Budapest, 1968. (6. évfolyam)

12. szám december - Szili Géza: 75 éves a fővárosi villamosenergia-szolgáltatás

A SZERKESZTŐ POSTAJA „Tiszetlt Szerkesztőség! Szeretném felhívni az Önök és az illetékesek figyelmét, hogy a Budakeszi út és a Hárshegyi út sarkán levő műemléktemplom milyen sajnálatos állapotban van. Ez a „műemlék" néhány száz méterre van a Hárshegyi campingtől, így vendégeink szemeláttára düledezik. Ennek a templomnak nincs gazdája, vagy megfeledkeztek róla? Egyáltalán, mit kellene tudni erről a templomról, mert néhány könyvben utánanéztem, de semmi utalást nem találtam rá. A Hárshegyi út északi (páratlan) oldalán, a bokrok között eldugva> néhány feliratos követ találtam. Felirata mindnek azonos: „KG 1853". Mik ezek a kövek, miért kerültek ide ? Németh János Budapest, II. Budakeszi út 57. Érdeklődésünkre a Fővárosi Tanács Városrendezési és Építészeti Főosztálya Műemlékfelügyelősége az alábbi választ adta: „A Budakeszi út 51/b: Szt. Mária kápolna, két homlokzati tornyocskával. Építette Kalmárffy Ignác bíró, részben a budaszentlőrinci pálos kolostor köveiből, 1818—1822-ben. Romantikus, neogótikus. A templomra vonatkozó legfontosabb irodalom, Budapest Műemléki Topográfiáján kívül, Horváth Henrik: Budapest művészeti emlékei, Budapest 1938., valamint Schoen Arnold: Fővárosunk 1800—1873 közt, Budapest 1948. A templom állapotára vonatkozó észrevételeket magunk is megtettük, és már korábban konzerválási munkákat végeztettünk a jelenlegi állapot megtartására, illetve a további romlás elkerülése érdekében. Jelenleg a templom célszerű felhasználására az Országos Műemléki Felügyelőség kapott jogerős építési engedélyt; a műemléki objektum teljes helyreállítását, valamint használhatóságát biztosítani fogja a jövő évben megkezdődő restaurálási munkákkal. Szanyi József o. v." Borbala S. Clark, 44 Hanks Hill Rd. Storrs, Connecticut, 06268, USA. Köszönjük levelét. Engedelmével közöljük egy részét: „. . . nagyon élvezzük ezt a folyóiratot, és nem is tudom más folyóirathoz hasonlítani, olyan művészi, igényes színvonalú, szép és érdekes. Angol férjem és kislányom is nagyon élvezik, sőt, tavaly az iskolában a BUDAPEST számainak segítségével írt az amerikai osztály számára egy jólsikerült dolgozatot Budapest életéről. . ." Még akkor is igen jólesik kedves dicsérete, ha tudjuk, hogy ez elsősorban mégiscsak a szülőföld emlékének és a szeretett városnak szól. Érdeklődéssel olvastuk hollandiai beszámolóját és örömmel várjuk említett útleírásait. Amennyire az eddigiekből meg tudjuk ítélni, ezek az írások számot tarthatnak a nyilvánosságra; és ha nem a BUDAPEST-ben, akkor segítségére lehetünk a megjelentetésüket illetően más folyóiratban. Tokár Tibor Budapest VIII., Kuthy Örs Budapest XI. A fölvetett kérdésekre a közeljövőben cikkel válaszolunk. Farkas István Budapest XVIII. Szívesen fogadjuk írásait, akár a város múltjáról, akár mai problémáiról. Mostani észrevételével is egyetértünk. Igaza van abban, hogy játszótereken és másutt is sokkal több ívókutat kellene fölállítani. Amellett viszont nem törnénk nagyon lándzsát, hogy szódavíz és üdítőital automatákat is. Részben, mert elég sok a városban a söntés meg a büfé, tehát nincs múlhatatlan szükség automatákra. Részben, mert hazai és külföldi tapasztalataink szerint, az automata olyan játékszer, amit a rossz gyerekek nagyon gyorsan tönkretesznek, s azután már csak csúfságra és bosszúságra állnak az utcán. Fontosabbnak tartanánk, hogy mielőbb minél több és valóban olcsó üdítőitalt lehessen kapni, a többi között, például, gyógyvizeinket praktikus palackozásban, szénsavval telítve. Minthogy azonban nem vagyunk szakemberek, az illetékesekre bízzuk: ám vizsgálják meg az italautomaták problémáját, és ha érdemes, állítsanak föl belőlük ott, ahol a nagy forgalom tartalmuk minőségét biztosítani tudja. Kedves olvasóink közül bizonyára sokan vesznek majd részt a televízió „Ki mit tud Budapestről?" vetélkedőjén. Felhívjuk a versenyzők figyelmét a lapunkban korábban megjelent jelentősebb cikkekre és riportokra: Zolnai László: Nagyjelentőségű feltárási munka a Vár lakónegyedében (1966/1. szám) Szűcs László: A legújabb lakótelep: Békásmegyer(i966/2. szám) dr. Major Máté: A pesti Dunapart szívének városrendezési problémái (1966/2. szám). Gerö László A budavári palotaegyüttes helyreállítása (1966/3. szám) Heim Ernő: A zuglói lakótelep rendezési terve (1966/3. szám) Bartos István: Közlekedés, közművek, városrendezési problémák (1966/4. szám), dr. Dobos Ödön: Pest-Buda gyógyfürdői (1966/4. szám) Antalffy Gyula: Pillantás Zuglóra (1966/7. szám). Szilágyi Lajos: Budapest városközpontjának közlekedési problémái (1967/2. szám). Nagy Lajos: Budapest gyomra (1967/3. szám), dr. Kőszegi Margit—dr. Berti Béla: Kelenföld (1967/4. szám). Szombathy Viktor: A XII. kerület (1967/4. szám). Bajor Nagy Ernő: Túl a Hungária körúton (Pestlőrinc) (1967/6. szám), dr. Berti Béla—dr. Kőszegi Margit: Óbudából Újbuda (1967/9. szám). Szabolcsi Gábor: A XXII. kerület (Budafok) (1967/11. szám), dr. Pénzes Antal: Lágymányos (1968/ 2. szám). Pille György: Terézváros (1968/3. szám), dr. Kőszegi Margit—dr. Berti Béla: A megújuló Újpest (1968/4. szám), dr. Kőszegi Margit-—dr. Berti Béla: Csepel (1968/5. szám). Polgár Károly: Műalkotások a Margitszigeten (1968/5. szám), dr. Székely Vera: Egy peremkerület előtörténete (Kispest) (1968/6. szám). Gerő László: A vár középkori kertjei (1968/7. szám). Bajor Nagy Ernő: Főváros kicsiben (Belváros) (1968/10. szám). Szamos Rudolf: A Krisztinától a Vízivárosig (1968/11. szám). Régi számainkat megtalálják kedves olvasóink (ha nem gyűjtötték össze) a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókjaiban. Vagy meg is vehetik a Hírlapkiadó Vállalat különleges remittenda boltjában (VIII. József krt. 7. sz.), ahol a fontosabb folyóiratok régi példányait gyűjtők részére raktáron tartják. Fővárosunk ezer éve Pest, Buda, Óbuda 1873-ban vált Budapestté, alig száz éve. A főváros területe azonban, mint ismeretes, évezredek óta az ország, helyesebben a Kárpát-medence legfontosabb, legjelentősebb települési helye — a Budavári Palotában most nyílt kiállítás címe: Fővárosunk ezer éve. A Budapesti Történeti Múzeum érthetően csak a honfoglalásig lapozott vissza, nagylélegzetű, szép tárlata a múlt évezred históriáját foglalja össze. Ez az első alkalom, hogy — Budapest Főváros Tanácsának bőkezű anyagi támogatásával — a főváros tíz évszázada egy kiállításon belül rajzolódik a nagyközönség elé. S nemcsak a vállalkozás, hanem az eredmény is reprezentatív. Mind a koncepció, mind a bemutatott emlékanyag gazdagsága, mind az installáció méltó a célhoz, — s nem utolsósorban az archaikust a modernnel elegánsan ötvöző környezethez. Pedig minden vele egykorú és jelentőségű európai város között Budapest tárgyi kronológiáját a legnehezebb bemutatni. A megismétlődő dúlások, fosztogatások, háborúk, alig-alig hagytak például a középkor Budájából, Pestjéből építészeti emlékanyagot. A kiállítás mégis egységes képet ad Budapest múltjáról. Ha másképp nem, egy-egy oklevél, metszet, korabeli műtárgy, használati eszköz vagy kődarab átíveli a századokat, jelzi a társadalmi mozgások alakulását. Történelmünk ismeretében külön csodálatra méltó, hogy a kiállítást rendező Lócsy Erzsébet és munkatársai viszonylag mennyi anyagot tudtak egybegyűjteni a históriai folyamat illusztrálására. Igaz, mint ahogy a katalógus jelzi, az Országos Levéltártól, a Budapestújlaki plébániáig, az Állami Pénzverőtől és a Széchényi Könyvtártól a Magyar Tudományos Akadémiáig 25 intézmény szíves ügyszeretete, segítőkészsége támogatta a nagyszabású vállalkozást. A Fővárosunk ezer éve hét korra tagolódik: a honfoglalástól a tatárjárásig, Buda alapításától a török hódoltságig, fővárosunk a török uralom alatt, Buda felszabadításától az 1848-as forradalomig, a főváros 1849—1918 között, a polgári forradalom és a Tanácsköztársaság idején és végül a két világháború között. Tulajdonképpen nyolcadik részről is beszélhetünk, mert a kiállítás nem áll meg a kétmilliós város mozgalmas jelenénél. A jövő Budapestjéről, a ma még csak épülő vagy tervezőasztalon levő fővárosról is hírt ad. Tatárjárás, tűzvészek, árvizek, törökdúlás, Buda ostroma, világháborús bombák.. . ? Ezeréves múltjával szembesítve: Budapest makacs város. (Nóti Ilona) 44