Budapest, 1969. (7. évfolyam)

6. szám június - Zolnay László: Buda és a régi magyar ötvösművészet

A „Tükrös nő — serleg" az Esterházy kincstárból Országos Iparművészeti Múzeum (Hans Petzold 1551—1633, nürnbergi ötvös alkotása) A serleg részlete vészetéröl nemrégiben újabb régészeti információkat nyerhettünk. 1954/55-ben ugyanis e sorok írójára hárult az a feladat, hogy feltárhatta Esztergom — Kovácsinak, a hajdani ötvösök és pénzverők faluj ának templomromjait, s abban, valamint a mellett a XI — XIII. századi pénzverőknek sírjait. E síri leletek olyan ötvöstárgyakat tartalmaztak, amelyeket — maguk és családtagjaik számára — a XI—XIII. századi pénzverők s ötvösök készítettek! Az I. István, Péter, I. Endre dénáraival datált sírok leletei azt mutatták meg: honfoglalás kori ötvösségünk keleti ihletésű formakincsét mennyire elsöpörték a kereszténység formavilágának stíluselemei. Az I. István király dénárával datált sírok egyikében, a tetem kezén még avar formaadású ezüstgyűrűt találtunk. Tőszomszédja, ugyancsak I. István dénárával a sírban, már nyugati, tisztán meroving típusú gyűrűt őrzött az ujján, a keresztény oltársátor jelképes ábrázolásával. A két stílusnak egyidejű jelentkezése azt az ideológiai és stílusforrongást példázza, amely a XI. századi Magyarországot pogány és keresztény istenek csataterévé változtatta. Mert ezeknek a más-más eszmevilágot tükröző stílusoknak „békés egymás mellett élése" csak a temetőkben volt realitás! Az a káprázatos pompa, amely tarsolylemezeinken, vagy a nagyszentmiklósi kincs edényein a perzsa-szaszszanida művészetet ormaira emeli, a XI. századra örökre eltűnik, s átadja helyét a kereszténység nemzetközi formakincsének. * Román kori ötvösségünk emlékei Valószínű, hogy ezek az Esztergom — Kovácsiban nyugvó ötvösök készítették el az az időtt Esztergomban székelő királyi udvar ékszereit. De itt készülnek azok az egyházi ötvöstárgyak is, amelyekkel a király s az esztergomi érsek vállvetve ruházza fel a román kori Magyarország templomait. Egyes kutatóink szerint III. Béla korában esztergomi ötvösök ötvözik össze a királyi korona két részét. Nekik tulajdonítható III. Béla király hajdani székesfehérvári sírjának egyik-másik halotti ékszere is. Alighanem ők készítik el — román kori pénzeink verőtövein kívül — az esztergomi latinusok remekbe szabott pecsétnyomóját is. Ezek a mesterek a XII —XIII. századra már elsajátítják a nyugati s a bizánci ötvösmesterségnek minden csínját-bínját. Avatott kézzel alkalmazzák — bizánci mintára — a rekesz-zománc technológiáját. Alkalmazzák a „kacs-filigrán" fortélyait is. Ennek az ötvöstechnikának nemzetközi értékű megmaradt emléke az a színaranyból készült, drágakövekkel díszített kereszt, * Az Esztergom—Kovácsi feltárásnak egyébként talán legjelentősebb eredménye az volt, hogy a templombelső I. István király pénzeivel meghatározott sírrétege alatt rábukkantunk egy, a templom építésénél korábbi könnyű-fémöntő kemencének maradványaira. Ez a hazánkban egyedülálló XX—X. századi fémöntő kemence a helyi magyar vagy avar ötvösség folyamatosságának, kontinuitásának bizonyítéka. Kiemelése, sajnos, nem volt lehetséges. A koronázási eskükereszt (Esztergom, Kincstár) (Magyar ötvös munkája 1250 körül) Részlet Mátyás király kálváriájáról (Esztergom, Kincstár) (Francia munka, párizsi királyi műhely 1410 körül) A Suki Benedek-féle kehely részlete .36