Budapest, 1968. (6. évfolyam)

12. szám december - Hantos János: Akikről közösen kell gondoskodnunk

VI. ÉVFOLYAM 12. SZAM 1968 DECEMBER fl FOVAROS FOLY01RflTfl Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák: szerda, péntek 16—18-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlapirodánál (Budapest, V., József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre ... 60,—Ft egy évre . . 120, Ft 68.3599 100 éves az Athenaeum Nyomda íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Hantos János: Akikről közösen kell gondoskodnunk i Bajor Nagy Ernő: Ferencvárosi séták 6 dr. Lukács Tibor: Korunk házassága io Szamos Rudolf: Hagyományok nélkül (Zugló) 12 Kahána Mózes: Budapest a világ közepe (regényrészlet) 16 Bertalan János: Az iparkitelepítés 20 Granasztói Pál: Városokról 22 FÓRUM Heim Ernő: Ismert látványok új nézőpontból 27 Vitányi Iván: Szokolay: Hamlet 32 Endrei Walter: Textiltörténeti múzeum lehetőségei — Óbudán 34 Szili Géza: 75 éves a fővárosi villamosenergia-szolgáltatás 36 A címlapon: Gink Károly: Háztetők A hátsó borítón: Gulácsy Lajos: Varázsló kertje (Schiller Alfréd repr.) Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Hantos János Akikről közösen kell gondoskodnunk Hogyan alakul a szülői gondoskodást nélkülöző gyermekek életútja ? Milyen tényezők veszélyeztetik a felnövekvő nemzedék egészséges fejlődését? Pótolhat-e szülőt az állami gondozás? Ilyen és hasonló kérdések vetődtek fel a fővárosi tanács szeptember havi ülésén, amelyen sokoldalúan megvitatták a fővárosi gyermek- és ifjúságvédelem helyzetét és fontos határozatokat hoztak. Felelősséggel szóltak a gyermekvédelem szervezetében, anyagi, személyi feltételeiben mutatkozó ellentmondásokról. A tapasztalható javulás ellenére, e sajátos terület fejlődése elmaradt társadalmunk általános fejlődésétől. E megállapítás magyarázatra szorul: feltárandók az előzmények. A problémakörrel összefüggő szemléleti viták és a pontatlan helyzetmegítélés ugyanis jelentős szerepet játszott ebben. A FELSZABADULÁS UTÁN NAGYLÉLEGZETŰ VÁLLALKOZÁSOK jelezték a gyermekvédelem széles alapokra épülő szervezetének kialakulását. A társadalmi felelősség érvényesülése kezdetben biztató volt. Az 50-es évek elején azonban törés következett be a gyermek- és ifjúságvédelem megszilárdulásában. A szocializmus építésének eredményeit túlbecsülve, eluralkodott az a nézet, hogy a munkanélküliség és a nyomor felszámolásával, a csavargás, a prostitúció és majd az alkoholizmus visszaszorításával megszűnnek a fiatalság veszélyeztetettségét előidéző körülmények. A gyermekvédelmet időleges szükségszerűségnek minősítették, amely a szocialista építés során fokozatosan veszít jelentőségéből és szinte automatikusan megszűnik társadalmi problémaként hatni. Ezzel magyarázható — ha nem is fogadható el —, hogy akadozva épült ki, és ma sem teljes a megelőző gyermekvédelem rendszere, elmaradt a szükséges intézeti fejlesztés és romlottak a munkakörülmények. Az élet alaposan rácáfolt az illuzórikus nézetekre. Igaz, hogy a lakosság életszínvonalának emelkedése kedvező hatású a gyermekvédelemre is. Nehezen vitatható azonban, hogy jelenleg is hatnak még és újratermelődnek olyan okok, amelyek a gyermekek egészséges fejlődését veszélyeztetik. Csak jelzésként említjük az urbanizáció és a társadalmi élet negatív vonásait s a szociális gondokat, a lakásproblémákat, a család életében végbemenő változásokat, a nagyszámú válást, a dolgozó szülők gyermekeinek felügyeletnélküliségét, a felnőttek korántsem mindig példamutató életét. És ha ehhez hozzáveszszük, hogy — a társadalmi berendezéstől függetlenül — mindig van elárvulás, baleset, különböző egészségügyi ártalom és nevelési fogyatékosság, akkor nem minősíthető túlzásnak, ha a gyermekvédelem témakörét a társadalmi élet folyamatába illesztjük. Sőt, szükséges hangsúlyoznunk, hogy a gyermek-és ifjúságvédelem nem önmagában létező időleges probléma, hanem a szocialista építéssel párhuzamosan jelentkező, a felnövekvő nemzedékről való gondoskodás, az ifjúság nevelésének részeként jelentkező feladat. KÜLÖNÖSEN ÉRZÉKENYEN ÉRINT BENNÜNKET, hogy a fővárosi gyermek-és ifjúságvédelem az országosnál kedvezőtlenebbül alakult. A fővárosi állami gondozottak száma 1954—67 között 3790-ről 7247-re emelkedett. (Az emelkedés mértéke 91,2%, ami a 49%-os országos emelkedéshez viszonyítva igen magas.) És ha tüzetesen vizsgáljuk a fővárosi adatokat, szembetűnik, hogy az állami gondozásba vétel mértéke 1