Budapest, 1969. (7. évfolyam)

4. szám április - Sulyok Katalin: Csecsemővédelmünk gondja: az anyatejhiány

FÓRUM Csecsemővédelmiink gondja az anyatejhiány A századfordulón végzett vizsgálatok szerint a mesterségesen (tehéntejjel, tápszerrel) táplált egy éven aluli csecsemők közül ötször annyian haltak meg, s tizenháromszor annyian betegedtek meg, mint a természetesen tápláltak közül. Napjainkban a két táplálási mód következménye már nem mutatható ki ilyen határozottan, de ennek az az oka elsősorban, hogy a csecsemővédő-hálózat fokozott tanácsadó és ellenőrző munkát végez, és fejlett a gyermekgyógyászat. A gyermekorvosok nagy többsége mégis, ma is, a természetes táplálás — a szoptatás — fontosságát és szükségességét hangoztatja : legalább három hónapos korig, de hat hétig mindenképp . . . Ennek ellenére Budapesten három hónapos koráig 1963-ban az összes csecsemőknek 51,6%-a kapott anyatejet, és ez a szám 1967-ben 41,2%-ra csökkent. Ugyanakkor a három hónapos korig csak mesterségesen táplált (egy gramm anyatejet sem kapott) csecsemők aránya az 1963-as 3,8%-ról 1967-ben 6,2%-ra emelkedett. Nem magánügye az anyának, hogy szoptatja, vagy mesterségesen táplálja-e csecsemőjét. Mert a kórházak szülészeti osztályairól hazavitt újszülötteket felkeresi a körzeti gyermekorvos. S ha módja van rá, minden esetben, ha kevés női tej áll rendelkezésére, akkor legalább a kis súlyúaknak elrendeli az anyatejet. A koraszülött kórházakban a csecsemők életben maradásának egyik feltétele, hogy anyatejet kapjanak. De a beteg csecsemőknek is nélkülözhetetlen, hiszen nagy részük épp a mesterséges táplálás következtében betegedett meg, s került kórházba. A felszabadulás előtt a kórházak szoptatós dajkákat alkalmaztak. Egy-egy tehetős, gazdag, előkelő család is dajkát fogadott. A dajkarendszert a felszabadulás után megszüntették, s 1951-ben az intézetek és a területen élő csecsemők tej-ellátásának biztosítására megszervezték az anyatejgyűjtő hálózatot. Ez „anyatejgyűjtő állomás" és „háztól házig" formában működik ma is. Budapesten huszonkét anyatejgyűjtő állomást szerveztek. Jelenleg tizenkilenc működik. Elsősorban természetesen az intézményeket látják el, s ha fölöslegük van, a területen élő csecsemőknek is juttatnak. Az állomásra naponta kétszer, rendszerint délelőtt és délután mennek be az anyák. Ugyancsak kétszer, délben és este van tejkiadás is. Az állomásokon nagyon nagy súlyt fektetnek a tisztaságra. Öltöző-helyiség, mosdók, zuhanyozók, fertőtlenítők állnak az anyák rendelkezésére. A tej minőségét és tisztaságát rendszeresen ellenőrzi a KÖJÁL. Csak steril, fertőzésmentes tej kerülhet a csecsemőkhöz. Minden anyának törzslapja van, erre esetenként bejegyzik az adott mennyiséget. S a helyi szokásoktól függően hetente, kéthetenként, vagy havonta egyszer történik a kifizetés. A háztól házig rendszer azokban a kerületekben működik, ahol valamiért — sokszor helyiség hiányában — nem tudtak állomást szervezni. A rendszer lényege, hogy nem az állomáson keresztül kerül a tej a csecsemőhöz, hanem vagy a tejet adó anya, vagy a tejet kapó csecsemő anyja viszi rendeltetési helyére, naponta egyszer, vagy többször. A hátránya ennek, hogy a tej tisztasága nem ellen-30