Budapest, 1969. (7. évfolyam)

7. szám július - Zolnay László: A földtani múlt

A SZERKESZTŐ POSTÁJA Lengyel József Szelíd — szolid kérdések Mindig szívesen olvasom a BUDAPEST-et, ezt a jól szerkesztett és szépen illusztrált folyóiratot. És külön örömmel a ,,Levél a Várból" című írások sorozatát. Ezeket előre bocsájtva — engedtessék meg a kérés — próbáljon a t. Szerkesztőség akár nekem, akár bárki másnak, nem folyóiratbeli, hanem postai ajánlott levelet küldeni a várból. Nem fog sikerülni! A postát ugyanis renoválják, nagyobbítják, szépítik. Dicséretes dolog! De a renoválás már hónapok óta tart, és azóta ajánlott levelet, csomagot, sürgönyt a várban feladni nem lehet. Azt, hogy kereken 4800 állandó lakos él a vár területén — egy jobbfajta mezőváros —, ezt szinte csak mellékesen említem. De — és talán ezzel kellett volna kezdenem — naponta rengeteg turista jön ide a várba, akik közül jónéhónyan a postát is szeretnék használni. Az átalakítás előtt, két kedves és ügyes hivatalnoka volt itt a postának, és állítom: kevés postahivatala volt Budapestnek, ahol olyan gyorsan és zökkenőmentesen intézték az ügyeket, mint ebben a kis, 1. számú hivatalban. A nagyobb posta ellen, persze, nincs kifogásom, ha elkészül. És amint elkészül, ígérem, optimista leszek. Talán ésszerűbb megoldás lett volna, ha a tucatnyi lakatra zárt üzlethelyiség közt kerestek volna ideiglenes posta céljára alkalmas helyiséget. A postaügyet hoztam fel elsőnek, minthogy azt idegenforgalmi érvekkel tudtam ..alátámasztani". Mennyivel nehezebb a dolgom a Húsbolt ügyében, mely csak a várban lakó 4800 embernek fontos. Május eleje óta: Átalakítás miatt zárva. A kirakatra kiírták: Tessék lemenni, például a Széna térre. Volt húsboltunk. És lesz is húsboltunk, csak várjuk meg, míg átalakul. Mos a helyzet a háztartási-, avagy illatszerbolttal. Az nem is volt, avagy csak a törökdúlás után, vagy a németdúlás előtt. Aki egy borotvapengét, vagy egy vizespoharat óhajt venni — egyébről nem is beszélve —, kutyagoljon a szomszéd városba, mondjuk, a Krisztinába, de a Víziváros se rossz. Tejcsarnok viszont még van. Csakhogy ha például egy autóbusznyi gyerek jön fel. még az utcán is húzódik a tejre váró gyerekek sora. Node mi ez ahhoz képest, hogy épül — és el is fog készülni — egy nagyszerű Hilton-szálloda. Amit e sorok írója is a kötelező udvariassággal üdvözöl — vagy üdvözölne —, ha már előbb volna posta, háztartási bolt, több tejcsarnok (a tejivóknak), bisztró (nekem), és egy-két jobban ellátott és a Tárnok utcainál tisztább, és esetleg — bár ez a kívánság már a szerénytelenség határát súrolja — udvariasabban kiszolgáló Közért. Hiszen lelakatolt és nem rendeltetésszerűen használt üzlethelyiséget bőven lehet találni. Kellő hozzánemértéssel irt levelemért bocsánatukat kérve, válaszukat előre is köszöni MINDENTVÁRÓ ÁDÁM Ui. Tessék, kérem, azt is megírni, hogy hányadszor bontják fel pl. azt az utcát, ahol a t. Szerkesztőség székel, ha ugyan meg tudták számolni. . . . Az utóirattal kezdeném. Tíz éve lakom itt, és könnyebb volna összeszámolnom azokat a hónapokat, amikor az utcát nem bontották föl, és azokat a napokat, amikor nem dübörögtek kompresszorok és légkalapácsok, sem más építőipari gépi berendezések az ablakom alatt. (Gondolhatod, hogy fölmegy a vérnyomásom, amikor ismerőseim irigyelnek, hogy ,,a Vár meghitt csendjében" dolgozhatom. Ők rendszerint olyan délutáni vagy esti órában látogatnak meg, amikor már nincs munkaidő. És mondhatom, kevesen vannak fővárosunkban, akik úgy megkönnyebbültek a szabad szombat bevezetésére, mint én.) De nem is itt a baj, hiszen ez mind csupa építő, szépítő tevékenység, aminek csak örülhet az ember szive. A baj alighanem azzal a sokat emlegetett budapesti „fajlagos munkaerőhiánnyal" van. Bizonyára Te is tapasztalod, hogy árokkiásó szakmunkások elképesztő nagy számban lehetnek, ugyanakkor árokbetemető szakmunkásokban elképesztő lehet a hiány. Amikor, például, tavaly a távfűtés ágyát kiásták, a Fortuna-köz egy helyén kis fácska nőtt az árokban, le is fényképeztük; már-már azt vártuk, hogy termőre fordul, mire nagynehezen betemették. Olvashattad a sajtóban, hogy ezzel a mostani gödrösítéssel és dübörgéssel a Vár közművesítése végképp befejeződik. Ugyancsak olvashattál a Vár üzlethálózati fejlesztéséről is — minden irónia nélkül mondom — hálakönnyekre ingerlő, gyönyörű terveket. Tehát türelem, kedves Józsi bátyám! Látod, már az iskola is épül (amit még első választási beszédemben ígértem), egyszer még nyilvános WC is lesz, (olyan, amit az idegenek meg is találnak), és minden, ami kell. Igazán nem kívánok jobbat Neked, se magamnak, csak azt, hogy győzzük mindezt a jót tűrhető erőben és egészségben kivárni, mielőtt „Mindenbe-belenyugvó Ádámok" lennénk. MESTERHÁZI LAJOS ALEXOVITS ANDOR, KOMÁROM, CSSR. A szerkesztőség támpéldányaiból feladunk az Ön címére januári és februári számainkból. Véletlenül még volt belőle kéznél. Ha az árus úgy tapasztalja, hogy Pozsonyban kevés a példány, utánarendelhet a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál. (Ez utóbbinak figyelmébe ajánljuk azt a tapasztalatát is, hogy a prágai Magyar Kultúrában hiába kereste a lapot, és ezúton is emlékeztetjük ígéretére, amelyet nekünk a lap külföldi terjesztésével kapcsolatban egy tavalyi megbeszélésünk során tett.) Nagyon köszönjük, hogy szereti lapunkat, és külön köszönjük a sok észrevételt, javaslatot. Ami a Dózsa György úttal kapcsolatos terveket illeti, úgy hiszszük, ha megvalósulnak, feledtetik majd aggályait. Ennek az igen széles felvonulási útvonalnak a Liget felőli beépítése, úgy hisszük, végső formájában igen szerencsés lesz. Abban viszont egyetértünk, hogy a Ligetből újabb területet nem szabad eivenni, sőt, a Vásár részére lefoglalt területet is mielőbb vissza kell adni. Az Astoria aluljárót illetően egyeznek a legtöbb pesti ember és az idelátogató külföldiek észrevételei. Hiába, ez volt az első ilyen vállalkozásunk. Ön is úgy látja, hogy az Emke már sokkal jobban sikerült. A most következő években egész sor új aluljáró létesül Budapesten; amint ezek közül a legszükségesebbek megvalósultak, mi magunk is szószólói leszünk annak, hogy keressék meg a módot az oly gyorsan megkopott „prototípusnak" a modernizálására (burkolat, padlózat, világítás). Ami az Apáczai Csere János utcával kapcsolatos aggályait illeti: az új szálloda, illetve szállodák homlokzati része valóban a Duna felé fordul, ez azonban nem jelenti azt, hogy az utca felé tűzfalakat mutatnak, vagy hogy ne lennének ott éppen az idegenforgalomban nélkülözhetetlen üzletek, kirakatok, vitrinek stb. Miután most folyik az úgynevezett neonosítási programnak a végrehajtása, köszönettel továbbítjuk azt a javaslatát is az illetékeseknek, hogy — jól bevált példák nyomán — helyezzenek neonfényeket a magasépületekre, így a többi között az új szállodák tetejére is. DEL MEDICO IMRE BUDAPEST XIV. A köztéri fák és fásítás kérdésével többízben foglalkoztunk. Meggyőződésünk, hogy a hiányokért, bajokért nem a hatóságok tehetők felelőssé, ez esetben a Fővárosi Kertészet, hanem a társadalom. Valamiképpen tehát az ügyből társadalmi ügyet kell csinálnunk. Mindenütt a városban, de talán különösen az új lakótelepeken, ahol az építkezés során értékes öreg fák megkíméléséről és az építkezés befejeztével fiatal fák védelméről van szó. Szerintünk tipikus esete ez annak, ahol valamit,,alulról" kellene kezdeményezni, a lakóbizottságok, kerületi népfront bizottságok útján, bevonva mindazokát, akiknek felelősségérzetük, módjuk, idejük, hatáskörük van. A Fővárosi Kertészet az új parkok tervezésnél figyelembe veszi a várható gyalogközlekedési irányokat. Újabban erre általában nincs panasz. Ha Önök az Újvidék téri szövetkezeti lakótelepen úgy látják, hogy a tervezés nem sikerült, itt is csak helyi kezdeményezést javasolhatok, egy ellentervet a mindennapi gyakorlat alapján. Mindenképp ez az utóbbi fog győzni. Az a típusú társasház építkezés, amelyről Ön is ír, különösen a sűrűbb lakónegyedekben, egyre gyakoribb lesz. (Vagyis hogy a ház úgynevezett úszótelken épül, csak maga az épület a lakóé, körülötte közvetlenül már közterület van.) Bevalljuk: nekünk ez a megoldás tetszik, és nemcsak városképi szempontból tartjuk különbnek, mint az elkerített telkeket. Az már a közmorál kérdése, hogy az ilyen telepek lakói kerítés nélkül is magukénak érezzék mindazt, amit elsősorban ők élveznek; szeressék, ápolják és szükség esetén erélyesen meg is óvják. Analógiával élve: a közvilágításra is lehetne találni olyan rácsos, dróthálós megoldást, ami lehetetlenné tenné a tömérdek kárt okozó rongálást. Mégis inkább vagyunk — a kárt is vállalva — a szép formájú, szabad világítótestek hívei és propagálói. Bízván benne, hogy az emberek lassacskán majd csak hozzá-civilizálódnak a városukhoz. LADOS FERENC, BUDAPEST. Gerő László terve, a Budai Művészeti Műhely, széles visszhangot keltett. Megvalósulása nem várható máról hónapra, és nyilván a terv is még több vonatkozásban módosul. Az ön észrevételei közül azzal egyetértünk, hogy vigyázni kell a Mátyás templom oldala és az új épület közötti távolságra. Abban már nem vagyunk biztosak, hogy a tér süllyesztésének és szintbeli megtörésének terve háttérbe szorulhat a gépkocsi parkolás szempontja mögött. Parkolóhelyet a Várban még lehet találni: a Tárnok utca tekintélyes szakaszán megvalósíthatnák a haránt-parkolást, és ha végre-valahára megszűnik majd a Vár talajának évek óta folyó külszíni fejtése, kifejezetten parkolási célokat szolgálhatnak a rövid keresztutcák. Nem értünk egyet azzal, hogy, mint javasolja, az új beépítés során neogót stílust alkalmazzanak. A Szentháromság tér egyetlen kor-hiteles épülete végülis a barokk Városháza. Ma viszont már a barokk sem volna hiteles. Itt is, a többi várbeli foghíj-beépítés esetében Is, a bevált gyakorlattal értünk egyet: szintmagasságban, sziluettben stilizáltán archaizáló modern épületek kellenek mindenütt, ahol a régi épület célszerűen és hitelesen nem rekonstruálható. PAPP REZSŐ, VÁC. Köszönjük levelét. Nagy Lajos cikkével kapcsolatos észrevételeiben igaza van: a „Fővárosi Temetkezési Vállalat": elírás, ilyen nincs; helyesen: Fővárosi Temetkezési Intézet. Köszönettel fogadjuk két kiegészítését is, amelyek szerint Olaszország volt az első európai állam, amely megengedte és törvénnyel szabályozta a hamvasztást. Csaknem száz éve létesült Milánóban az első hamvasztó, és ma az országban huszonhárom krematórium működik; továbbá, hogy Budapesten a krematórium gondolata már a század elején felmerült, s mint annyi mindennek, ennek a gondolatát is először Bárczy István vetette föl. H. S. BUDAPEST, XV. ÉS MÁSOK. Úgy tapasztaljuk, hogy a Halászbástya vendéglősítésére vonatkozó nagy felhördülés most, a megvalósulás után, elcsitult. Amint ez már eddig is nagyon sok új létesítmény esetében történt. A közönség tapasztalhatja hogy nem károsodott, hanem nyert vele, megmaradt a kilátó és sétahely, s úgy látjuk, igen népszerű máris az étterem. A magunk részéről most már csak azon „drukkolunk", hogy a vállalkozás ne csak új korában működjék jól; hogy lehessen olcsó ételt és alkoholmentes italokat, például, egy pohár sima vizet is kapni helyiségeiben; hogy a holtszezonban se menjen csődbe; hogy ne derüljenek ki utólag olyan konstrukciós hibák, amelyek miatt rövidesen tatarozni kell. (Mellesleg szólva: meggyőződésünk, hogy ha felépülne az új Margitszigeti Palatínus szálló, a megvalósulás ugyanígy eloszlatná az előzetes aggályokat!) ARANYOSY F. BUDAPEST VIII. Köszönjük a „Józsefváros" beküldött példányait. Nyilvánosan válaszolunk, mert a kérdés a többi kerületet is érinti. Időrőlidőre kapjuk az Önökéhez hasonló kerületi kiadványok egy-egy példányát. Úgy látjuk, általában színvonalas, érdekes sajtótermékek, s különösen a tv-vetélkedő óta sokat javultak. (Feltehetően a szerkesztők is tapasztalják, hogy növekedett a népszerűségük.) Arra sajnos, nincs terünk, hogy kerületenkint foglalkozzunk ezekkel a kiadványokkal, de alkalomadtán sort kerítünk rá, hogy általában megnézzük az ilyen kerületi havi vagy negyedéves lapok, egyéb kiadványok jellegét, értékét, hatását, sorsát. 46