Budapest, 1968. (6. évfolyam)

11. szám november - Halász Zoltán: A Népstadiontól a Hotel Mátyás Rexig

A tizennyolc szintes lágymányosi szálló időn át élvezett „profilvédelem" megszűnte után kibontakozott? Skoda Lajos (maga is kitűnő építész, tíz éve vezeti a Köztit) nagyon őszintén válaszol: — Ha egy esztendeje keres fel, sokkal kevésbé nyugodt hangulatban talál, mint manapság — mondja, — hiszen tudtuk előre, hogy erőteljes változás következik. Szavaiból kitűnik, hogy a verseny — a gazdasági reform intencióinak megfelelően — valóban kibontakozott, hiszen (az úgynevezett „kiemelt" beruházások kivételével, amelyek tervezőjét kijelölik) az újonnan létrehozandó létesítmények tervezésével a beruházó szabadon, saját belátása szerint bízhatja meg a szakmailag megfelelő tervező intézetek bármelyikét. A választási lehetőség napjainkban meglehetősen széles, mert a budapesti tervezőintézeteken kívül a nagyobb vidéki ipari centrumokban is komoly kapacitással rendelkező, 300 fő körüli létszámot foglalkoztató regionális tervezőintézetek működnek, amelyek igen jelentékeny munkák színvonalas elvégzésére is képesek. A verseny tehát — az eddigi tapasztalatok szerint — új erőfeszítésekre ösztönöz. A Közti például a többi között új szolgáltatást vezetett be az eddigieken felül: az általa tervezett létesítmények beruházási feladatainak lebonyolítását is elvállalja, ha a megbízó ezt kívánja. Igen előnyös megoldás ez olyan esetekben, amikor az építtető intézmény nem rendelkezik beruházási vállalattal, s nem is célszerű ilyent létrehoznia. A Közti partnerei élnek is a lehetőséggel — egyedi építkezéseknél — ,s például a tervező in-A Fővárosi Vízmüvek új épülete tézet látja el a beruházási feladatok lebonyolítását az Intranszmas Magyar—Bolgár Társaság Déli pályaudvarnál folyó székházépítésével kapcsolatban. Nyugodtan elmondhatjuk hát, hogy a Közti (amely egyébként a múltban is nyereségesen dolgozott) a gazdasági reform megvalósulása óta, az erősödő verseny körülményei között is, megállja a helyét, s az erőfeszítések, melyeket avégből tesz, hogy minél jobban „szolgálja ki" megbízóit, eredményesek. (Jellemző példa — a sok közül —-,hogy a létesítendő délpesti kórház terveit a Közti három változatban dolgozta ki; ily módon a Fővárosi Tanácsnak, mely a kórházat építteti, módjában áll különböző variánsok közül a számára legmegfelelőbbet kiválasztania.) Mint Skoda Lajos mondja, a Közti kapacitását jelenleg teljesen kitöltik a megbízások, s nincs semmi ok annak feltételezésére, hogy belátható időn belül visszaeséstől kellene tartani. Tervezés és kivitelezés Az országszerte folyó rendkívül intenzív építési tevékenységgel magyarázható, hogy a Közti (és alighanem a többi tervező intézet) munkájában a legtöbb probléma a tervek megvalósítása körül jelentkezik. Olyan sok az építési feladat, hogy a kivitelező vállalatok kapacitása túlterhelt, szinte válogathatnak a felajánlott megbízások között. A kialakult „erőviszonyok" miatt nemritkán előfordul az is, hogy a tervező intézet a kivitelező vállalat kívánsága szerint utólag — s nem is mindig előnyös irányban — kénytelen átalakítani az egyszer már elfogadott terveket. Ilyen eset fordult elő legutóbb a szentendrei kultúrház építésénél, ahol a város patinás környezetébe jól illeszkedő hagyományos építkezési módszert — melyet a Közti tervébe felvett — a kivitelező vállalat kívánságára-át kellett alakítani, oly módon, hogy az új tervben előregyártott elemek felhasználásával készüljön az új épület. A kivitelező vállalat kívánságát meglepő — de irreálisnak éppenséggel nem nevezhető — körülménnyel indokolta. Arra hivatkozott, hogy a „hagyományos" építkezési módszer esetében Budapestről kellene aránylag nagyszámú szakmunkást Szentendrére kirendelnie, s félő, hogy az ott folyó nagyszámú nyaralóépítkezéshez e munkások közül sokat „átcsábítanának" a magániparosok. Mivel az előregyártott elemek alkalmazása esetén sokkal kevesebb szakmunkást kell igénybe venni, a „veszély" nagysága ily módon 42