Budapest, 1969. (7. évfolyam)

4. szám április - dr. Szekeres József : Külföldi szemtanú Buda 1849. évi ostromáról

A SZERKESZTŐ POSTÁJA Tamás László, Budapest V. Érdeklődésére közöljük, hogy Granasztói Pál .,Pest-budai képeskönyv" című könyve a Magyar Helikon kiadásában még nem jelent meg, de a kiadótól kapott információ szerint még ebben az évben forgalomba kerül. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár közreadta öt kötetben Budapest teljes bibliográfiáját, ezt a méretében és értékében egyaránt rendkívüli forrásmunkát. Bármilyen korra vonatkozó vagy bármilyen témájú kutatáshoz megtalálhatja benne az összes eddig megjelent könyvek, cikkek stb. jegyzékét. Ajánljuk figyelmébe, ha a főváros története érdekli, a Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményét. Ez a könyvtár központjában az olvasók rendelkezésére áll. Arra, sajnos, nem vállalkozhatunk, hogy a könyvkereskedői és antikváriumi forgalomban levő könyvek jegyzékét megadjuk. Ez ugyanis állandóan változik. De ajánljuk, ha az Önt érdeklő könyvek közül valamelyiket be akarja szerezni, adjon rá megbízást a központi antikváriumnak. Gáspár Antal Budapest, XIV. Köszönjük, hogy megküldte a budapesti kilátó pontokról Heim Ernőhöz intézett levelének másolatát. Azt a levelét, amelyet annak idején a Halászbástya vendéglővé alakításának tervével kapcsolatban hozzánk irt, intézkedés végett átküldtük az illetékes fővárosi szervnek. Minthogy az ügy változatlanul aktuális, szívesen adunk nyilvánosságot javaslatának ebben a rovatunkban is: ,,Tisztelt Szerkesztőség! A Halászbástya most helyreállított legmagasabb (,,Híradás bástyája" elnevezésű) tornyából egészen különleges, páratlanul szép látvány tárul a néző elé. Déli irányba fordulva gyönyörű rálátás nyílik a Bástya teljes vonulatára összes tornyaival, folyosóival, lépcsőivel és egyéb dekoratív építészeti kiképzéseivel. Olyan az egész, mintha egy finom csipkeszalag volna elénk terítve. S ezt a képet a háttérben Délről méltóképpen zárja le a Gellérthegy előreugró, impozáns tömbje. (A Gellérthegy a Bástya más pontjáról alig-alig vagy egyáltalán nem látható!) S mindezt a szépséget még fokozza a Mátyás-templom gyönyörű tetőzetének és tornyainak közeli látványa. Mert a Bástyatorony legfelsőbb pontja már megközelítő magasságban van a templom tetőzetével, és ezért ez, valamint a templom tornyai innen részleteikben is jobban érvényesülnek. Egyidejűleg látjuk a Szent István-szobrot s ugyanokkor bepillantás nyílik a történelmi hangulatú utcákba is. És ez, a magát szinte egyszerre kínáló sok látnivaló a legkiválóbb művész fantáziáját is felülmúló körképpel van bekeretezve! Keleten a végtelenbe vesző síkságon Pest látképe, előtérben a Parlamenttel és a Bazilikával, a Dunával, a Szigettel és a hidakkal, majd északon és nyugaton a Pilis és a Budai hegység közelről zöldellő, távolról kéklő sejtelmes vonulataival. A Gellérthegyről nyíló kilátással összehasonlítva ez a panoráma azt a többletet nyújtja, hogy itt a távlatok mellett egyidejűleg olyan finom és kecses részletekben is gyönyörködhetünk, amelyekre sem a Bástya egyéb pontjain, sem pedig semmiféle más kilátási pontunkon nincs lehetőségünk. A tájképek és esztétikus létesítmények, épületek egyszerre, egyidejűleg gyönyörködtető csodálatos képe az innen kínálkozó látványnak kimondottan ritkaságszámba menő, speciális jelleget ad. Merem hinni, hogy nem lokálpatrióta túlzás azt állítani, hogy talán Európa egyik legszebb panorámájában, városképi és tájképi összefonódásában gyönyörködhetünk a Halászbástya legmagasabb tornyából. Nem csoda tehát, ha állandóan kattognak a külföldiek ezreinek fényképező- vagy filmfelvevő gépei, hogy erről a helyről egy párját ritkító látvány kitörölhetetlen emlékével térhessenek haza a képek készítői. De olyan szép ez az egybefonódó táj- és városkép, hogy nekünk budapestieknek, okik itt születtünk, itt nőttünk föl (és itt öregedtünk meg), szintén nemcsak megúnhatatlan, de minden alkalommal úgyszólván az első benyomás újdonságszerű varázsát nyújtja. És mindig új meg új szépségeket fedezünk fel benne, akárcsak egy remekművű festményben vagy zenei alkotásban. Éppen ezért — először csak ,,privát" úton — a legnagyobb megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy ezt a tornyot a nyilvánosság elől el fogják zárni, mert legfelsőbb emeletén a torony aljába tervezett vendéglátóipari létesítmény üzemi irodáját (!!!) akarják elhelyezni. Első hallásra el sem hittük, hogy ez a ,,magánkézből" kapott értesülésünk megfelelhessen a valóságnak, de a Hétfői Hírek ,,Étterem, eszpresszó a Halászbástyán" c. közleménye sajnos megerősíteni látszik ezt a szomorú értesülésünket. S ha a lap azt írja, hogy ,,a presszó a nagy torony galériáján lesz", akkor természetesen oda már csakis fogyasztók, nem pedig nézelődő sétálók mehetnek majd fel. És így az is valószínű, hogy a presszón keresztül e torony legszebb kilátását nyújtó legfelsőbb erkélyre sem lesz lehetséges a feljárás, hanem ott tényleg a vendéglátóipari létesítményekkel mindenütt együttjáró üzemiroda-féleség fog berendezkedni. A torony elfoglalására vonatkozó (remélhetőleg nem végleges!!) terv nemcsak megdöbbentő, de egyúttal érthetetlen is. Prágában például minden lehetőséget kihasználnak kilátások létesítésére. Az Ó-városháza tornyába, a Károly-hídfő tornyába stb., stb., a közönség fölmehet, körültekinthet, fényképezhet és így a városról a különböző pontokon sokoldalú benyomást és emlékképet szerezhet magának. Ez idegenforgalmi érdek is, mert a sokirányú- és különböző pontokról történő végigtekintés a városképnek az egyénre kifejtett propagandisztikus hatását is fokozza. Miért akarnak hát éppen nálunk egy ilyen csodás kilátást nyújtó, rendkívüli értékes pontot csak úgy egyszerűen odadobni presszó és üzemiroda (no meg söröző, borozó) céljaira?! Miért akarnánk a nem fogyasztó külföldiek és belföldiek százezreit megfosztani attól, hogy ezt a különlegesen sokrétű szépséget (mint feljebb mondottam: tájképek és esztétikus létesítmények egyidejűleg gyönyörködtető látványát) akadálytalanul élvezhessék? Mentsük meg tehát a Halászbástya legmagasabb tornyát a hazai közönség és az idegenforgalom számára, hogy szabadon járhasson-kelhessen rajta fel-le a városát szerető pesti polgár, a vidéki vendég és minél szebb emlékképet vihessen el hazájába az itt járt külföldi! Úgy gondoljuk, hogy a BUDAPEST, melynek szerkesztő bizottságában fővárosunknak nagy hatáskörű és tekintélyű kiváló személyiségei foglalnak helyet, eredményesen léphetne fel ebben a kérdésben." A magunk részéről is helytelenítenénk, ha a tervezett vendéglő azt jelentené, hogy a nem-fogyasztó nyilvánosság elől a Bástyát elzárnák, vagy hogy a közönség szempontjából érdekes épületrészt irodaként használnák fel. Szerintünk megoldható ez a probléma úgy, hogy a kétféle óhajt egyeztessék. Általánosságban azonban hadd hivatkozzunk mind hazai, mind külföldi tapasztalatok alapján egy fontos tényre: a legjobb módja egy műemlék megóvásának az, ha valamire használjuk. A várost sem szépíti az, ha sok benne a holt emléktárgy, és a nem eleven életet élő, nem naponta rendben tartott épületek menthetetlenül pusztulnak. Vonatkozik ez a kilátópontok ra is, amelyek építményeit az idegenforgalommal kapcsolatban kereskedelmi és szolgáltatás céljaira mindenütt felhasználják. Bízunk benne, hogy a Halászbástya estében sem azt fogja jelenteni az odatelepítendő eszpresszó, hogy valamit elvettek a nyilvánosságtól, hanem azt, hogy ennek a fontos idegenforgalmi pontnak, amely, sajnos, elég gyakran szemetes, elhanyagolt, ezentúl naponta gondozó gazdája lesz; hogy le lehet ott majd ülni is, és hogy az ott megforduló sok ember, ha akar, megihat egy csésze kávét, vagy egy pohár italt. Amire, sajnos, eddig a Várban, legalábbis nappal, megdöbbentően kevés volt a lehetőség. Budapesten egyébként nagyon sok a jó kilátópont. Azonkívül is még, amit Heim Ernő cikke említett. Nem árt, ha vendéglátóiparunk megnézi ebből a szempontból, például, a Gugger-hegyet, az óbudai hegyvonulatokat vagy a Nap-hegyet (ahonnan páratlan szép kilátás nyílik a Várra), és eszerint alakítja fejlesztési terveit. Egy-egy szép kilátást nyújtó helyből nagyon sokszor azáltal lesz kilátóhely és kirándulási célpont, hogy vendéglő települ oda. Mint például a Hármashatár-hegy esetében. Hozzátennénk azonban, amit nem egy esetben hangsúlyoztunk már, hogy ilyenkor a vendéglő mellett, vagy a vendéglőhöz kapcsolva, találjon a turista lehetőséget képeslapok, emléktárgyak, bot-címerek stb. vásárlására is. Kuthy Örs, Budapest XI. Idézünk leveléből:,,A Trattner-ház évtizedes renoválása befejezéshez közeledik. Úgy gondolom, nem lenne felesleges a kapualjba emléktábla. Aki véletlenül betekint a Rákóczi út 13. sz. ház kapualjába, meglepve olvashatja, hogy a hajdani háztulajdonosnak többek közt Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Richard Wagner voltak a vendégei, s itt született Lechner Ödön. Persze, hogy ezután már némi maghatottsággal megy el az elhanyagolt klasszicista ház mellett. Aki a Heckenast-házat keresi a Kossuth Lajos utcában, az is csak a kapualjakba betekintve talál rá. Ilyesmit gondolok a Trattner-háznál is, amely az előbbieknél sokkal frekventáltabb átjáróház a Petőfi és Városház utca között, üzletekkel, műhelyekkel, vendéglővel. A több mint tízéves renoválás után érezze a közönség a történelmi levegőt. Nem tudom ugyan, hogy a Rákóczi út 13-hoz hasonló történelmi neveket elő lehet-e kaparni a ház történetéből, de annyi minden történténhetett egy ilyen nagy, öreg házban. Itt volt az Akadémia könyvtárának első otthona, tehát Vörösmatry Mihály föltétlenül gyakran megfordult itt. A januári szám Főváros Életéből rovatában olvasom, hogy a Vérmezőn a sok elásott lövedék miatt egy méternél mélyebb építkezést nen engedélyeznek. Csak ezért nem?! Ha jól emlékszem. Heim Ernőtől olvastam a „Budapestben", hogy voltak tervek közintézmények részéről a Vérmezőn való építkezésre. Remélem, ilyesmiről szó sem lehet! A Posta-rovatban K. E. említi, hogy ne küldjék zúzdába a lap megmaradt számait. A válaszból nem derül ki, hogy ez megtörténik-e, de szomorú volna. Mint Fock elvtárs az interjúban említi, a ,,Budapest" nagyobb közfigyelmet érdemelne. Talán oly módon is lehetne ezt a célt szolgálni, hogy a megmaradt példányokat antikváriumokba juttatják el. Igaz, hogy ez felvetne egy problémát: az a néhány példány, melyeket antikváriumokban néha felfedezek, gyűröttségével, töredezettségével rí ki a hasonló korú vagy akár jóval régibb folyóiratok közül. Még egy apró kíváncsiskodás: arra szeretnék magyarázatot kapni, hogy mi okozza a néhány száz éves s a mai épületek közti jelentős szintkülönbséget (Rókus-kápolna, Szt. Anna-templom, rokokó házak a Batthyány téren stb.)?" Amit a Trattner-házról ír, egyetértü nk. A Vérmezőre vonatkozó közleményü nket talán nem fogalmaztuk elég világosan: mélyépítésről van szó (például földalatti vezeték elhelyezéséről stb.) és nem arról, hogy valaki a Vérmező beépítését tervezné. Ami az antikváriumokban talált BUDAPÉST példányokat illeti: a töredezésnek nem a papír rosssz minősége az oka, sőt, éppen a jó minőségű műnyomópapír nagyon érzékeny a hajlítgatásra. A BUDAPÉST régi számaiból egyébként — mint már több ízben is jeleztük — a különleges remittenda boltban (VII., József krt. 7.) mindig tárolnak a várható keresletnek megfelelő példányszámot. Ott gyűretlen, teljesen ép példányokat kaphat. Ami utolsó kérdését illeti -100 — 150 év múlvaükonokáink ugyanígy megkérdezhetik majd: ,,mi az oka a régi és a mai lakóépületek közti szintkülönbségnek, például a Népstadion és a mai lakóházak közti különbségnek?" A barokk és rokokó város nyomokban maradt meg, és nem csupán földrengések, tűzvészek, árvizek, háborús események miatt, hanem mert silány anyaguk eleve is gyors pusztulásra ítélte őket. Az maradt meg, amit jó alapokra, kőből építettek, és ami már új korában is különleges értéket képviselt az általában szokásos építkezésekhez képest. Javarészt tehát középületek (amelyek közt, mellesleg szólva, nem kerülhet egy kalap alá szerintünk az igazán szép Szt. Anna templom meg Casanova-ház a gyatrácska Rókus-kápolnával, az utóbbinak ugyanis csak a mi emlékeink adnak némi dicsfényt, egyébként, mint műalkotás, bármelyik jobb falusi templomunk többet ér). A Népstadion állni fog évszázadok múlva is. Hasonlóképpen állni fog majd az Erzsébet-híd és az építendő új Nemzeti Színház. Ugyanakkor a lakóépületeketmindenüttavilágonóO—70 évre tervezik. Súlyos hiba volna unokáinkkal szemben, ha ennél masszívabban építkeznénk. Miért? Azért, mert az öreg lakóépületek már a harmadik generációra értelmetlen és súlyos terheket rónak. Például, fel kell újítani az épület teljes műszaki berendezését, és az időközben támadt új igényekhez képest egy sor átalakítást is el kell végezni. A bontás és az új építkezés minden esetben olcsóbb. Párizsban, Rómában már régóta nagy gond az elöregedett, értékét vesztett sok régi lakóépület. Egész városnegyedek váltak a nyomorúság és fertőzés gócaivá. Amilyen gyorsan módunk lesz rá, nekünk is szanálnunk kell a Ferencváros és Józsefváros immár tűrhetetlenül elavult részeit, de jószerivel az egész VI., VII. kerületet, amelyek zsúfoltsága, rozogasága, a rengeteg szűk, komfort nélküli, napfény és levegő nélküli szoba-konyhás udvari lakás egyre kevésbé jelent valamicske értéket is, és egyre inkább jelent terhet. Vagyis hát: építsünk néhány fontos középületet úgy, hogy azok évszázadokig álljanak; de az építkezések nagy tömegének, a lakótelepi épületeknek nemcsak hogy nem kell, de nem is szabad két-három emberöltőnél hosszabb ideig állniuk! Unokáink már sokkal fejlettebb technikával, sokkal olcsóbban, sokkal jobb felszereltséggel építkeznek majd. 46