Budapest, 1968. (6. évfolyam)

2. szám február - Halász Zoltán: Veszélyes város?

leg elhárítható volna, ha a magyar járművezetők — és gyalogosok — mindig tekintetbe vennék az idegen környezetben nehezebben közlekedő külföldi autós turisták helyzetét, s a házigazda udvariasságával könnyítenék meg problémáikat. Adott esetben akár lemondva a Kreszben biztosított elsőbbségről is . . . Természetesen csak olyan körülmények között, amikor a járművezető ezzel nem hozza a közlekedés más részvevőit (járművezetőket vagy gyalogosokat) hátrányos helyzetbe. Ez ugyanis a meglevőnél nagyobb baleseti veszélyhelyzetet idézhet elő, s emiatt a jogszabály megsértését jelenti. Egyébként: nem volna haszontalan az sem, ha saját honfitársainkkal szemben is kialakítanánk és betartanánk a közlekedés terén az udvariasság olyanfajta szabályait, amilyeneket más vonatkozásban mindenki természetesnek talál. Mi lenne, ha egyegy gépjármű zebra híján is megállna, s megkönnyítené az úttesten tétovázó gyalogos helyzetét? Ha a mostaninál gyakrabban mondanánk le az elsőbbségről a gépjárművezetők egy nehezebb manővert végrehajtó társuk javára? Az ajtón való belépésnél nem tolakszunk, hanem előre engedjük a másikat.. . s végül mindenki bejut. Nem lehetne hasonló magatartásnak kialakulnia a közlekedésben is? Nemcsak a járművek vezetői — a gyalogosok számára is bonyolultabbá vált a közlekedés. A gyalogosokat is egyre sűrűbben érik olyan balesetek, amelyek a többrétű, nagyobb tájékozottságot igénylő közlekedési helyzetből adódnak. Az álló járművek előtt való áthaladás során bekövetkezett balesetek száma egy év alatt 40,8 százalékkal nőtt, ami nyilvánvalóan a többsávos közlekedés térhódításával függ össze. Ma már nem elég, ha a gyalogos az egy sávon való áthaladás veszélytelenségéről meggyőződött — a párhuzamos sávon haladó jármű alá kerülhet, ha nem figyel. Gyalogosok tilos jelzésen való áthaladása miatt 34,6 százalékkal több baleset történt, mint egy évvel korábban. Sajnálatos, hogy az alkoholfogyasztás miatt bekövetkezett balesetek száma sem csökkent, pedig a szúrópróbaszerű szondavizsgálatok terén Budapest iskolát teremtett. Angliában Barbara Castle miniszterasszony itteni tapasztalatai alapján vezette be az alkoholszondát — amelyet a londoni néphumor nyomban ,,breathalyser"-nek keresztelt el (némi költői szabadsággal ,,lélegelemzés"-nek lehetne fordítani). Mégis a szondavizsgálatnak vitathatatlanul van nevelő és elrettentő hatása. Az alkoholfogyasztás okozta balesetek elkövetői többnyire az új gépkocsivezetők közül kerülnek ki; a régebbi vezetők általában megtartják a kötelező absztinenciát vezetés előtt és közben. Évente 10-12 ezer személy kap jogosítványt, s úgy látszik, az új vezetők közül sokan nem tudják nyomban alávetni magukat a gépkocsivezető számára kötelező önfegyelemnek. A régebbi vezetők túlnyomó többsége már megszokta, hogy egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, ha volánhoz kell ülnie. A műszaki felülvizsgálat tapasztalatai A balesetet feltűnően sok esetben okozza a járművek rossz állapota. 1967-ben havi 26—28 baleset kifejezetten műszaki okból eredt, de számos esetben előfordult, hogy a vezető kisebb-nagyobb figyelmetlenségét, hibáját a jármű nem-kifogástalan műszaki állapota megtetézte, s így lett az elkésett reflexből könnyebb-súlyosabb baleset. A gépkocsik rendszeres műszaki felülvizsgálata világszerte szokásos és szükséges rendszabály. A budapesti közlekedésrendészet valójában mulasztást pótol azzal, hogy 1967 ősze óta rendszeresen végzi a gépkocsik műszaki felülvizsgálatát. Sajnos, a tapasztalatok nagyon kedvezőtlenek: az első 779 megvizsgált gépkocsi közül csak 282 volt megfelelő, 300-at viszont olyan gyatra műszaki állapotban találtak, hogy azokat ki is kellett vonni a forgalomból. Az első eredményeket kétségkívül befolyásolta az a körülmény, hogy a műszaki felülvizsgálatot a legrégibb járművekkel kezdték. Viszont a közlekedési szakemberek hangsúlyozzák, hogy a járművek sorsáról nem koruk, hanem műszaki állapotuk alapján döntenek. Tehát egy kifogástalan állapotban levő húszéves jármű forgalomban tartásához hozzájárulnak — míg egy újabb, de hibás jelzőberendezéssel vagy fékkel rendelkező gépkocsiról „leveszik a rendszámtáblát". A járművek műszaki felülvizsgálata — bár költséget, időveszteséget okoz — nagyonis indokolt intézkedés. A budapesti gépkocsiállomány műszaki állapotának javítása a közlekedés biztonságát, a balesetszám csökkentését szolgálja. Az iram 1968-ban fokozódik: erre az évre 50 ezer autó műszaki felülvizsgálatát tervezik, most már ,,keverve": régi és új járművekét vegyesen. Rendőr a forgatagban ... Ahogyan fokról fokra növekedett a forgalom, úgy alakult át, s végül jellegében változott meg a rendőr funkciója a budapesti utcán. A szabálytalanságok megtorlásáról azok megelőzésére terelődött át a súlypont. A jó közlekedési rendőr karmesterként irányítja a forgalmat: kifejező gesztusokkal gyorsítja a járművek áthaladását a zsúfolt csomópontokon; ha kell, felszámol veszedelmes ..dugókat"; beavatkozik, amikor meghibásodott jármű vagy karambol akasztja meg a forgalmat. . . Körülbelül ilyenfajta az „ideális" közlekedési rendőr munkája. S van is ilyen rendőr, nem egy. Egy-egy tehetséges, buzgó (sőt: kedélyes) forgalomirányító rendőr, rendőrnő a budapesti utcakép jellegzetes, népszerű részévé vált az évek során. Mint a riportokból már ismert szőke rendőrnő a Deák Ferenc téri poszton, vagy e sorok írójának ismeretlen ismerőse, az Alkotás utca — Márvány utca keresztezésénél torlódó balatoni forgalmat rendíthetetlen nyugalommal irányító rendőr-filozófus . . . Persze, nemcsak ilyen rendőrök vannak. A közlekedésrendészet vezetői önkritikusan beszéltek a különféle fogyatékosságokról. A közlekedés irányítása a mai körülmények között kvalifikált szakmunka — legalábbis annak kellene lennie. Az első, nyolc hónapig tartó alapkiképzés után azonban három-négy esztendei gyakorlat szükséges ahhoz, hogy valóban „karmesterként" tudják irányítani egy-egy forgalmas csomóponton a közlekedést. Szolgálatuk nyolc óra hosszat tart, mindössze félórai megszakítással. Ilyen hosszú időt tölteni hidegben vagy forróságban a forgalom kavargása és szénmonoxid-felhők közepette: nem éppen irigylésre méltó. Érthető, hogy a testileg-lelkileg megerőltető munka során annak intenzitása esetleg csökken, az egyén idegesebbé válik. Mindez azonban csak motiválja, de korántsem teszi elfogadhatóvá a hibákat, amelyeknek orvoslása a kiképzés és a nevelő munka eredményeitől — főképpen azonban járművezetők, gyalogosok, rendőrök javuló együttműködésétől — remélhető. Az úthálózat, a gépek, a jelzőberendezések állapota jelentősen befolyásolja ugyan a közlekedés áramlását, a baleseti statisztika alakulását — a döntő tényező azonban a közlekedésben résztvevők emberi magatartása, amint ezt annyiszor tapasztaljuk mindennapi élményeink során. Közlekedési szempontból a Szubcdság-híd feljárója is bonyolult pontja Budapestnek (Balla Demeter felvétele)