Budapest, 1969. (7. évfolyam)

5. szám május - Bozóky Éva: A fővárosi gyermekideggondozás megújulása

A szél dühödten kavarja a csípős, kesernyés füstöt. Meglengeti szárnyát, kormot, port szór a kőtengerre, nyomja a levegőt, beteggé tesz, árt, fertőz esetleg. Ha pedig libbenéstelen a levegő, megesik, hogy a nappalt is éjbe borító sűrű szmog nehezedik a Duna két partja fölé, a völgybe. Kapkodunk friss levegő után. A kőtengernek kell, hogy lélegző tüdeje legyen. S ezt a tüdőt gondozni, levegőjét szűrni szükséges. Ilyen szűrő az erdő lombja, a védő erdősáv. A fővárosi ember, ha erdőről hall, főképp a budai oldalra gondol, az erdővel borított fővárosi hegyek vidékét rendszerint a Duna jobb parti tájával azonosítja. A budai hegyvidék tömött, sok ezer hektárnyi, csaknem teljesen összefüggő erdősége, a 400—600 méter magas hegyvonulat nyugat felől határos félkörében valóban hatékony fal, célszerű védelem a nyugati, északnyugati, északi szelek, füstös ártalmak ellen. Sőt, hatalmas „szellőző nyílása" is van innen-felől Buda közepének, a Nagyszénáson keresztülbukó s a Zsíroshegyet súroló, onnan alásuhanó, vértesi, gerecsei, pilisi szél csatornája. Ez a természet-alkotta évmilliós „huzat" varázsolja üdévé a budai levegőt a nagykovácsi határtól le a Dunáig. De mi védi a szelektől, portól, koromtól, alföldi homoktól a várost dél és kelet felől? Ezt már kevesebben tudják. Pedig terjedelmes erdősávokkal védekezünk a pesti síkságon is az ilyetén támadások ellen. A főváros tüdejét az erdészek a rákosi és kecskeméti buckák felől, a csömöri halmok és a fóti határ irányából is igyekeznek tisztán tartani, célszerűen szellőztetni, s ugyanakkor megkötni a futóhomokot is. A feladat küzdelmesebb, a lehetőségek viszont korlátozottabbak, mint a budai hegyvidéken. Az Alföld felől, a Rákos lágy halmain legfeljebb foltokban maradtak meg a régi tölgyerdőségek — vagy az akác-telepítések — s ezek köré kellett csoportosítani az újakat. Évtizedek kemény munkájára van szükség ugyan, az eredmény azonban máris mutatkozik: a főváros tüdejéhez csapódó poros alföldi levegőt kisebb-nagyobb terjedelmű erdőségek, facsoportok szűrik át. Eképp jelentek meg a „pesti tüdőszárnyak" Dunától—Dunáig, a megyeri—újpesti—palotai határtól hatalmas félkörben, alá Soroksárig. Ez a védő erdősáv azonban nem összefüggő. Nem is lehet egységes telepítésről beszélni, hiszen közbe peremvárosok, üzemek, gyártelepek ékelődnek. Ilyen esetekben azonban módot találnak arra, hogy a peremvárosokon is túl, mintegy külön-külön kis körbástyaként, telepítsék a védő erdőt, a tüdőlebenyeket. így újították föl a már meglévő erdőket, szélesítik területüket s telepítenek, ahol hely adódik rá, újakat. Különösen ott, ahová lakótelepeket is terveznek. A munkálatokat, a tanácsi szervekkel egyetértésben, a Gödöllői Állami Erdőgazdaság Budapesti Erdészete intézi, amely mind a budai, mind a pesti oldalon „illetékes". Újítják s telepítik az erdőt, néhol egy tömegben húsz-harminc hektárnyit, másutt mindössze négy-öt soros sávot, ahogyan a hely lehetővé teszi. Fásítják a patakok partját is. Fatermelésük csekély, amit vágnak, az főként elöregedett erdő. Tisztít, ritkít, cserél az erdészet s helyenként vegyes telepítéssel formás ligeteket alkot, utakat épít. A pesti oldal legnagyobb összefüggő erdősége — a főváros közigazgatási határán belül — a rákoskeresztúri—pestlőrinci határban van. Ez nagyrészt akácos — Magyarország egyik legszebben gondozott akácerdeje —, de új telepítésként megjelent már szomszédságában a homoki tölgy is. Tavaszi virágzás idején illata a repülőtérig árad. A terület nagysága mintegy 600 hektár. Mivel egyfelől a ferihegyi repülőtérrel, másfelől az Uj köztemetővel határos, ezek növényvüága még inkább kitágítja a zöldövezetes szakaszt. Az erdészek általában nem kedvelik az akácot — rendbentartásuk különösen sok munkát s gondot igényel —, az új telepítések legnagyobb részét a gyorsan növő nyár, a homokra különösen alkalmas homoki tölgy, változatosságból s a ligetesítés okából a nyír, a fenyő, a kőris teszi ki. Pestimre és Pestlőrinc közé is jó nyolcvan hektárnyi új erdő ékelődik, főként tölgy, gyérebben akác és fenyő. Kisebb tisztásaival, emelkedőivel, homokbányájával tájképileg is kellemes hatású, van még küátópontja is, a Sas-hegy; főként a Duna túlpartján húzódó Budai-hegyek összefogott panorámája szép innen. ' Pestimrétől délre, Gyúltál keletre most „indul" egy fiatal erdő, negyven hektárnyi nyárfás, tölgyes, a laza homokon. Pestimre, Soroksár és Dunaharaszti között Péteri-major a központ. A finoman hullámzó, sok ezer holdnyi mezőgazdasági tájon legfeljebb a térkép szövege oldja föl az egyhangúságot: Bab-hegy, Csont-hegy, Dinnyehegy s a Gyáli patak fölött emelkedő — nyilván okkal így nevezett — Vár-hegy vékony fasorai erdőknek ugyan nem nevezhetők, a port, szelet mégis szelídíteni tudják. Budapest legdélibb határán, Dunaharasztitól északra s az Ócsai úttól délre többszáz holdnyi akácos vetette meg lábát a homokon; a Vörös Október termelőszövetkezet környékén is növekszik egy kis védőerdő s a messzebb lakók közül kevesen tudják, hogy a Kertészeti Főiskolának milyen nagy kiterjedésű, szépen ápolt Botanikus kertje terül el Soroksár és Pestimre között a lágy hajlatú Dinnye-hegy oldalában! Pest határát kelet felől elhagyva, hol az utak mentén, hol dús szántóföldek karéjában, Ecser, Vecsés, Gyál, Üllő táján kisebbnagyobb erdőcsoportok zöldellnek elszórtan ; nyárfás, tölgyes, akácos porfogók, futóhomok-megkötők ezek. Jelentős erdőtelepítés folyik Rákosliget és Cinkota között, sőt maga Árpádföld és Rákosszentmihály a maga kiterjedt gyümölcsöseivel, kertes, ligetes településeivel is ilyen célszerű „tüdőlebeny". Mögöttük a fóti, csömöri, kerepesi dombok erdőfoltjai szűrik az északkelet felől érkező levegőt. Valódi védőerdő-sávnak készült a Sashalom és Rákosfalva között elnyúló keskeny, hosszú telepítés. Szomszédságában, a volt rákosi katonai gyakorlótéren, a Lóversenytértől keletre is nagyarányú, mintegy húsz hektáros telepítés folyik. Lassanként sétautak hálózzák be a zsenge erdőséget a Kerepesi úttól a Jászberényi útig. Pestújhely keleti szegélyén, a Szilas-pataktól délre, a tervezett lakótelep körül egy 42 és egy 10 hektáros erdő készül. Palotaújfalu és Szent György-telep között, Irinyi-puszta vidékén pedig hosszú sávban ültettek véderdőt. Pest északi peremének, Újpestnek — s egyúttal a pesti oldalnak is —, egyik legnagyobb összefüggő erdeje Káposztásmegyer határában, a Szilas-patak és a Mogyoródi-patak között a régebbi telepítésű, de egyre bővülő Farkas-erdő. Homokbányáinak galériája pompás kilátópont is egyben. Hepehupás, homokdombos táj, erdőállománya vegyes s kirándulóhelyként a közeli patakok, kicsi tavak miatt kellemes. Szépségét csak egy távoli szeméttelep csökkenti, de, mint „pesti erdő", vetekszik a rákoskeresztúrival. Közelében még egy új 43 hektáros erdő települt, közel a Duna partjához, a Székesdülő erdeje. A pesti erdő mindenütt homokon, széltől hordott talajon, vékonyka humuszon ül; egybefüggő sáv persze soha nem lehet belőle, amennyire azonban csak lehetséges, egyre nagyobb területen teszik úrrá a fák jótékony s hasznos birodalmát. Mintegy 1600 hektárnyira növekedett lassan a pesti erdőség — kisebb-nagyobb foltokból rakódva össze —, de ez a budai lakosok erdőben, zöld területben való részesedéséhez képest még mindig édes-kevés. Budán 65, Pesten 2,7 négyzetméter zöld terület jut egy-egy lakosra. Ezért nyitnak a pesti oldalon is zöld folyosókat az erdősített területek irányában s a zöld területek nagyságát gyümölcsöskertek létesítésével is emelik. Ennek ellenére oly nagyméretű védő-erdősáv soha nem fog zöldellni Pest körül, mint Buda határában. A város terjeszkedési iránya nagymértékben a pesti oldal. Ugyanakkor mezőgazdasági területnek is kitűnően hasznosítható ez a táj s a főváros ellátását szolgáló kitűnő szántóföldeket, gyümölcsösöket nincs értelme terjedelmesebb erdőségekkel beültetni; végül — nem kevésbé! fontos — gyárak ékelődnek sűrűn közbe s ha esik is szó az ártalmas füstöt, melléktermékeket s orrfacsaró illatokat árasztó gyártelepek kihelyezéséről, ez a távoli jövő kérdése marad, ugyanakkor pedig marad a füst, a korom s a széltől felkavart alföldi por. Az erdészet a rendelkezésre álló — viszonylag szűk — területen megteszi ugyan a magáét, az igyekezethez azonban még sok más összetevő, — anyagi, ipartelepítési, lakóházépítési — is szükséges, hogy Pest levegője, ha „ózondússá" nem is, de legalább elfogadhatóvá váljék. A kérdést közmegelégedésre megoldani nem könnyű. Ezután már csak az erdőt látogató pesti lakost kellene megkérni arra, védje, kímélje is saját erdejét, amelyet oly nagy költséggel, gonddal, szakértelemmel ültetnek, gazdagítanak folyamatosan! Mert amikor egy-egy kirándulásos vasárnap az erdész megpillantja a hazatérő kirándulók kezében hervadozó zöld gallyakat, lankadt tavaszi virágokat, jobb sorsra méltó őszi lombokat, gyorsan számolni kezd s jól tudja már, hogy szép tavaszidőben, vagy őszi lombhulláskor egy-egy kiserdőnyi telepítése ment veszendőbe a pestiek kezén. És mivégre pedig? Az első szemétládába rendszerint úgyis beledobják a kínnal-keserwel tépett, vadul hurcolt erdőnyi gyűjteményt. 22