Budapest, 1968. (6. évfolyam)

10. szám október - Bajomi Lázár Endre: „Gyomorműtét” Párizsban

Az „Ártatlanok szökőkútja" a párizsi Vásárcsarnok negyedében Bajomi Lázár Endre Gyomorműtét " Párizsban Hentesbódé a Vásárcsarnok előtt (MTI Külföldi Képszolgálat) Halaspavilon a párizsi Vásárcsarnokban Amikor 1934-ben kimentem a francia fővárosba, még láttam a Központi Vásárcsarnok felé igyekvő zöldségszállító vonatokat, amint hajnali három körül végigpöfögtek Szent Mihály útján. Később is mindig vonzott az ősi Halles színes, ízes és ... illatdús negyede, az a vén quartier, ahol a legtöbb a patkány, a prostituált és a hulladékból táplálkozó csőlakó. Tán sehol sem olyan szembetűnő a nyomor és dúslakodás ellentéte, mint hajnaltájt a vásárcsarnoki bisztrókban, mikor a Maxim's és egyéb fényűző lokálok milliomosai ideruccannak korhelylevesre. Alig fél kilométerre a zölden pompázó Tuileriák kertjétől terpeszkednek el a csarnok otromba vashodályai. Irt működik az „egész ország etetését szolgáló gőzkazán", a „roppant fémgyomor", amelynek külön regényt szentelt (Párizs gyomra, 1873) az a Zola, aki e negyedben, a Szent József utca 10. alatt született. Az író által, naturalista pontossággal és romantikus tarkasággal leírt Csarnok III. Napóleon korából való: a vaspavilonokat egy Baltard nevű építészmérnök tervei szerint emelték. De a városnegyed már a XIII. század végén élelmiszerpiac volt, és az első csarnokokat még Fülöp Ágost építtette ide. A Csarnokkal szomszédos Saint-Eustache templom mellett meredt valaha a pellengér, ahová a csaló kalmárokat állították. Ebben a templomban, amely a Notre Dame után Párizs legpatinásabb és egyik legszebb temploma, rendezték meg titokban Moliére gyászszertartását. 1866-ban Liszt itt mutatta be egyik miséjét. Ma a Központi Vásárcsarnok 12 pavilonja 4 hektárra terjed, s minden pavilonban más-más árufajtát árulnak. A sok patkány, a kibírhatatlan, zajos éjszakai nyüzsgés, az áruszállítás nehézségei miatt évtizedek óta szó van a Csarnok kitelepítéséről. Már ki is jelölték Rungisben, egy dél-párizsi elővárosban az új vásártelep helyét, de hogy mi legyen a régi emlékekben oly gazdag negyeddel, arról még heves vita folyik. Eddig hat városrendezési terv készült el, s úgy volt, hogy a városi tanács az idén tavasszal dönt a „gyomorműtét" ügyében, de a május-júniusi események ezt is felborították. Az urbanizációs tervek egyébként olyan vandál módra mentek neki ennek a festői és ódon városrésznek, hogy márciusban több író és más értelmiségi (köztük Aragon, Barrault, Guülevic, Claude Roy, Marguerite Duras, Jacques Borel, Kahnweiler, Brassai) nyilatkozatban tiltakozott a tervek ellen. A protestálók leszögezték, hogy a városrendezési terv katasztrofális, zavaros és ellentmondásos. A csarnokok kitelepítése egyáltalán nem indokolja az egész negyed lerombolását és átépítését, amely művelet mellesleg legalább 15 évig tartana! A tiltakozók felhívták a kormány figyelmét, hogy tiszteletben kell tartani azt a csodálatos párizsi történelmi keretet, amely egyedülállóan eredeti, s amelynek presztízse világraszóló. Párizs távoli szerelmesei is remélik, hogy az illetékesek meg fogják hallgatni a nyilatkozat intő szavait.. .