Budapest, 1968. (6. évfolyam)
10. szám október - Nagy Lajos: „Amatőr-szállodáink”
Bertalan János Újra az ingázásról A budapesti agglomeráció kialakulására és fejlődésére ható tényezők közül a legnagyobb szerepet az iparnak a fővárosban való koncentrálódásával együttjáró munkaerő-igénye játszotta. Régen, a gazdálkodás egyszerű formái között, a lakó- és munkahely közel volt egymáshoz, nem egyszer ugyanabban az épületben, de minden esetben ugyanazon a településen. Ezért a munkahely viszonylag rövid idő alatt gyalog is elérhető volt. A gazdálkodás fejlettebb formái között, a társadalmi, illetőleg a területi munkamegosztás kifejlődésével a termelés mindinkább koncentrálódik: egyre nagyobb gócpontokba tömörül. Ennek eredményeként létrejönnek a nagy lakosságszámú települések: a városok. A munkahelyek bővülésével a város területe kiszélesedik, a lakások a munkahelyektől mind távolabb kerülnek és egyre inkább csak valamilyen közlekedési eszköz igénybevételével közelíthetők meg. A közlekedés állandó fejlődése következtében ez nem akadályozza — egy bizonyos optimális távolságon belül — a dolgozók időbeni megjelenését a munkahelyen. Ezen az alapon alakult ki a fejlett közlekedési hálózatú országokban és országrészekben az inga-vándorforgalom. Az inga vándorforgalom kialakulása Az ipar vonzó hatására már a XIX. század utolsó évtizedeiben elkezdődött Budapest népességszámának nem kizárólag saját természetes megújhodása útján nyert növekedése és agglomerációs központtá való alakulása. Az iparosodó városban munkaerőkereslet mutatkozott, ami a vidéki népességet ide vonzotta. Az ipari fejlődés következményei nem korlátozódtak a főváros közigazgatási területére; ez a szomszédos településekre is hatással volt. Budapest határai mentén városias jellegű települések keletkeztek, amelyeknek lakosságszáma fokozódó ütemben növekedett. A fővárosi ipar munkaerővonzó hatása idővel kiterjedt a főváros felé vezető vasútvonalak melletti településekre is. A kiépült vasúthálózat lehetővé tette e települések lakóinak, hogy a fővárosban vállaljanak munkát, és rendszeres napi odavisszautazással (ingázással) lássák el vállalt feladatukat. Az inga-vándorforgalomban már 1940-ben naponta 60 ezer ipari dolgozó vett részt. A peremtelepüléseken kívül naponként jártak be dolgozni a következő települések lakói: Abony, Albertirsa, Aszód, Cegléd, Dunakeszi, Érd, Gödöllő, Monor, Vác, Vecsés. A fejlődés folyamán a termelő létesítmények egy része fokozatosan kiszorult az akkori főváros határain kívülre, és létrejött az elővárosok övezete. A fővárossal legszorosabb kölcsönhatásban levő, legnagyobb ütemben fejlődő ezen városias településeket — 7 peremvárost és 16 községet — 1950. január i-i hatállyal Budapesthez csatolták. A rendkívül gyors ütemben fejlődő ipar és a kapcsolódó ágazatok munkaerőigényét a bevándorlással növelt fővárosi lakosság csak részben fedezi. Mind nagyobb szerephez jutnak a főváros munkaerővel való ellátásában a környéki települések. A főváros munkaerővonzása egyre nagyobb hatósugarú, de nem egyenlő hatóerejű: a közel levő és jó közlekedési hálózattal rendelkező települések vonatkozásában erősebb, mint a távolabbi és kevésbé jó közlekedési lehetőségekkel rendelkező településeknél. A főváros környéki települések közelségüknél és viszonylag jól kiépült közlekedési hálózatuknál fogva nagyon alkalmasak az ingavándorforgalomba való bekapcsolásra, ezért a főváros munkaerőtermelő területeivé váltak. Mivel a környéki települések népességének természetes szaporodása sem tudja kielégíteni Budapest munkaerő-igényét, ezért ezek a települések egyben vándorforgalmi befogadókká lettek. A főváros körül elhelyezkedő települések közül a Budapesttel való kölcsönhatás alapján a Budapesttől mintegy 15—20 km távolságra elhelyezkedő 64 település emelkedett ki, amelyeket az 1027/1960. (XI. 4.) számú kormányhatározat fejlesztési és településrendezési szempontból Budapest környéke településövezetként jelölt ki. A Budapest környéki települések népességnövekedése már a felszabadulást megelőző évtizedekben is kiemelkedő volt. Azóta e települések népességfelhalmozódásának növekedési ritmusa követi a fővárosi munkahelyek létesítésének ütemét. Az ingázás méretei Ezen cikk keretében — az ingázás fogalmát leszűkítve — az aktív keresőknek vidéki lakóhelyük és budapesti munkahelyük közötti mindennapos és időszakos utazásaival foglalkozunk. Nem érintjük tehát a Budapest határain kívüli településekből a főváros iskoláiba naponta bejáró tanulók ingázásait, továbbá a főváros közigazgatási határain belül lakó azon dolgozók utazásait, akik bár a fővárosban dolgoznak, munkahelyüket a nagy távolság miatt csak hosszas utazással tudják elérni. 32
