Budapest, 1968. (6. évfolyam)

2. szám február - Genthon István: Prosper Merimée Budán

MOZAIK A FŐVÁROS MŰLTJÁBÓL Szégyenkő Szégyenköre ítélte Buda város tanácsa a budai jogkönyv szerint ötszáz évvel ezelőtt azt a kofát, aki sokat nyelvelt és társait sértegette. Nagy téglát, vagy nehéz, messziről is jól látható követ akasztottak a nyakába s így kellett az utcákon, az egész városban végestelen-végig cipekednie. A megalázás teljességéért megsértett társnője mindenütt a sarkában járt és piszkafával szurkálta. Volt erre nevetés, lárma és gúnyolódás, különösen a kísérő gyermekek részéről. (Vajon lenne-e elég tégla manapság a sok nyelvelés, az igaztalan sértegetések, a rágalmazó fúrások megbüntetésére?) Hanem még a piszkafával lökdöső is kényes helyzetbe kerülhetett! Egész körútja alatt nem volt szabad nevetnie, mert különben neki kellett a téglát átvennie és amaz ütlegelte a piszkafával. — A büntetések különben is nagyon szigorúak voltak ekkor és a gyermekeket is sújtották. Ha húsz dénár értékű tárgyat ellopott egy gyerek, a hóhér a piacon fonott korbáccsal húszat vert rá és közben mondogatta: „Szüleid nem akartak megtanítani, most én tanítalak meg, s ha máskor ilyet csinálsz, erősebbet kapsz, amilyet még nem láttál!" Szentképek és szobrok mocskolóit tüzes vassal szaggatták, a káromkodónak elvágták a nyelvét. A szemfényvesztőket, varázslókat pénteki napon, hegyes zsidókalappal a járókelők csúfolódása közben — a piacra ültették. Ha ez sem használt, a fogaskerekű mai alsó állomásán túl, ahol most egy ősi barokk Krisztus szobor áll, s ahol akkor a vesztőhely volt, az akasztófa alatt elégették őket. Csengethet a halott A tetszhalottak részére különleges csengővel, „Glockenzug"-gal volt felszerelve az egykori katonai kórház télen is fűtött halottas kamrája. Ez a kórház a budai Fő utca és a mai Bem József utca sarkán állt s a vízivárosi Zaiger (házösszeírójegyzék) már 1696-ban említi. II. József alatt kétemeletes kórház lett belőle nyolc-nyolc kórteremmel. A földszinten volt a gyógyszertár, az orvosok és a személyzet szobája. Szülőszobája is volt a tisztfeleségek részére, és négy kádas fürdőszobája, ami nagy dolog volt kétszáz év előtt. Háromezer katonát kezeltek itt éven- \ te és a ma is működő Flórián kápolna tartozott hoz- v zá. Úgy tudjuk, hogy e kórház még 1873-ban sok katonát gyógykezelt. Ma emeletes házak vannak a helyén. Az első sztrájk? Sztrájkoltak a kőművesek, három krajcár béremelés végett 1701-ben s bizonyára ez volt az első „munkából való kiállás" fővárosunkban. Ugyanis Buda fő és szabad királyi város ennek az évnek június 21-én rendeletet hozott a kőmüvessegédek ellen, mert nem elégedtek meg a harminc krajcár napibérrel, hanem harminchárom krajcárt követeltek. Mikor ez a kívánságuk nem teljesült, szervezkedtek és két napig megtagadták a munkát. A városi tanács azonban az élelmiszerek nagyon olcsó árára hivatkozva kemény rendelkezéssel megtiltotta, hogy a kőműveseknek harminc krajcárnál magasabb napibért fizessenek a „mestergarason" kívül. Öt év múlva, 1706. május 31-én Buda város tanácsa kénytelen volt a mészárosokat meginteni: a rendellenes nehezéktől tartózkodjanak és a kimérendő húst vizsgáltassák meg! Ugyanekkor a polgári sütőket is arra kötelezték, hogy egyforma és teljes súlyú kenyeret süssenek, mert „ahány lat (17 gramm) hiányzik, annyi tallér (28 grammos ezüstpénz, az aranyforinttal egyenértékű) büntetés!" — Hej, régi világ, hová lettél „teljes" súlyú áruiddal?! Színházi őstudósítások A magyar színjátszás nagy eseményéről, Kelemen Lászlóék legelső merész próbálkozásáról a Magyar Hírmondó 1792. május 6-i száma közöl három levélben tudósítást. Szól pedig az első a következőképpen: „Tegnap jádzott először a Magyar Társaság Budán a híd mellett, Reischl ácsmester arénájában. Feles számmal voltak a' Nézők. Tizenhét Lozséból tsak négy maradt üresen. Mind a' Fő-Vezér, mind a Generál-Major Kóburg Hertzegek megtisztelték és vigasztalták személyes jelenlétekkel a kezdő Társaságot, úgy más Generálisok és a most itt lévő Uraságok színe is nagyobb részént. — Én minden Nézőkről azt hiszem, hogy nemes indulatból mentek bé, t. i. hadd örvendhessenek Nyelvünk' előmenetelén s a' nemzeti tsinosodásnak gyarapodásán; de ha talán lettek vóna is ollyanok, kik tsak megjelentek, az illyeneknek is lehetetlen vót fél megelégedés nélkül jőni ki a Játék-néző Helyből". A második levél imigyen szól: ,,A' már valahára mozgásba jött Magyar Teátrom Társaság Májusnak 5.-én remekele először a „Talált Gyermek", öt felvonásokban írt vígjátékkal, mellyet Bárány Péter fordított szabadon. A' Játszók közül kiváltképen való módon kimutatták magokat: Varsányi, Láng, Papp, Rózsa, Kelemen, Sehy, Bagolyi, Pesti, Pataki Urak és Temetzky, Moór Asszonyok. Háromszáz forint ment bé ez úttal a' Teátrom Kasszájába. (Ennek fele összegét a német színháznak kellett leadni.) A' Hetz Árendátora, Tusli Ur, az által bizonyította meg a' Játszó Magyar Társasághoz Magyar-Polgári hajlandóságát, hogy ingyen bocsájtá azt be a Hetz nézésre; melly valóban betsületére válik ezen érdemes Ürnak, minden hazafiak előtt." A harmadik tudósítói levél arról szól, hogy ,,a' jádzás tsalhatatlan tanúbizonysága azon eleven Hazafiúi érzésnek, melly a' Magyarság Ege derülésének szemléléséből méltán származik". „Igen nehéznek látszott sokak előtt a Magyar Teátromnak felállása: 's ime már most örömmel tapasztalhatjuk, hogy nem kellett egyéb tsak annyit áldozzon fel ezen nemes végre a' Hazai Szeretet, a' mennyin rendbe szedhesse magát a' mi szép igyekezetű Társaságunk 's elkezdhesse a jádzást. Első próbáját is mindjárt úgy tette ez, hogy méltán nagy reménység vagyon felőle. Hazánk előkelő Fiai 's leányai is olly számmal 's indulattal jelentek meg ezen Zsenge Játékon, a' melly bői ki-tetszettek, hogy már-cégen óhajtott tárgyok volt nékiek a' Magyar Játékoknak magok valóságában való elkezdődése. — Gróf Károlyi József ő Nagysága szép bíztatással vigasztalta a' Társaságot. Holnap Klementina, avagy Testamentom nevezetű Darab fog jádzattatni. Egy alkalmas Hazafi hozzá fogott már a' Die Jager (A' vadászok) nevezetű jeles Darabnak fordításához. Készül a' Proff. Dugonits Űr Arany Perettze is játék-rámára". „Tudósítás: A' Lózséknak Kultsai, nemkülönben a' Biliétek találtatnak a' Direktor Urnái minden nap reggeli 8 órától fogva egész délutáni 5 óráig Pesten, az ó-Tokaji borral kereskedő boltjában, a T. T. Serviták Plattzán. — Mindenkori bé-menetnek ára: Egy Lózsé (páholy) 4 személyekre 4 Forint. Első Partér (zártszék) 40 kr. Második 20 kr. Utolsó helly 10 kr. — Kezdete lészen 7 órakor". A derűlátó tudósítások sajnos nem váltak be. Kelemen Lászlóék merész próbálkozása akkor kudarcba fulladt. A nyilvános magyar szóra még nem érett meg Pest-Buda. Az első fogoly repülőtiszt Nevezetes foglya volt Budának 1793-ban Jacques Garnerin, a híres léghajós, aki, mint a francia Konvent biztosa, léghajójából kémlelte az ellenséges hadállásokat. Bizonyára ö volt az első hadi repülőtiszt, akit azonban az osztrákok Marchienes-nél elfogtak és a jó messzi Budán fogságba vetettek. A várbeli csonkatoronyban — vagy más források szerint a ferencesek kolostorában — őrizték. Hosszú fogsága alatt jutott eszébe Lenormand francia fizikus 1783. évi kísérlete, amikor szemtanúja volt, ahogy két szállóernyővel a kezében előbb egy ház emeletéről, majd a montpellieri csillagvizsgáló tornyáról szerencsésen leugrott a merész tudós. Garnerin itteni fogságában szintén elkészített ilyen szállóernyőt, amivel a Várból akart leugrani és megszökni. Őrei azonban észrevették és elvették tőle. (Később kicserélték Garnerint XVI. Lajos király leányáért.) Díszpolgáraink: Haynau, Paskievits, Windischgrätz, Bach... ,,A város díszpolgára" cím a legnagyobb megtiszteltetés, amit a polgárság annak ad, aki szívéhez a legközelebb áll, aki a város fejlesztéséért legtöbbet tett. Buda és Pest eléggé fukarkodott ezzel a kitüntetéssel. Csak a szabadságharc utáni önkényuralom éveiben gyarapodott kényszerből és nem igaz szívvel a díszpolgárok száma fővárosunkban. Sorukat megkezdi ekkor Radetzky tábornagy, Itália leverője. A pesti „összes tanácsülés" 1849. okt. 13-án, Buda pedig négy napra rá választja meg őt díszpolgárnak. Három hónapra rá Pest városa Haynaut, a kegyetlen vérengzőt s ugyanekkor Jellasichot, Paskievitset, Windischgrätzet választja díszpolgárnak. Buda nem sietett! Csak a következő év márciusában — bizonyára felsőbb nyomásra — tiszteli meg egyedül Haynaut, de a másik hármat nem, bizonyítva nyakasságát. Helyettük Grünne Károly szárnysegédet és Schwartzenberg Félix osztrák miniszterelnököt emeli maga fölé, akiket Pest a következő napon tüntet ki a polgárság koszorújával, Lichtenstein Ferenc altábornaggyal együtt. Ezután három évig szünetel a kierőszakolt hízelgésnek s a császár iránti hűségnek ez a kifejezése. Az utóbbi vezette Pest városát 1853. március 5-én (Buda három nap múlva követte), amikor O'Donnel szárnysegédet és Ettenreich bécsi mészárost választják meg díszpolgárnak, mert Ferenc Józsefet megmentették Libényi József szabósegéd merényletétől. Már a következő hónap utolsó napján Pest újra talál alkalmat engedékeny, elnéző készségének nyilvánítására, amikor a hírhedt korszakot alkotó Bach minisztert és Geringert, Magyarország császári, polgári főbiztosát tünteti ki városa legszebb rangjával. Buda csak nyolc hónap múlva jár Pest nyomdokán, újra lassabban kifejezve „gutgesinnt" álláspontját. Sőt újra nem követi Pestet, amikor megválasztja díszpolgárnak Almássy Móricot, Angusz Antalt, majd 1854-ben, a következő évben Hess Henrik táborszernagyot, Kempen János rendőrfőparancsnok-altábornagyot, Leiningen Westerburg Keresztély altábornagy-kormányzóhelyettest, Hauer István kormányzósági osztályfőnököt és utolsó sorban az egyetlen érdemes embert: dr. Weiser Ferenc bécsi reáliskolai igazgatót, aki az első pesti reáliskola (a mai Reáltanoda utcai Eötvös Gimnázium) megszervezésével volt nagy segítségére Pest város közoktatásának. A fenti névsor többi szereplői sohasem voltak kedvesek a magyarság előtt és elnyomatásunk legsötétebb korszakát idézik fel. Vajon Kossuth Lajos és magyar nagyjaink hogyan férnek össze fővárosunk díszpolgárainak albumában ezekkel a nevekkel?! R. Rév Sándor 44