Budapest, 1969. (7. évfolyam)

9. szám szeptember - Sulyok Katalin: Otthon — leányanyáknak

BARTÓK Szlovák népdal-gyűjtő úton, Nyitra megyében, 1908-ban . . . Felismertem azt is, hogy a tévesen népdalnak hitt magyar dalok — valójában többé-kevésbé triviális népies műdalok — kevés tanulságot nyújtanak. 1905-ben az addig úgyszólván ismeretlen magyar népzene felkutatásába fogtam. Nagy szerencsémre Kodály Zoltánban kiváló muzsikus segítőtársra találtam, aki éleslátásával és ítélőerejével a zene minden ágában nem egy megbecsülhetetlen intéssel és tanáccsal segített... (önéletrajz, 1921) A fából faragott királyfi budapesti bemutatójának (1917. május 12.) plakátja . . . 1917-ben a budapesti közönség magatartása határozottan megváltozott műveimmel szemben. Az a szerencse ért, hogy egy nagyobb művemet, A fából faragott királyfi című táncjátékot — hála Tango Egisto mesternek — zeneileg tökéletes előadásban hallhattam ... (önéletrajz, 1921) Kétzongorás koncert a Zeneakadémián, feleségével, Pászcory Dittával (1939). Egy évvel később ugyanitt búcsúzott el a budapesti közönségtől. . . az a közvetlen veszély forog fenn, hogy Magyarország is megadja magát ennek a rabló és gyilkos rendszernek. A kérdés csak az, mikor, hogyan? Hogy azután egy ilyen országban hogyan tudok tovább élni, vagy — ami ugyanazt jelenti — tovább dolgozni, el sem lehet képzelni ..." (Részlet Bartók A. Müller-Widmann asszonynak írt 1938. április 13-i leveléből) Zeneakadémista korában, 1902-ben . . Érettségi után felmerült a nagy kérdés, hogy melyik zeneiskolába menjek. Akkortájt a bécsi konzervatóriumot tartották a legkiválóbb oktatási fórumnak. Én végül mégis Dohnányi tanácsát követtem és Budapestre jöttem a M. Kir. Zeneakadémiára. Zongorában Thomán István, zeneszerzésben Koessler János növendéke lettem. Itt tanultam 1899-től 1903-ig ... (önéletrajz, 1921) 1930-ban 4