Budapest, 1969. (7. évfolyam)

5. szám május - Gerő László: Budai Művészeti Műhely

FÓRUM Gerő László Budai Művészeti Műhely Helyszínrajz 1. Mátyás-templom, 2. Szentháromság szobor, 3. Pénzügyminisztérium, 4. Mátyás király Szálló, 5. Halászbástya, 6. Múzeum, 7. Művész Klub, 8. Tár­nok utcai Kapu, 9. Mária-Kapuval szemben nyíló Kapu, 10. Jezsuita lépcső tovább vezetése, 11. Je­zsuita lépcső, 12. Terasz vendéglő, 13. Alsó-terasz, 14. Lakóház, 15. Iskola. Ezt a címet adtuk annak a gondolat­nak, melyet itt, a BUDAPEST olvasói előtt is ki szeretnénk fejteni. A budai vár lakóne­gyedének történelmi épületegyüttese helyre­állításának már a megindulásakor felvetődött a város e részének szerepe a jövő városában. E szerep minden régi, védett városrésznek sarkalatos kérdése. A második vüágháború pusztulásai után a kormányhivatalok jó része leköltözött a várból, és az Országház környé­kén talált magának új helyet. Látnivaló volt, hogy a külügy-, pénzügy-, belügy- és hon­védelmi minisztériumok nem fognak ide visszaköltözni. Ilyen körülmények között a történelmi negyedben főleg lakások helyre­állítása és építése indult meg. Természete­sen nem kizárólag, mert helyet kapott két na­gyobb és egy kisebb múzeum, néhány intéz­mény és tervező iroda, ide költözhetett az Országos Műemléki Felügyelőség, a Magyar Tudományos Akadémia néhány intézete, és itt maradt az Országos Levéltár, valamint az Állami Nyomda is. A budai Várhegy falakkal övezett terü­lete országunk védetté nyilvánított „műem­léki jelentőségű terület"-ei között a legérté­kesebb. Köszönheti ezt az emlékek nagy szá­mának, a gótika most feltárt számos részle­tének, a köröskörül megmaradt középkori várfalaknak, és ezeken belül megőrzött kö­zépkori városszerkezetének, továbbá a volt királyi palota középkori és újkori együttesé­nek, és mindezek városképben is kiváló meg­jelenésének, az együttes híres dunai pano­rámájának. Az épületek összessége azonban a város­nak csak egy része. Bármily fontos része is, mégis a város fogalmához, bennünk keltett hatásához mindig szervesen hozzátartozik az az élet, ami falai között, utcáin látható, ér­zékelhető, lakóinak műveltsége, kedvessége, szelleme, viselkedése, ami mind együtt adja a várost. E kép a középkori Budán színes volt, gazdagon tagozott társadalmat tükrö­zött, ahol a királyi udvarhoz közel álló főne­messég, külföldi követek házai és szállásai mellett megfértek a tehetősebb iparosok, ke­reskedők, tanárok és papok, egyszerűbb pol­gárok, sőt a környék földjeit és szőlőit mű­velő parasztok is. Az épületegyüttes állagbiztosítása és a részletes kutatások alapján minden egyes tagjának gondos helyreállítása, a „foghíjak" pótlása építészeti feladataival párhuzamosan foglalkozni kellett a városrész tartalmának kialakításával. Hosszú vita és alapos megfon­tolás után kaptak helyet itt, — például a pa­lotaegyüttesben — a főváros, sőt az egész or­szág művelődésében oly fontos szerepet ját­szó intézmények. A mindennapi életre is gondolt a fő­város akkor, amikor az itt élő, és egyre sza­porodó vári lakosságot, és a sok érdeklődő látogatót igyekszik a szükséges vendéglátó üzemekkel, élelmiszer üzletekkel, kávéfőzők­kel ellátni: gyógyszertár, könyvkereskedés, antikvárium, régiségbolt, szabó, fodrászüz­letek, trafik nyíltak, ezek más városrészek életéhez is hozzátartoznak. Ugyanezért kap most egy új iskolát is, melynek ugyan sze­rintünk jobb helye lett volna a Szabó Ilonka úti régi gimnáziumban. Az új iskola ugyanis nem kívánatos módon szaporítja a vári kis egységekből álló együttesben a túlságosan nagy épülettömegek számát. Vagyis éppen ellentétes azzal a törekvéssel, amivel a túl nagy tömegű épületeket — mint a várba nem ülőket — a legutóbbi bontásokkal csök­kentették. Viszont rendkívül örvendetes, hogy a régi ületményhivatal óriási épület­teste romjai helyett szálloda épül e pompás kilátású helyen, és ezzel ismét teljessé teszi a vári együttes hangulatában oly jelentős zárt városképet. Ez azért is örvendetes, mert egy nagyobb szabású beruházás megteremti az anyagi feltételeit — és nagyobb arányú keretét is — az itt álló értékek megőrzésé­nek. A domonkosrendi szerzetesek S/t. Mik­lós templomáról van szó, melynek áll még a tornya és a templomhajó kora-gótikus későromán déli oldalfala. A nemrég lefoly­tatott kutatás feltárta a kolostori kerengő kútját is, melyet reneszánsz faragványok díszítenek. Végül itt áll a Hess András térre néző monumentális késő-barokk homlokzat, mint a vári múlt egyik becses építészeti ma­radványa. A budai vár színeihez mindezek máris hozzájárultak, ületve hozzájárulóban van­nak. Mi ezen túl már régen gondoltunk arra, mennyivel élénkebb színekkel fokozná Buda arculatát egy itt élő művész-kolónia. E gon­dolattal a budai vár helyreállításán fáradozó néhai barátaink: Meczner Lajos és Janáky István építészek is egyetértettek. Egyikük­nek sem volt azonban lehetősége arra, hogy a vári beruházásokat ebbe az irányba terelje. Ehhez hiányzott a költségfedezet, és ha most itt szót ejtünk a „budai művészeti műhely"-30

Next

/
Thumbnails
Contents