Budapest, 1968. (6. évfolyam)

2. szám február - Dr. Szakkay Antal: A főváros tbc gondozói hálózatának munkája 50 év tükrében

A tbc elterjedése Újpesten 1928-ban Ezt a páratlan térképet az újpesti tüdőbeteg-gondozó adatai alapján 1928-ban készítették. A térképen az egész várost, az utcabeli lakóházakat fekete pontocskák tarkítják. Újpesten 1920-ban 56 489 ember élt. Ebből 36 242, a lakosság 64,2 százaléka volt munkás. Az Egyetemi Szociálpolitikai Intézet újpesti tüdőgondozójában a lakosság 25 százaléka jelentkezett önkéntes vizsgálatra. A jelentkezők fele, tehát a lakosság 12,6 százaléka tüdőbeteg volt. A gondozóban jelentkező tbc-s betegek közül 6801 — tehát a tbc-s betegek 95,6 százaléka — volt ipari-gyári munkás! Vagyis majd minden ötödik újpesti munkás tüdőbetegségben szenvedett. Ugyanakkor az újpesti parasztok 1,2, a kereskedők 0,7, a háztartásbeliek 1,2, a tisztviselők pedig csak 2,3 százalékkal szerepeltek a tüdőbetegek számadataiban. Nem 1928-ban kezdődött itt a proletár nyomor. Hiszen 1882-ben Újpesten állították fel az ország első népkonyháját. Vagy még előbb: Jókai Mór 1812-ben munkát, az újpesti kikötő építését kérte az országgyűlésben a kormánytól . . . Ady tehát nem véletlenül írta: Duhaj kedvek Eldorádója, Száz tivornyás hely, ne bomolj Csitt, most valahol, tán Újpesten Húsz esztendős legények vackán Álmodik a nyomor. 13 férfinál, 31 férfinál, 56 férfinál, 142 férfinál, 165 férfinál, 150 férfinál, 125 férfinál, 30 férfinál, 13 férfinál, 33 férfinál, 2 férfinál, 1 férfinál, 2 férfinál, 1 férfinál. 2 nőnél 51 nőnél 180 nőnél 164 nőnél 64 nőnél 27 nőnél 10 nőnél 1 nőnéi — nőnél 4 nőnél — nőnél — nőnél — nőnél — nőnél (1962-ben a hajógyári betegeknek napi átlagban 56 forint táppénz járt.) A régi jelentés szerint ,,a tüdőbetegek túlnyomórészben az alacsonyabb jövedelmű kategóriába tartoznak, tehát oda, ahol a megkívánt létminimum biztosításnak nincs meg a kellő anyagi alapja." Magyarán: az éhező külvárosi munkások soraiból került ki a betegek nagyobbik része. Ehhez még csak anynyit, hogy az adatokat 1928—29-ben, tehát a gazdasági válság előtti esztendőben gyűjtötték. Tanulságos dolog részleteiben is idézni a 2000 beteg (891 férfi és 1109 nő) heti keresetét. A 2000 tüdőbeteg közül kereső volt 1270, munkanélküli 77, mig a többi 653 beteget a családja tartotta el. Az egy-egy családtagra jutó heti létalap: Pengő Család Pengő Család 28 9 38 4 29 17 39 4 30 7 40 6 31 14 41 1 32 5 44 1 33 5 45 3 34 7 46 1 35 3 47 2 36 5 49 1 37 6 50 1 Pengő Család Pengő Család 4 71 16 96 5 129 17 56 6 164 18 51 7 171 19 3 8 205 20 39 9 138 21 8 10 163 22 35 11 19 23 22 12 105 24 16 13 59 25 32 14 95 26 30 15 104 27 7 77 tüdőbeteg családjában nem volt semmiféle kereset, ők közsegélyből, koldulásból éltek. A vizsgálat körébe vont 2000 család közül 1041 családnál azt észlelték, hogy az egy személyre eső kereset 10 pengő alatt marad: „tehát olyan összeg áll a család rendelkezésére, melyből még a legelemibb létszükségletek kielégítése sincsen biztosítva." „Ennek a ténynek további következménye az, hogy 820 családban, az esetek 81 százalékában, a keresethiányból következő elégtelen táplálkozást és ruházkodást feltétlenül ama okok közé kell sorolnunk, amelyek a tuberkulózis megbetegedést előidézik." Ez világos beszéd, ehhez nem kell magyarázat. Kiterjedt a vizsgálat arra is, hogy a tüdőbetegségben rokkantakat, kereső és munkanélküli tüdőbetegeket (1347) hány családtag eltartásának a kötelezettsége terheli. Az Újpesten működött Egyetemi Szociálpolitikai Intézet 2000 — minden külön csoportosítás nélkül — gondozás alatt álló tüdőbeteg adatait dolgozta fel. A megvizsgált lakásokban egy fekvőhelyen: egyedül a betegek 57,9 százaléka alszi k másodmagával a becegek 39,1 százaléka alszik harmadmagával a betegek 2,5 százaléka alszik háromnál többed magával a betegek 0,5 százaléka alszik (A mai helyzetről elég annyi, hogy az orvosok nem találtak olyan beteget, aki másod- vagy többedmagával aludna, pihenne.) Az Egyetemi Szociálpolitikai Intézet a tüdőbetegség és a beteg anyagi helyzetének összefüggését is vizsgálta. Ez a vizsgálat azonban nem került a nagyközönség elé, mert a főispán az ilyen hírverést rossznéven vette volna, és a vizsgálat eredménye a legvilágosabban mutatta volna a munkáslakta kerületek — a Váci úti gyárak munkásainak szomorú szociális helyzetét. A megvizsgált 2000 beteg heti keresete a következőképpen alakult: 6 pengő 7—12 pengő 13—18 pengő 19—24 pengő 25—30 pengő 31—36 pengő 37—42 pengő 43—48 pengő 49—54 pengő 55—60 pengő 61—66 pengő 67—84 pengő 85—90 pengő 91—102 pengő A beteg által eltartottak száma A tüdőbeteg heti keresete A munkanélküli tbc-sek A beteg által eltartottak száma 7—12 13—18 I ; 19—24 25—30 31—36 37—42 co T m T V m i 55—60 A munkanélküli tbc-sek A beteg által eltartottak száma pengő A munkanélküli tbc-sek 20 59 65 38 35 16 2 1 2 1 2 31 104 123 85 52 36 10 3 6 18 2 4 19 53 51 38 40 37 9 5 15 18 3 3 7 12 36 37 27 21 5 3 5 12 4 2 3 5 14 19 13 12 1 2 4 13 5 3 3 1 8 8 5 7 7 — 4 5 6 1 1 2 5 3 5 3 1 — 1 4 7 — 1 — 2 1 2 1 5 8 2 1 1 -Összesen 15 85 236 306 229 177 135 31 13 37 77 A munkások kegyetlen, sivár egészségügyi helyzete még rosszabbnak tűnt volna, állapította meg az Egyetemi Szociálpolitikai Intézet, ha azt is vizsgáljuk, hogy a lakbér mennyire terheli a család keresetét. A megvizsgált 2000 család közül: főbérleti lakásban lakott albérletben szolgálati lakásban saját házban ágyrajáró, vendég voit 1402 192 105 202 99 család. Az egyetlen szobából álló főbérleti lakás heti bérösszeg átlaga 7,03, az egy szoba-konyhából állóé 7,42, a két szoba-konyhából állóé 12,51, a háromszobásé 17 pengő volt. Az albérletben lakó 192 tüdőbetegnek és családjának heti lakbér átlaga 5,48 pengő volt. Az albérletben lakott 192 tüdőbetegnek és családjának együttes keresetét a lakbér a következő számokkal terhelte meg: A fizetett lakbér a család együttes keresetének De változott az újpesti helyzet is. A régi újpesti hajógyárban 3640 dolgozóból ma 31 tbc-st tartanak betegállományban. A gondozott tbc-s betegek havi átlagkeresete 1800 forint körül van. A munkások nem élvezik az ínségkonyha ingyenebédét, de az ipari tanulók napi 50 fillérért 950 kalória értékű ebédet kapnak a gyárban. Az Egyetemi Szociálpolitikai Intézet 1929-ben állapította meg a munkás népbetegségek elleni küzdelemről: „Tökéletes eredményei mindaddig nem lehetnek, míg az egészségügyi védelmi tevékenységet nem támasztja alá a megfelelő szociális és gazdasági védelem, amelyet csupán a nagyvonalú, intézményesen kiépített szociálpolitika valósíthat meg." Balázs Árpád 34