Budapest, 1968. (6. évfolyam)

11. szám november - Németh Károly: Ötven év a nép szolgálatában

VI. ÉVFOLYAM 11. SZAM 1968 NOVEMBER fi FOYSROS FÜLYOlRfiTfl Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: SZAMOS RUDOLF Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 16—18-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlapirodánál (Budapest V. József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj. negyedévre 30,—Ft félévre ... 60,—Ft egy évre . . 120, — Ft 68.3598 100 éves az Athenaeum Nyomda íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Németh Károly: ötven év a nép szolgálatában I Dr. Gerelyes Ede: A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása 3 Kovács Judit: Az élettárs 7 Dr. Soásné Gellért Klára: Emlékeim Korvin Ottóról .. io Remete László: írástudók és a párt 12 Hevesi Gyula: „Egy mérnök a forradalomban. . ." 16 Oelmacher Anna: A monumentalista Uitz Béla 18 Mesterházi Lajos: A főszereplő 20 Bernáth László: Budapesti Művészeti Hetek . 22 Szamos Rudolf: A Krisztinától a Vízivárosig . 24 FÓRUM Kömives István, Ecsery Elemér, Puruczki Béla, Pászt Róbert írásai Illés Béla: Képek 34 Halász Zoltán: A Népstadiontól a Hotel Mátyás Rexig 40 A címlapon és a hátsó borítón: Uitz Béla művei (Kónya Kálmán reprodukciói) Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárigazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Németh Károly Ötven év a nép szolgálatában 1918. NOVEMBER 24-ÉN alakult meg Budapesten — a magyar munkásmozgalom fellegvárában — a marxista—leninista forradalmi párt, a Kommunisták Magyarországi Pártja. Ötven év egy párt életében nagy idő, még akkor is, ha erre a félszáz évre nem esett volna annyi világrengető esemény: két világháború, a forradalmak egész sora, a szocializmus világméretű térhódítása, a gyarmatbirodalmak széthullása, a kapitalista társadalom egyre mélyülő válsága. A magyar társadalmi élet bonyolult, végsőkig kiélezett öt évtizedének történelme elválaszthatadanul összeforrott a párt történetével. Az önálló nemzeti létért, a függedenségért, a magyar nép szabadságáért folytatott küzdelem élvonalában a kommunisták vívták áldozatokkal teli harcukat. Az ötven év két nagy sorsfordulóján a párt vezette magyar munkásosztály élt a történelem nyújtotta lehetőségekkel: szolgálata nyomán az 1919-es, Magyqy Tanácsköztársaság történelmi örökségének folytatásaként, a felszabadulás után hazánk a nemzetközi haladás élvonalába került. Az azóta eltelt csaknem negyedszázad meghozta a hajdani elnyomottaknak a felemelkedést, egész népünknek a szabadságot, a demokráciát, a gazdagabb, emberibb életet. Az út, amelyet végigjártunk, sikerekben gazdag út volt. Harcunk követelt áldozatokat és átmeneti kudarcok is értek bennünket, de a párt alapítói által megálmodott boldog magyar jövő immár kézzelfogható valóság. A forradalmi idők forradalmi tetteket követeltek. Ez a felismerés vezette a pártalapítókat, amikor 1918. forró novemberében létrehozták a kommunisták pártját. A párt, mint a munkásosztály marxista—leninista élcsapata, kezdettől fogva a dolgozó nép szolgálatát tűzte zászlajára. KUN BÉLA, a párt megalakításának egyik kezdeményezője és szervezője, visszaemlékezéseiben felidézi a nagyszerű napokat, amikor egyre többen ismerték fel, hogy a forradalom továbbfolytatásának, a proletárdiktatúra kivívásának elengedhetetien feltétele a párt megalakítása. Az is világos volt a pártalapítók előtt, hogy a mozgalom bázisa csakis a munkásosztály, a gyár lehet. S valóban, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásával szinte egy időben az első alapszervezetek Angyalföld, Csepel, Újpest, Kispest, Kőbánya és a főváros más üzemeiben alakultak meg. A munkásosztály legjobbjai mellett ott találjuk a párt soraiban az értelmiség kiváló képviselőit is. József Attila „A számokról" című szép versében jól érzékelteti a párttá szerveződés jelentőségét: Az egy ilyenformán mindig egy marad, És nem szoroz az egy és nem is oszt, Vegyetek erőt magatokon, És legelőször is, A legegyszerűbb dologhoz lássatok, Adódjatok össze .. . Igen. A józsefattüai számtan szerint adódtak össze akkor és azóta is azok, akik önnön boldogságukat a millióké alá rendelik, akik csak velük együtt tudnak boldogok lenni. A kommunisták híven teljesítették kötelességüket. Az elnyomatás, az üldöztetés és a megaláztatás nehéz viszonyai között sem hagyták el őrhelyüket. Áldozatosan szolgálták osztályukat és dolgozó népüket. Dacoltak börtönnel Czeizing Lajos felvétele 1