Budapest, 1968. (6. évfolyam)

1. szám január - Volly István: Pest-Buda dalai II.

Kolozsvári Grandpierre Emil A mi kis életünk VI. Nem irigylem közgazdászainkat, mert nálunk olykor a legegyszerűbb dolgokat is a rejtelem sűrű ködfátyla övezi. Például a perecet. Valahányszor moziba megyek, mindig eszem perecet. S a perec sohasem friss. Ahelyett, hogy ropogna a fogak alatt, fonnyadtan hajladozik, mintha éppen azon iparkodna, hogy rágógumivá változzék. Eleinte azt hittem, azért van így, mert a perec elosztó és kiszerelő hivatal alkalmazottai túlzott optimizmusukban mindig több perecet küldenek a színhelyre, mint amennyi a fogyasztás. De nem. Egy alkalommal két egymást követő napon látogattam el ugyanabba a mozibi, műsorváltozás volt. Előző nap elfogyott a perec. Gondoltam, másnap végre friss perecet ehetek. Tévedtem, másnap is régi perecet árultak. Hogy miért? Beiratkoztam egy polgazd kurzusra. Remélem, ott majd megtudom. Vagy a borbély. Amióta hajállományom jellege szerint a fogyóeszközök kategóriájába tartozik, óvatosan gazdálkodom vele. Vagyis hajvágás előtt mindig megkérem a borbélyt, hogy ,,ne vágja föl" a hajam se elöl, se hátul, mert két hét múlva újra eljövök. Ugyanaz a műhely, ugyanazok a dolgozók, ugyanaz a kívánság, ugyanaz a borravaló. Vagyis inkább: megváltás, mert a néhány forintot annak fejében adom a borbélynak, hogy ne sorolja el, mi mindent tudna művelni a fejemmel, ha hagynám: — mosás, frikció, masszázs, brillantin, dióolaj, lakk, tupirozás stb. E tekintetben teljes a megértés, ami viszont a ,,felvágást" illeti, kérelmem mindig süket fülekre talál. Az olló csattan s aztán nincs mese, a frizura sorsa megpecsételődött, összeszoruló szívvel nézem, miként fogy rohamosan az, amiből amúgyis kevés van. Elmenet szerényen megjegyzem, hogy most már csak egy hónap múlva jövök. Azt hiszem, hogy ez hat, hiszen a dolgozó érdeke az volna, hogy egy adott fejen adott időben minél gyakrabban tevékenykedhessék. Hacsak . . . hacsak az üzem dolgozóit nem a kitermelt hajmennyiség alapján premizálják, mert ez esetben nem ők tévednek, hanem én. De akárhogyan van, az érdekeltség sem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek gondolnók. Sőt a névadás sem. Fiút vártak, leány jött. Anya és nagyanya elment a tanácsba, hogy az újszülött nevét bejegyeztessék. — Mi legyen a kicsike neve? — kérdezte a tisztviselő barátságosan. — Délia — mondta az anya. A tisztviselő arca elkomorult. Lapozgatott egy füzetfélében, aztán szigorúan megszólalt: — Nem lehet. — Hogy-hogy nem lehet? — Mert ilyen név nincs! A nagyanya előre lépett és fenyegetőn megszólalt: — Niiiincs?!!!! Már hogyne volna, mikor engem is Déliának hívnak, az anyámat is Déliának hívták .. . — Sőt engem is így hívnak — mondta az anya. — Mert a mi családunkban az a hagyomány, hogy minden elsőszülött lányt Déliának keresztelnek. A Déliák Déliákat szülnek! S ezt a hagyományt a maga kedvéért nem fogjuk megszakítani. — S még azt mondja, hogy nincsenek Déliák! — Azok az idők már elmúltak kérem, amikor az lehetett Délia, akinek kedve támadt rá. Kormányzatunk azon igyekszik, hogy mint minden más területen, a névadás területén is megszüntesse a kapitalizmustól örökül maradt anarchiát. Ezért hivatalos nyilvántartásba foglalta a szocializmus gondolkodásának megfelelő neveket. Tessék, válasszanak. Ha rám hallgatnak, Delilának nevezik a leánykát. Az majdnem úgy hangzik, mint Délia, viszont megvan az a nagy előnye, hogy nem olyan név, amilyen nincs, hanem olyan név, amilyen van. így legalább neve lesz a gyereknek. Érvelés jobbra, érvelés balra, egyik fél sem tágított. Végül a tisztviselő megadta annak a nyelvészeti bizottságnak a címét, amely a névlistát összeállította. Déliáék elmentek s a szerencse jóvoltából egy klasszikus nyelvésszel találkoztak, aki rövidesen kiderítette, hogy Délia név igenis van, a déloszi Artemiszt hívták többek között így. Hála e tudós férfiúnak, egy Déliával több van Magyarországon. Meg egy bosszús tisztviselővel. Szűr Szabó József rajzai TIHANYI TUSZKULÁNUMÁBÓL a fővárosba tette át sok vihart kavart tevékenységének színterét Koós-Hutás Gergely „festő és író", ahogyan azt a vári Mátyás-templom falánál készülő új műve alatt az állványra kifüggesztett cégtábláján több nyelven is olvashattuk. Mellette egy másik tábla arról tudósítja a nagyérdemű közönséget, hogy a „mester'' A—6 szobás lakást keres műterem céljára. Most már mindenki megelégedetten veheti tudomásul, hogy a Vár télen sem marad idegenforgalmi látványosság nélkül. Szalai András felvételei