Budapest, 1969. (7. évfolyam)

9. szám szeptember - dr. Kalicz — Schreiber: Ötezeréves istenképek

Felemelt karu arcos edény Szentesről (Konya Kálmán felvétele) juk megérteni az alkotás tartalmát; sőt, olykor megfejthetetlen számunkra. A délkelet-magyarországi újkőkori művészet kiemelkedő darabjai a nagy méretű arcos edények. Az edényformák női alakot jelképezrek, az edény nyakán pedig a leegyszerűsített arc található, a szemek (olykor a szemöldök), az orr és a száj ábrázolásával. A legtöbb esetben az arcot M betű-szerű vonal keretezi, melynek szimbolikus jelentése még nem ismeretes. Az arcos edények olykor igen nagy méretűek; az egyik ismert példány eléri a 120 cm-t. A legszebbek Szentes környékén kerültek elő. Minden bizonnyal tárolóedények voltak, amelyekben a legféltettebb értéket: a megtermelt élelmet tartották. És nemcsak egyszerűen belehelyezték, de az istennő védelme alá is helyezték az élelmet. Ezt úgy érték el a legegyszerűbben, hogy a tárolóedénynek jelképesen az istenség alakját adták: leegyszerűsített arcvonásait megmintázták az edény felső részén. Az arcos edényeknek a termékenységi varázslásban is kiemelkedő szerepük lehetett. Hogy menynyire az emberi alakot jelképezték ezek az edények, azt mutatja az a szentesi arcos edénytöredék is, amelynek vállán a két felemelkedő csonk az istennő áldásra felemelkedő kezét jelképezi. Ezek az ábrázolások a leegyszerűsített vonások ellenére is lenyűgözők, szinte fenséges időtlenséggel hatnak a mai nézőre is. Az ilyen műalkotások Délkelet-Magyarországra voltak jellemzők. Mivel azonban Budapest környékének kőkori népe állt e területtel a legszorosabb kapcsolatban — talán kisebb embercsoportok ide is vándoroltak —, érthető, hogy itt érvényesültek legelőször és legerőteljesebben a déli-délkeleti területekről érkező gazdasági, vallási és művészeti hatások. A békásmegyeri hét arcos cserép szinte sűrítve igazolja ezt az erőteljes kapcsolatot. Ezen kívül az egész Dunántúlról csupán két ilyen töredék ismert. Szlovákiában, a sokkal nagyobb méretű ásatások során is, mindössze néhány ilyen darab került elő. Janus isten osi elődje? A békásmegyeriek közül csak az újabban felfedezetteket mutatjuk be. Bár igen töredékesek, mégis megállapítható, hogy ezeken is a Kelet-Magyarországon megfigyelt M betű-szerű jel keretezte az arcot. A legtöbb esetben kiemelkedő borda jelzi a szemöldököt és az igen karakterisztikus orrot. Hosszú, mély bevésésekkel ábrázolják a szemet és a szájat. Ezek a töredékek különböző méretű edényekből származnak. Művészi szempontból legkiemelkedőbb az a töredék, amelyen az alkotó nem elégedett meg az arc síkszerű ábrázolásával, hanem egészen egyéni, szinte realisztikus vonásokat adott az istenséget jelző arcnak. A plasztikus hatást azzal fokozták, hogy még az állat is megformálták. Egyedül ennél hiányzik az M betű-szerű jel. A töredéken megmaradt sárga és vörös festés maradványa a testfestésre utal, és arra, hogy a vörös színnek ősidőktől szakrális jelentősége volt: mindig az életet jelképezte. A korszak halottait is gyakran festették be vörös festékkel. A sárga szín jelentőségét még nem ismerjük, de a kelet-magyarországi arcos edényeken is előfordul együtt a vörös és sárga szín, s valószínűleg hasonló tartalmat rejtett mindkét területen. A békásmegyeri arcos edénytöredékek között valósággal szenzációsak azok, amelyeket 1960-ban a régi ásatási terület közelében egy kisebb méretű feltárás során talált Nagy László, a Budapesti Történeti Múzeum akkori munkatársa. Alaposabb vizsgálódás után meg lehetett állapítani, hogy egy kisebb méretű arcos edényből származnak a töredékek. A meglevő darabok alapján végzett rekonstruálásból kitűnt, hogy újkőkori leleteink között eddig egyedülálló arcos edényt fedeztünk fel. Nem az az érdekessége, hogy ennek is M betű-szerű jel keretezte az arcát és ez lehúzódott egészen a mellet vagy a karokat jelző átfúrt kiemelkedésekig — igazi szenzációja az, hogy az arc kétszer fordul elő az edényen, vagyis kétarcú istenséget ábrázol, mely előre a jelenbe ill. a jövőbe, és hátra, talán a múltba néz. Ugyancsak kétszer ismétlődnek a karokat vagy a melleket jelző kiemelkedések. Hasonló ábrázolások a mediterrán területen is alig kerültek még elő — és ott későbbi időszakba tartoztak. Ugyanilyen kétarcú edényt találtak a jugoszláviai Vinca hatalmas kőkori telepén, azzal a különbséggel, hogy annak a felületét bekarcolt, szimbolikus jelentőségű meander díszítette. A vincai telepen számos egyéb lelet került már elő, amelyek Magyarország kőkorának déli kapcsolatait bizonyítják. Többek között a szentesiekhez hasonló arcos edény, és egy olyan díszű edény, amilyeneket a Budapest környéki kőkori falvakban készítettek. Lehetséges, hogy a békásmegyeri kétarcú edényábrázolást a rómaiak Janus istenének ősi előzményeként tekinthetjük... Ezek a leletek az újkőkori vallási életre engednek egészen újszerű bepillantást. És arra is figyelmeztetnek, hogy a múzeumok régi leletei még nagyon sok meglepetést tartogathatnak ! 37