Budapest, 1969. (7. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Bakács Tibor: Urbanizációs higiénés ártalmak

Dr. Bakács Tibor Budapest közegészségügyi helyzete 11. Urbanizációs higiénés ártalmak Az ember természetes környezetével, annak tiszta levegőjével, szennyezetlen ivóvizével, idegeket megnyugtató csendjével alkot biológiai egységet. A városi környezet ezzel szemben: mesterséges környezet; a nagyvárosi: fokozottan az. Budapesten is megfigyelhetjük mindazokat a modern higiénés urbanizációs ártalmakat, melyek a világ valamennyi iparvárosára annyira jellemzőek. (És az sem vigasz, ha tudjuk, hogy ezek zöme Budapesten: a múlt terhes öröksége.) Levegőszennyezettség Közismert a főváros levegőjének súlyos szennyezettsége, amely alig marad el az angol iparvidék levegőszennyezettsége mögött. Pedig a romlási tendencia megállítható! Ezt érték el, például, az elmúlt tíz évben Moszkvában, és legújabban Londonban is. Magyarországon a helyzet megjavítására elsőül a főváros hozott szabályrendeletet, melynek eredményei máris érezhetőek: a levegő szennyezettségének fokozódása megállt, és amennyiben terveinket megvalósítjuk, joggal számíthatunk az effektív javulásra is. (A témával lapunk szeptemberi számában külön foglalkozunk. A szerk.) Mindaddig azonban, amíg a jelenlegi súlyos levegőhigiénés helyzet fennáll, tudomásul kell vennünk, hogy a tüdőrák-frekvencia nem fog csökkenni. Tüdőrák mortalitás J. sz. Tábla Év Magyarország Budapest Év szám 100 000 lakosból szám IOO 000 lakosból 1938 493 5,4 119 10,9 1950 — 10,4 323 19.5 1951 — — 348 20,3 1952 — 14,0 356 20,3 1953 — — 428 23,9 1954 1272 13,0 413 22,7 1955 1430 14,6 457 24,8 1956 1544 15,7 460 25,1 1957 1653 16,8 17,6 490 27.7 1958 1739 16,8 17,6 486 27,4 1959 1997 20,1 568 31,6 i960 2028 20,3 562 30,8 1961 2241 22,3 607 32,8 1962 2312 23,0 618 32,7 1963 2493 24,7 701 36,7 1964 2612 25,8 725 37,6 1965 2863 28,2 773 39,8 1966 3006 29,5 839 42,6 1967 3I4I 30.6 869 44,1 Vízellátás A vízhigiénés helyzet Budapesten lényegesen kedvezőbb, mint a legtöbb nagy iparvárosban, még akkor is, ha a budapesti víz ízére, szagára sok esetben van panasz. (Az időnkénti túlklórozás oka: — az alacsony dunai vízállás miatt — _ a felszíni vízmű részaránya túlságosan megnő az össz-kitermelt víz mennyiségén belül.) Budapest azonban még korántsem ismeri azokat a vízellátási nehézségeket, amelyek a világ nagy iparvárosaiban ma már odavezettek, hogy rendkívül rossz felszíni vízkivételi alapanyagból (többnyire erősen szenvnyezett folyókból, és így a legnagyobb nehézségek árán) képesek csak a lakosságot ivóvízzel ellátni, és a még nagyobb vízigényű ipar szükségleteit kielégíteni. (Rotterdamban, a világ egyik legnagyobb tengeri kikötőjében, az ivóvizet a Rajna agyonszennyezett torkolati részéből emelik ki; az tehát klórozottság és egyéb, a víz élvezeti értékét rontó mutatók vonatkozásában sokkal rosszabb, mint a budapesti. A Ruhr-vidéken — ahol már akut a vízhiány, felmerült olyan terv is, hogy a vizet a Skandináv félszigetről tenger alatti vezetékeken hoznák át. Az USA több nagy iparvárosában az elhasznált szennyvizek „visszaforgatása" és ivóvízkénti újrafelhasználása — szokványos művelet!) Az ENSZ is több ízben foglalkozott már ezzel a kérdéssel, és rögzítették, hogy az 1970-es évekre — főleg ott, ahol az ipar egyre többet vesz el a lakosság ivóvizéből — a víz lesz az egyik legdrágább nyersanyag. Az ipar vízigényét — ezen belül a modern iparágak fokozott vízszükségletét — mutatja az itt következő táblázatos összeállítás: II. sz. Tábla szükségelt Egy tonna termeléséhez vízmennyiség Egy tonna termeléséhez literben Szappan 2 000 Kőszén 6 000 Cukor 9 000 Gyümölcs, konzerv 20 000 Pamutáruk 200 OOO Acél 270 OOO Műselyemszál 600 OOO Robbanóanyag 800 OOO Papír I OOO OOO Műgumi 2 500 OOO Budapest jelenlegi vízellátási gondjai akkor váltak hevennyé, amikor 1950-ben áttértünk a „Nagy-Budapest" városstruktúrára. A peremvárosok többségében közismerten alacsony szintű volt a közművesítettség. Az egyesítés óta a főváros vezetősége hatalmas erőfeszítéseket tett a hiányok felszámolására, de — az eredmények ellenére — a vízellátásban még maradtak gondok. A XVII. kerületben, például, a lakóházaknak csak 52%-a van rákötve a hálózatra. A főváros közigazgatási határain belül még több mint 2000 utcai kifolyócsap működik; ez annyit jelent, hogy még kb. 300 000 lakos csak falusi módon tudja ivóvízszükségletét fedezni. A peremkerületi lakóházak ivóvíz bekötése 1967 végén III. sz. Tábla Kerület Ellátott lakóházak %-ban kifejezve IV 95% 74% 59% 52% 72% 96% 59% 77% 79% XV 95% 74% 59% 52% 72% 96% 59% 77% 79% XVI 95% 74% 59% 52% 72% 96% 59% 77% 79% XVII 95% 74% 59% 52% 72% 96% 59% 77% 79% XVIII 95% 74% 59% 52% 72% 96% 59% 77% 79% XIX 95% 74% 59% 52% 72% 96% 59% 77% 79% XX 95% 74% 59% 52% 72% 96% 59% 77% 79% XXI. 95% 74% 59% 52% 72% 96% 59% 77% 79% XXII 95% 74% 59% 52% 72% 96% 59% 77% 79% Csatornázás A csatornázás vonatkozásában még súlyosabb problémákkal találkozunk. Bár a csatornaépítés fejlesztése gyorsabb volt, mint az ivóvízhálózaté, a szükségleteket — a háborút megelőző évek mulasztásai miatt — még messze nem fedezi. A XVII. kerületben például, a főváros 1,57 m egy főre jutó csatornahossz átlagával szemben csak 6 cm jut egy lakosra. Ez a többi között azt jelenti, hogy a főváros határain belül több mint 400 ezer ember használ még falusi jellegű árnyékszéket. (Ami néhol súlyos következményeket von maga után a talajvíz szintjét és minőségét illetően.) Szemételtávolítás és ártalmatlanítás Minden nagyvárosban a nagy mennyiségben keletkező háziszemét, utcai szemét, ipari hulladék, csatorna-, ill. szennyvíziszap rendszeres higiénés elhordása, majd végleges ártalmatlanítása nemcsak műszaki, gaz-