Budapest, 1969. (7. évfolyam)

1. szám január - Szamos Rudolf: Óbuda

kolostort építtetett a mai zsinagóga táján, és az apácák Óbuda egy részét, mint jobbágyfalut is megkapták. (Néhány középkori itt készült kódex-másolat maradt ránk.) A középkor hírét néhány építészeti emlék őrizte meg csupán. (Calvin utca 2.: Királynői vár, Flórián tér: gótikus bazilika.) Óbuda a török időkben is lakott, bár Buda ostroma idején szinte teljesen elnéptelenedett. 1689-től a Zichy család, mint a mezővároska új földesura, németeket telepített le, és 1700-tól kezdve az ide vándorolt zsidók közigazgatásilag is önálló közösséget alkottak. A XVIII. század végétől Óbuda fejlődését Buda és Pest határozza meg. Bár az elsők között alakul ki a három város közül Óbudán az ipar csírája (a II. József támogatta állami selyemipar),még 1772-ben is „jobbágy lázadás" tör ki itt, mert a német „ipiszek" szabad királyi városi jogállást követelnek a földesúri fennhatóság ellenében. A kialakuló modern korszak kezdetét dűlőnevek is őrzik. A Filatori gát neve a selyemfonó, a filatorium emlékét idézi, amely üzem a selyemszövéshez szükséges fonalat készített. 1780 körül épült hat emeletes épülete 1820-ban elpusztult, azóta csak a Filatori-gát elnevezésben él tovább. Az 1700-as évek végére nyúlik vissza a Goldberger-féle manufaktúra gyökere is, bár az egykori aranymívesből lett kékfestő üzeme csak az 1830-as évektől kezdett gyorsabban fejlődni. A múlt század első harmadának végén, 1835-ben Széchenyi István kezdeményezésére alapítja az osztrák Gőzhajózási Társaság az óbudai hajógyárat és egy évvel később már a hajószigeten elkészült az első fából épült gőzhajó, az Árpád, melynek 60 lóerős gépeit még Angliából hozatták. A Tábor-hegy déli oldalán található agyag jó helyet kínált a téglagyárak megtelepedésére, és természetesen az a téglakonjunktúra is, amely Buda és Pest XIX. századi meggyorsult növekedéséből keletkezett. Tégla, selyem és hajó, bőripar és malmok vontak határt a kerület iparosodásának. „Elvesztettük a Margitszigetet" — mondják kicsit tréfásan, kicsit komolyan az óbudai lokálpatrióták. Óbuda önállósága először a szabadságharc bukása után szűnt meg, amikor is mint külvárost Budához csatolták és 1799-től meglevő önkormányzatát csak 1861-ben kapta vissza. 1871-ben rendezett tanácsú városi jogot kapott, s mint ilyen, egy évvel később egyesült Pesttel és Budával, mint az új Budapest egyik alapító városa. Addigra már bekebelezte Felhévízt, Újlakot, Széplakot és 1950-ben, mint III. kerület a korábban hozzácsatolt Római-part, Pünkösd fürdő, Csillag-hegy után magába olvasztotta Békásmegyert. Igaz ugyan, hogy déli határa északabbra tolódott (Szépvölgyi út, Kolozsi tér, Újlaki templom vonaláig), és a Margitszigetet is „elvesztette", területe mégis nagyot nőtt. (Mezőgazdasági jellegű részek.) Az igazi nagy átalakulás azonban mégis csak napjainkban kezdődik. Tizenkétezer lakás építését tervezik itt. A házak átlagos magassága tíz emelet lesz. A gázlámpás földszintes házakkal szegélyezett kerületben, a Duna és a Tábor-hegylába közti városban lépten-nyomon évezredek emlékeibe botlani. Mindebből a változatos múltból a holnapi felhőkarcolók tövén meghagynak egyegy tenyérnyi „romantika rezervátumot:". Hogy ez így lesz, bizonyság rá a Meggyfa utcai üveg és betonhéj alá rejtett római Hercules villa és mellette a modern iskola. Húsz évszázad távlatából ölelkezett itt össze két kultúra, kétfajta emberi igény. így lesz a Lajos, a Mókus, a Calvin utca és a Dugovics tér (itt tábla jelzi Krúdy szerény lakóházát), a Főtér és a Laktanya utca tájékán is, ahol a leendő felhőkarcolók gyűrűjében szinte minden elmúlt évszázad a maga feltárt és megmentett pompájában őrzi meg korának hangulatát és ízlését. Szamos Rudolf Óbudai utcakép (Siklós Péter felvétele) 15