Budapest, 1968. (6. évfolyam)

11. szám november - Remete László: Írástudók és a párt

háborúját változtassátok át a nemzetközi proletárság osztályháborújává. Zúgó taps és lelkes éljenzés kísérte a beszéd befejezését. — Éljen a proletárdiktatúra! Éljen a nemzetközi forradalmi proleiárság — zúgták mindenfelől, de az ünneplés zaja hirtelen nagy viharrá erősödött, amikor meglátták, hogy Garbai Sándor áll fel szólásra. Garbai Sándor beszél — Nem hallgatjuk meg, nekünk ne beszéljen! — Menjen a bársonyszékbe, ott a helye — kiáltották nagy összevisszaságban. Kun Béla és Vágó Béla az asztal tetejére ugranak és onnét próbálják csitítani a zajongó tömeget. — Elvtársak — kiáltja rekedtéváló hangon Kun Béla —, ha egy burzsoá jönne ide beszélni, én mondanám, hogy hajítsuk ki az ablakon, de a másik munkástáborból jött valaki, akivel harcainkban még találkozhatunk, még együtt haladhatunk, azt tehát meg kell hallgatnunk. Erre nagy nehezen elül a zaj. Garbai kipirultán, izgatottan, mintha először beszélne életében, úgy áll az asztal elé. Mindjárt beszéde elején egy kis baj van, mert szokás szerint úgy kezdi el: Elvtársak! — Ohó! — kiáltják közbe — még nem vagyunk azok, várjunk egy kicsit ezzel a megszólítással. Garbai ezután szól arról, hogy a szociáldemokrata és a kommunista párt úgy áll egymással szemben, mintha egymást akarná elpusztítani, s mintha nem egy közös ellenségünk lenne: a polgári társadalom. — Maguk az okai, elárulták a miniszteri tárcáért a proletárságot — zúdul fel megint a most már mindvégig izgatott, folytonosan fellobbanó tömeg. Mi mindannyian — folytatja Garbai — a burzsoá társadalom megszűnését és egy szociálista világrend megteremtését akarjuk. Meg kell szüntetni a burzsoátársadalmat, mert a termelést olyan alapokra kell fektetni, hogy az igazi dolgozók kizsákmányolása lehetetlenné váljon. A szocialista társadalom még nem lehetséges De hiába állnak itt össze Önök akár százezren is — folytatta most már emelkedettebb hangon —, hiába vonulnak fel fegyveresen és hiába kiáltják ki a szocialista köztársaságot, mert ez azzal még nincs meg. Marx tanításai arra intenek bennünket, hogy csak azt lehet megvalósítani, aminek a gazdasági előfeltételei megvannak. Csinálhatnak véres testvérháborút, itt is folyhat patakokban vér az utcákon, de a szocialista társadalmat nem lehet most megvalósítani, inert az előfeltételei hiányoznak. Ha Magyarországon megcsinálnák, akkor az csak egy vegetáló állapot lenne s ha nemzetközileg nem valósulna meg, úgy itt is vissza kellene csinálni. Itt újra elemi erővel tört ki a vihar. — Ne jósoljon, nem vagyunk kíváncsiak a halálmadarakra. — Majd mi megmutatjuk, hogy meg lehet csinálni — kiáltották sokan. Ha Lenin lenne itt a helyemben, ő ugyanazt mondaná Önöknek — mondotta Garbai a nagy zajban. — Ö okosabb ember, mint maga — ordították százával. Majd az egész tömeg fölugrik s úgy harsogja Garbai felé: — Eláll! Eláll! A katonák közül sokan odaugranak Garbai elé s hevesen gesztikulálva kiáltoznak össze-vissza. A nagy viharban Garbai kénytelen a szónoki helyet otthagyni. Vágó Béla ismét az asztalra ugrik és kérleli a tömeget: — Elvtársak! Garbai Sándor volt az, aki a Munkástanács ülésén a hivatalos szociáldemokrata állásponttal a legélesebben szembehelyezkedett és ha vele megértjük egymást, úgy ezzel nagyban elősegíthetjük a proletárság forradalmasításának ügyét. — Éljen Garbai! Halljuk Garbait — fordult meg most a tömeg hangulata, mire újból szólásra áll fel. Garbai újból beszél Ha a munkásság két pártra oszolva, egymással harcra áll ki — kezdte beszédét —, annak csak a harmadik, a burzsoá fogja hasznát látni. Védi az októberi forradalmat, amelynek eredményei a munkásságra nézve is jelentékenyek. — Beülhet a bársonyszékbe — kiáltják közbe és kezd a hangulat megint a szónok ellen fordulni. Csak módszerekben van különbség közöttünk — mondja Garbai —, mert a kommunisták sem csinálhatnak egyebet, mint amit mi csinálunk, ha a teljes hatalmat átveszszük. De ha kivonulunk a kormányból, akkor polgári kormány alakul, mely felfegyverzi az ellenforradalmat, megerősíti a polgári társadalmat és a segítségül hívott entente seregekkel leveri a munkásságot. — Elég volt a jóslásokból — zúgja a nép most már elemi erővel, a zúgás mind erősebbé válik, Garbai sértődötten otthagyja az emelvényt, de hallatszik még, amint Kun Béla felé kiabálja: — Ez a kommunizmustok! A véleménydiktatúra ! — A Munkástanácsból bennünket kipofoztak — válaszolják a kommunisták. Vágó Béla felszólalása Vágó Béla, a kommunisták egyik vezére emelkedett ezután szólásra és megállapítja, hogy Garbai itt egészen másképpen viselkedett, mint a Munkástanács ülésén. Nekünk nincs időnk vesztegetni való — mondja —, mert az ellenforradalom szerte az országban szervezkedik. Mi úgy tudjuk, hogy a proletáruralom most megvalósítható, ezért harcba megyünk, s ha kell, ezért meghalunk. De szívünkben tiszta szocialista ideálokkal, homlokunkon az igazi szocializmus csillagával vérzünk el hitünkért. — A katonák mind bolsevisták! — kiáltja közbe még mindig az a régi hang. Garbai csak játszott az elvekkel a Munkástanácsban — folytatja Vágó —, mert amikor elfogadták indítványát a tiszta szocialista kormány alakításáról, akkor egyszerűen visszavonta a javaslatot. Nekünk nem kell demokrácia, nem kell szólásszabadság, nekünk fegyverek kellenek, amivel kivívjuk a proletárság győzelmét. Egész Európában harcra indul a proletárság, biztos híreink vannak a francia és Tasnádi Varga Éva angol proletárok megmozdulásáról, nekünk is fegyverkeznünk kell. Tiszta lelkiismerettel állítom, hogy olyan hatalom van kezünkben — mondotta ezután Garbai felé —, amelynek birtokában azt a felhívást intézhetem Garbaihoz, hogy a szociáldemokrata párt igazi forradalmi elemeivel vonuljon ki a pártból és csatlakozzék hozzánk. Ezzel megbontja a párt egységét, de segít létrehozni a proletáregységet. Garami úgyis azzal vádolta meg Garbait, hogy ő egy szociáldemokrata köpenyegbe öltözött álbolseviki, hát legyen igazi bolseviki. — Ügy van, jöjjön közénk — invitálják Garbait mindenfelől, aki azonban mozdulatlanul ül helyén és arcáról sem lehet semmit leolvasni. Beszéde befejezéseképpen követeli Vágó Béla a proletárok azonnali felfegyverzését, a burzsoázia lefegyverzését, a munkás-és földmívestanácsok egybehívását és az igazi Tanácsköztársaság megalkotását. A gyűlés hallgatósága még sokáig ünnepelte a kommunista vezéreket, a „magyar lenineket", éltette a proletárdiktatúrát s csak nagy lassúsággal oszlott széjjel. Közben a kinnrekedtek részére külön gyűlést kellett rendezni, előttük Rabinovics József kommunista vezér ismertette kommunisták céljait. Szép tükör, mondd nekem... Szomorú menyasszony vagyok én, koszorús fejemen félelem, mindegyik virága hullt idő, kő tapad tétova léptemen. Szép tükör, jó tükör mondd nekem: hajamnak fonatja meddig ér? Derekam araszát most mutasd, cipellőm orra is hófehér! Szép tükör, jó tükör mondd nekem: vajon hány augusztust élhetek? hányszor tekintek a napba még? s két karom íve most mért remeg? Csipkefa virága vagyok én, s holnapra lehullok, azt hiszem, ez most az utolsó esküvő, rettegés szikrázik szívemen. Bodzalevél szól, hallod-e ? Csontszínű nyírfák a násznagyok, darazsak zümmögnek indulót, legszebbik menyasszony én vagyok! Szép tükör, jó tükör mondd nekem: ugye még holnapig élhetek? aztán majd barnuló nádszálak kaszálják halálra térdemet. 15