Budapest, 1969. (7. évfolyam)

1. szám január - dr. Reischl Antal: Lakás és család

„Szorgalmas olvasója vagyok a BUDAPEST-nek, s mint földrajz-történelem szakos tanár, nemcsak örömmel olvasom, hanem fel is használom a gyönyörű fővárosi, hazai és külföldi képeket. (Bár az utóbbi időben mintha kevesbed­nének!) De a történelmi vonatkozású cikkek is segítik munkámat, mert sok olyan anyagot kapunk bennük, amelyekkel jobban megmagyarázhatjuk az egyes magyar korszakok életét. Különösen a Mozaik rovat írásai alkalmazhatók kitűnően a múlt és jelen érzékeltetésére, a tanítás élénkítésére, mert rövidek, csattanósak, olvasmányosak. Megválogatva, egyet-egyet szó szerint is felolvastatok, tanítvá­nyaim épülésére, derülésére. Ezzel kapcsolatban egy nagy sikeremről is beszámol­hatok. Szakfelügyelői látogatás volt nálunk, és én tanítási vázlatomba beállítot­tam R.R.S. írónak (miért nem szabad a teljes nevét tudni?) egy frappáns mozaik­ját felolvasásra. Végre is hajtottam, de nagyon szorongtam, a szakfelügyelő el fog-e érte ítélni. De nem ez történt. Úgy feldicsért az életszerű tanításért., hogy a kollégáim meg is irigyeltek. Sajnos elenyészően kevesen ismerik a pedagógusok b. folyóiratukat (ennek rossz anyagi ellátottságunk is oka, én is csak azért adhatok 10 Ft-ot érte, mert a szü­leimnél lakom), pedig sokan szintén eredményesen felhasználhatnák a tanulságos olvasnivalókat. Ezért javasolnám, hogy a főváros tanácsa, vagy a kerületi tanácsok illesszék be költségvetésükbe a főváros folyóiratának megrendelését minden fővárosi általános és középiskolának. Minden számuknak értékes anyaga így válna igazi kultúr­értekké. Hafenti javaslatom nem menne, akkor — egyhónapi késéssel — az újság­árusoknál megmaradt példányokat ne küldjék zúzdába, hanem az iskoláknak. Ez is nagy szolgálatot tenne a pedagógusok munkájának eredményesebbé tételé­hez." Köszönjük a levelét, kedves K.E., és közöljük, hogy a Fővárosi Tanács a lap iskolai előfizetése ügyében már 1967-ben intézkedett. Kérjük tehát, forduljon a kerületi oktatási osztály­hoz, amely majd érintkezésbe lép is­kolájának gondnokságával és biztosít­ja lapunk előfizetését. Mi is azt hisz­szük, a BUDAPEST jó szolgálatot tehet abban, hogy az iskolásgyerekek városukat minél jobban megszeressék és megismerjék. És talán érdemes la­punk teljes évfolyamait is, mint taní­tási segédeszközt, az iskolai könyv­tárakban tartani. Ezért figyelmébe ajánljuk, Önnek is és általában az is­koláknak is, a Józsi f krt. 7. sz. alatt levő különleges remittenda boltot, ahol a fontosabb folyóiratok, köztük a BUDAPEST régebbi példányai gyűj­tők részére még megkaphatok. Ami az R.R.S. rövidítést illeti, közöljük, hogy R. Rév Sándort, lapunk rend­szeres külső munkatársát jelöli, aki egyébként hosszabb cikkei alatt teljes nevét is ki szokta írni. Tokár Tibor, Budapest VIII. Javasla­tait a lap tervezésében figyelembe vettük. Közölhetjük, hogy lapunk februári számában nagyobb cikket hozunk a mostani ötéves terv lakás­építéseiről általában, majd a tavasz­szal külön foglalkozunk az ifjúsági lakóteleppel. Köszönjük segítségét. Fehér J-né, Budapest. A levelében említett témákat napirenden tartjuk. Minden ezzel kapcsolatos javaslatot szívesen hozunk le Fórum rovatunk­ban, és amint a problémák megoldá­sára valamilyen elképzelés, akárcsak körvonalaiban is felmerül, ismertetni fogjuk. Tény, hogy mint írja, a meg­oldás nemcsak rajtunk múlik; vi­szont mindannyiunkon múlik. És így a sajtó azzal, hogy a javaslatoknak és vitáknak nyilvánosságot biztosít, úgy hisszük, mégis sokat tehet. Levelének egy részét hadd idézzük itt: „Ma már tömegesen épülnek az egyforma kocka­házak. Ez világjelenség, nem is ez ellen akarok szólni, hanem azt kifogásolom, hogy ha már szépen rendbehozunk ré­gebbi házakat, akkor miért nem úgy alakítjuk ki a hozzájuk tartozó üzletek portáljait is, hogy a házak stílusához igazodjanak. Mert most azt teszik a Bajcsy-Zsilinszky úton is és a Marx téren, hogy úgy modernizálják a por­tálokat, hogy a kaputól balra ilyen, jobbra olyan „modern" portálok épül­nek. Nézzenek meg egy ilyen házat az utca másik oldaláról, pl. a Bajcsy-Zsilinszky úton azt a házat, ahol a Papírbolt (volt Pauker üzlet) van. Hogy néz ki annak a kapuja! Ilyenkor úgy érzem, hogy ezek a házak felléle­geznének, ha lehántanák róluk a sok rákent sallangot, és eredeti boltíves for­májukban állnának. Ügy is lehetne mo­dern üzletet csinálni. Nem baj, ha len­ne egy kis egyéniség benne. Sorra nézem, hogyan rontják el a régi házak külső képét. Itt az a veszély is fenyeget, hogy teljesen uniformizálódik a városkép. Úgyis annyi új házat építenek, ott alkalmazzák a modern portálokat, a régieknél hagyják meg a régi stílust. Ezt azért is írom, mert megfigyeltem, hogy egyes helyeken igenis ezt meg tudják oldani (pl. a Lenin krt-on, a Wesselé­nyi utca sarkán levő nagy Élelmiszer bolt)". Megjegyzéseit ajánljuk az illetékesek figyelmébe, bár bevalljuk, a magunk részéről nehezen tudnánk itt általá­nosságban állást foglalni. Világszerte tapasztalható, hogy a portált (amely gyorsabban évül el és hamarabb megy tönkre, mint maga a ház), s ezzel együtt a szemmagasságban jelentkező utcaképet különleges stílusegység­ként kezelik. Amolyan használati tárgynak tekintik, amely ha felújítás­ra kerül, akkor a modern igények, a modern technika és a praktikusság szempontjai döntőek. Nagyon vitat­ható, érdemes-e a századforduló ek­lektikus vagy szecessziós házain a tönkrement portálok helyén a kora­beli, piszokfogó, igen 'sokszor ízlés­telen cirádákat, fafaragványokat drá­gán helyreállítani akkor, amikor azok­nak művészi értékük, jelentőségük, hitelük igazában soha nem volt. Más a helyzet persze ott, ahol a régi por­tál a maga nemében ízléses és ódon­ságában jelent valamit; például az üzlet régi alapítására utal, vagy vala­milyen sajátos várostörténeti mozza­natot visel magán. És más a helyzet persze akkor is, ha egy sajátos han­gulatú városrészről, amolyan mű­emléki rezervátumról van szó. Ter­mészetes dolog például, hogy a Vár­ban még a modern épületeken is archaizálják a portálok cégéreit. Ügy látjuk tehát, hogy ezt a problémát helyenként és sokszor esetenként kell megoldani. Nagyon örülünk neki, hogy a Fővárosi Tanács illetékesei az utóbbi időben sokat foglalkoznak ez­zel a kérdéssel, s hogy a városrendezés csakúgy, mint a kereskedelem irányí­tói, nemcsak rendet akarnak teremte­ni a korábbi portál-anarchiában, de arra törekszenek, hogy a cégérek s különösen a fényreklámok formater­vezésével, színezésével, s nem utolsó­sorban ez utóbbiak sűrítésével a város szépségét, az esztétikai nevelést és a jó közérzetet szolgálják. Szabó Béla, Budapest XVIII. Első javaslatával nagyon egyetértünk, sőt ki is egészítenénk. A Baross tér na­gyon fontos pontja a városnak, igen sokan itt nyerik Budapestről az első élményüket. Szükséges tehát, hogy ha az alul-felüljárók elkészültek, az új városképi látványt abból a szem­pontból is megvizsgálják, hogy mi­lyen újabb emlékművekkel, szobrok­kal lehetne a monumentális tér egy­egy pontjának hangsúlyt adni. Pél­dául talán éppen az ön által javasolt helyeken, nevezetesen a pályaudvari homlokzati főnyílás két oldalán. Ab­ban is egyetértünk, hogy itt elsősor­ban a vasút fejlesztésében különleges érdemeket szerzett nagyságainknak állítsunk emléket, például Kandó Kálmánnak. Ami viszont második javaslatát illeti, szívesen ismertetjük, de nem értünk egyet vele. A Citadel­la épületét, úgy hisszük, általában jól használják fel, illetve jó úton vannak a szerencsés hasznosítására. Nem ta­lálnánk azonban szerencsésnek az ön által javasolt négy-öt emelet ráépítését és a tetőteraszt, bástyaszerű kikép­zéssel. Nemcsak azért, mert félő, hogy álromantikus giccs lenne belő­le, hanem azért is, mert agyon nyom­ná magának a hegynek a látványát; a Gellérthegy az egyik legszebb termé­szeti képződmény a Duna partján, városunk közepén, és ebben a for­májában monumentális. Ha viszont nagyobb épülettömb ülne rajta, egy­szeriben jelentéktelen halommá süly­lyedne. Ahogy némiképp a Várhegy déli oldalán történt, amikor a III. Károly, illetve Mária Terézia-féle régi királyi palotát annak idején ha­talmasan megnagyobbították. Sze­rencse, hogy most, a rekonstrukció során, a középkori bástyarészek, épü­letek felszabadításával ezen még se­gíteni tudtunk. Vitathatónak tartjuk azt a gondolatot is, hogy a Gellért­hegyre sikló épüljön. A Gellérthegy egyik szépségét éppen a sziklák közt vezető gyalogút adja, amelyhez ha­sonló legfeljebb csak a heidelbergi Philosophenweg, s talán mindjárt kü­lönösebb lokálpatriotizmus nélkül hozzátehetjük: a gellérthegyi látvány nagyszerűbb, szebb. Másrészt igen jó autóút vezet fel, megfelelő parkoló­hely is van a hegyen. Abban ismét Önnek adunk igazat, hogy ízléses pa­vilonokkal városunknak ezt az idegen­forgalmi szempontból fontos helyét a kereskedelem még sokkal, dt sokkal jobban hasznosíthatja. Endrédi Mimi, Budapest. Mint már ismételten is üzentük, szívesen ho­zunk újabb közleményeket Pest-Buda dalaiból, de az a véleményünk, hogy a modernebb anyag nagyon igé­nyes válogatást kíván. Ami szórako­zóhelyeink magyar jellegzetességét illeti, egyet és mást, úgy hisszük, már tett a vendéglátóipar. Szívesen látjuk azonban további javaslatait külföldi tapasztalatai alapján; ha megírná ne­künk, örömmel vennénk. Erdélyi Lajos, Kispest, Nagy Sándor u. 153. az alábbi levelet küldte szer­kesztőségünkbe: „Igen tisztelt elv­társak! 73 éves nyugdíjas vagyok. Betegségem miatt sehova nem járhatok. Nagy tisztelettel kérném Önöket, le­gyenek olyan szívesek ajándékba kül­deni nekem bármilyen régi, kiselejtezett újságokat, folyóiratokat, prospektuso­kat, könyvet, képes-levelezőlapot, leve­lekről levágott bélyeget. Ezek gyűjtése az egyetlen szórakozásom, amihez az Önök segítségét kérem. Jóindulatukban bízom, és szívességüket hálásan köszö­nöm." Kisebb küldeményt már pos­tára adtunk; levelét azért hozzuk nyil­vánosságra, hátha olvasóink közt is akad, aki segítségére siet; hiszen sokszor van az úgy, hogy ami nekünk otthon fölösleges régi kacat és por­fogó, másnak örömet jelent. Több olvasónk kívánságára kértük meg Zolnay Lászlót, hogy egy régebbi „mozaik"-anyagát részletesebben írja meg nekünk. Ezért van az, hogy mos­tani cikkében néhány adat ismétlésnek tűnik. KÉZIRATOKAT, KÉPEKET, RAJZOKAT - HACSAK ERRE KÜLÖN KÖTELEZETTSÉGET NEM VÁLLAL­TUNK - NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM ADUNK VISSZA.

Next

/
Thumbnails
Contents