értelmében ezeket a posztokat csak nyugdíjas, vagy csökkent munkaképességű dolgozók tölthetik be. Pedig a rend fenntartásához nem egy moziban, nem egy filmnél erélyes férfire is szükség volna. Ha a Fővárosi Mozgóképüzemi Vállalat vezetőit ezekkel a tényekkel szembesítenénk, joggal hivatkoznának arra, hogy munkájukat rengeteg elháríthatatlan, objektív nehézség gátolja. Hiába szeretnék a budapesti mozik felújítását, átépítését befejezni, hiába áll rendelkezésükre áz ehhez szükséges pénz, ha igen nehéz, szinte lehetetlen ezekhez a munkákhoz építési vállalkozót találni. 29