Budapest, 1969. (7. évfolyam)

9. szám szeptember - Zsolt Róbert: A Fővárosi Tanács Sport Köre

Zsolt Róbert Irjr » mmsmm JT Fovarosi Tanacs Sport Köre Szerényen, minden reklám nélkül működő klub a Bp. VTSK, azaz a Fővárosi Tanács Sport Köre. Csapatainak mérkőzésein nem drukkolnak tízezrek, versenyzőit nem ostromolják autogrammokért, nincsenek világhírű játékosai — mégis rangja, tekintélye van a klubnak nemcsak Budapesten, hanem az egész országban. Sosem ért volna el kimagasló eredményeket a magyar sport, ha nem lennének olyan egyesületei, amelyek éveken, évtizedeken át szinte a semmiből varázsolnak elő tehetségeket, áldozatokat vállalnak azért, hogy kevéssé népszerű és elismert sportokban jussanak el a nemzetközi nívóig. Sportszerű állásfoglalás Nálunk elsősorban azokat az egyesületeket ismerik és értékelik, amelyek élvonalbeli labdarúgó csapattal rendelkeznek. A mi sportközvéleményünk jobban tisztában van egy NB I B osztályú futballcsapat eredményeivel, mint bármelyik más sportág legmagasabb szintű bajnokságának kimenetelével. A labdarúgás kétségkívül vonzó, izgalmas játék, de még sincs egészen rendjén, hogy nálunk egy bármüyen bizonytalanul pattogó futball-labda útját százszor és ezerszer több szem kíséri, mint például a legpontosabban szálló kosár- vagy röplabdát. Ezért hálátlan feladat egy olyan sportklub fenntartása, amely labdarúgó szakosztály nélkül működik. A VTSK azonban mégsem akar futballcsapatot alakítani. — A Nemzeti Bajnokságban szereplő labdarúgó szakosztály évi fenntartása hozzávetőlegesen félmillió forintba kerülne — érvel dr. Keresztesi József, a klub elnöke. — Mi 1,3 millió forintból tizenkét szakosztályban ötszáz versenyző, illetve játékos sportolását tudjuk biztosítani; a futballért az egyesület létszámát a felére kellene csökkentenünk. Úgy gondoljuk, többet használunk a magyar sportnak, ha hagyományosan kialakult szakosztályainkat fejlesztjük, mintha szürke középcsapattal szerepelnének a labdarúgó NB valamelyik osztályában. Sportszerű állásfoglalás! Futball-centrikus szemlélettel nem nyertünk volna tíz aranyérmet a mexikói olimpián! A kezdet Pedig a labdarúgással kezdődött valaha a klub élete. A Budapest Sport Egyesületet — a VTSK elődjét — azok a fiatal fővárosi tisztviselők alapították, akik a hivatali munkaidő lejárta után kijártak futballozni a Népliget gyepére. Játékuk azonban nem lehetett zavartalan, mert a parkőr gyakran véget vetett a labdarúgásnak és még szerencsének számított, ha a labdát meg tudták menteni a játékosok. Talán éppen ezért ötlött fel Kovácsházy Vümos fogalmazóban és társaiban, hogy legalizálják működésüket. Az ő kezdeményezésükre 1913 decemberében meg is alakult a BSE és a futballisták több fővárosi tisztviselő jótállása mellett megvásárolták az első felszerelést. Pomázon, 1914 tavaszán mutatkozott be először a BSE labdarúgó csapata és mindjárt nyert is, mégpedig 4:1 arányban. A Magyar Labdarúgó Szövetség azonban nem fogadta még tagjai sorába. Akkor az volt az előírás, hogy a jelentkezőnek három bemutató mérkőzésen, kijelölt bizottság előtt kellett igazolnia tudását. A BSE meg is tartotta a három bemutatót és az MLSZ — felmérve a csapat játékerejét — beosztotta a III. osztályba. Az első évben negyedik lett a BSE, a későbbi évek során feljutott a II. osztályba. Az együttes 1926—27-ben élte legszebb napjait. Ekkor már szétválasztották az amatőr és profi bajnokságot. A BSE a budapesti amatőr I. osztályban játszott és megszerezte az első helyet, sőt Pécs és Diósgyőr csapatának legyőzésével Magyarország amatőr bajnoka lett. Ezt az amatőrséget azonban a budapesti szövetség vezetői kétségesnek tartották, sőt mi több, profivá nyilvánították a BSE futballistáit. Hónapokig tartó viták, tárgyalások, fellebbezések után a BSE kiharcolta igazát, visszakapta a bajnoki címet és játékosai továbbra is szerepelhettek az amatőr-bajnokságban. Nem is lehetett rossz ez a kis amatőr-csapat. Egy 1929-es spanyolországi túrán például győzött az FC Malaga és Sevillában a Real Betis ellen, ezt megelőzőleg Braunschweigben a város válogatottját verte 6:o-ra. A futballszakosztály azonban csak 1935-ig működött, akkor megszüntették azzal, hogy „nem jövedelmező". A Millenáris újjáépítése A felszabadulás után — már Petőfi VTSK, Bástya VTSK néven — újraéledt a klubban a labdarúgás és az együttes eljutott egész az NB II-ig, de dicsősége nem soká tartott: visszaesett a budapesti I. osztályba, s 1958-ban megszűnt, a játékosok átkerültek a Statisztikai sportegyesülethez. Ha a labdarúgók különlegesen nagy sikereket nem értek is el, az ő kezdeményezésükre alakult ki mai formájában a Millenáris sporttelep, amely az egyetlen kerékpáros versenypályávalrendelkezik az országban. A BSE futballistái 1914 óta bérelték a Millenárist és a klub hatalmas anyagi áldozatok árán 1927— 28-ban teljesen újjáépítette. Itt rendezték 1928-ban a kerékpáros világbajnokságot és akkor a külföldi lapok a Millenárist Európa egyik legszebb és legmodernebb kerékpáros stadionjának tartották. (Ma már egyáltalán nem az!) A BSE elsőként alakult szakosztályát — a labdarúgókét — sok más követte. A klub 56 esztendős fennállása alatt összesen 31 szakosztály működött — még sportrepülői is voltak —, de csak egyetlen egy van, amely a megalakulásától kezdve egyfolytában egzisztált: a tenisz szakosztály. felvilágosítást nyújt.. Természetesen a főváros reprezentatív sportegyesületében az ekkor exkluzív sportnak számító tenisz Budapest felső tízezréből hódított hivőket. A pályák bérét az 1924-ben kibocsátott „Értesítés" így határozta meg: „A Budapesti Sport Egyesület tenisz pályái április első felében megnyünak... A bérlet díja áprilistól októberig hetenként 32