Budapest, 1968. (6. évfolyam)
9. szám szeptember - Idegenforgalmunk az ügyész szemével
Idegenforgalmunk az ügyész szemével SOKAT HALLOTTUNK ÉS OLVASTUNK ARRÓL, hogy az utóbbi években idegenforgalmunk gazdaságilag és politikailag országosan is jelentős tényezővé vált, fővárosunkban pedig még fokozottabb jelentőséget kapott. A Statisztikai Évkönyvekből ismeretesek az idegenforgalmunk ugrásszerű növekedését bizonyító adatok. Ezek szerint: amíg 1937-ben összesen 383 113,1960-ban pedig 244 351 volt a Magyarországra beutazók száma; addig a múlt évben a hazánkon át, illetve ide beutazók száma meghaladta a 3 milliót. A külföldre utazó honfitársaink száma is 1 millió körül mozog. Adottságainkból eredően, idegenforgalmunk elsősorban Budapestre összpontosul. Az inkább idényjellegű vidéki forgalom is érezteti itt hatását. Kevés az olyan külföldi látogató, aki kizárólag vidéki úticéllal érkezik az országba és elmulasztja városunk megtekintését. A külföldre utazó magyar állampolgárok jelentős része is budapesti, de a közlekedési adottságoknál fogva a vidékről kiutazók is többnyire a fővároson keresztül utazva érik el céljukat. IDEGENFORGALMUNK FEJLŐDÉSE nem volt egyenletes. Amint arra az előbbi adatok is utalnak, a legutóbbi 5—6 évben növekedett meg rohamosan. Ez államközi kapcsolataink kedvező hatásaként az országunk és fővárosunk iránti fokozott külföldi érdeklődés, valamint állampolgárainkban a külföldi életviszonyok és körülmények megismerésére irányuló természetes kíváncsiság és az életszínvonal emelkedése eredményeként következett be. A viszonylag rövid időtartam alatt felfejlődött és egyre növekvő tendenciájú idegenforgalom lebonyolítása természetesen a vendéglátó- és szállodaipar, a kereskedelem és a közlekedés, valamint a gazdasági élet más területein — így pl. a devizagazdálkodás körében is — új feladatokat produkált, új munkamódszerek kidolgozását tette szükségessé. A létesítmények fejlesztésében és az ellátottság javításában nagyot léptünk előre, de korántsem annyit, amennyi az új feladatok ellátásához ideálisan szükséges lett volna. Ennek ismert gazdasági okai vannak. A gazdasági tényezőkkel összefüggő objektív feltételek mellett, szubjektív tényezők is hatnak idegenforgalmunkra. Mégpedig: a beutazók és a velük kapcsolatban álló belföldiek, valamint a kiutazó magyar állampolgárok körében egyaránt olyan körülményeket kellene teremtenünk, hogy az idegenforgalom elsősorban annak turisztikai céljai, a megismerés, a tapasztalatszerzés érdekében, a kikapcsolódás és pihenés céljából legyen vonzó. A szubjektív tényezőket azonban igen gyakran az objektív gazdasági adottságok határozzák meg. A környező kapitalista, de a szocialista országok egyik-másik árucikkénél megmutatkozó árszínvonalkülönbség gyakran eltéríti az idegenforgalomban résztvevők szándékát az említett célkitűzésektől. Devizaszegény ország lévén, ezt még fokozza a kiutazók számára juttatható devizaösszeg korlátozottsága. Ezt többen a megengedettnél nagyobb összegű és magasabb címletű forint tiltott kivitelével igyekeznek pótolni. Nem gondolnak arra, hogy ezáltal a külföldön levő forintösszeg mennyiségét növelik, a külföldiek számára lehetővé teszik a Magyar Nemzeti Bank megkerülésével forintösszeg beszerzését a hivatalostól eltérő árfolyamon, és ezzel nem csupán az ország devizabevételét, de a forint értékállandóságát, árfolyamát is veszélyeztetik, — tehát devizakódexünkbe ütköző magatartást tanúsítanak. A tudati tényezőket befolyásoló gazdasági adottságok idegenforgalmunk jellegénél fogva nem hanyagolhatók el. Bejövő idegenforgalmunk kb. 2/3 része a szomszédos, baráti szocialista országokból ered és alig 1/3 rész származik a kapitalista országokból. Ez utóbbi jelentős része is a külföldre szakadt, ott állampolgárságot szerzett, hazautazó magyarok és hozzátartozóik rokoni látogatásából, valamint az alkalmi rendezvényekre (sport, kulturális események, kongresszusok stb.) beutazókból tevődik össze. Üdülést, gyógykezeltetést vagy megismerést célzó hosszabb ideig tartó látogatás csak kisebb részét adja kapitalista országokból származó idegenforgalmunknak. Ez is főként a nyári főidényben zajlik le. A kapitalista országokból beutazók túlnyomó többsége az ottani kispolgárokból, tisztviselőkből, munkásokból és családtagjaikból adódik. A BEUTAZÓ KÜLFÖLDIEK TEHÁT — a szocialista és kapitalista országokból érkezők egyaránt — túlnyomó többségükben olyan viszonylag kispénzű emberek, akik alaposan megnézik, mire fordítják keresetükből megtakarított pénzüket, és akik anyagi lehetőségeik folytán nem a költséges szórakozást, hanem a megfelelő színvonalú, de viszonylag olcsóbb pihenést, szolid kikapcsolódást keresik. Áz itteni életviszonyok megismerésére törekszenek, de úgy, hogy az utazás és az itt tartózkodás számukra gazdaságilag is a lehető legelőnyösebb legyen. Jórészt ebből adódik, hogy a külföldiek által Budapesten eltöltött vendégnapok száma fejenként még Budapesten is alacsony, alig 3,5 nap. De ebből következik az is, hogy az ideutazó külföldiek egy része igyekszik kihasználni az árszínvonal különbséget, utazása költségeinek egy részét a magával hozott áruféleségek értékesítésével törekszik fedezni, — esetleg utazását nyereségessé is tenni. A hazánkból kiutazó magyar állampolgárok ugyancsak gyakran választják a költségek fedezésének ezt a módját, s néha spekulációs célokra is felhasználják az idegenforgalmat. Áruféleségek értékesítés céljából külföldre kivitele, a külföldiek által behozott áruféleségek megvásárlása deviza, illetve vámjogszabályainkba ütköző magatartás, amely az értéktől függően szabálysértési, illetve bün tetőjogi következményeket is vonhat maga után. A külföldiektől forintért áruféleségeket megvásárló magyar állampolgárok a forint kifizetésével lehetővé teszik, hogy a külföldi látogató az általa így szerzett forintösszegeket használja fel itteni költségeinek fedezésére, bevásárlás céljára. Az állam ezáltal devizabevételtől esik el. Még várat magára egy, legalább a szomszédos szocialista országok rendelkezéseivel összhangban levő, a változott igényeknek is megfelelő, a kül- és belföldi állampolgárok jogtudatához is közel álló, de devizális és gazdasági érdekeinket is helyesen védő modern deviza- és vámkódex kidolgozása is. Ilyen körülmények között az idegenforgalom ugrásszerű emelkedése és az említett, bár nem teljességében kifejtett körülmények közötti ellentmondásból okszerűen következik, hogy a fejlődésben a napfényes és okvetlenül elismerésre méltó eredmények mellett az árnyékos oldalak is jelentkeznek. Ezekkel is szembe kell néznünk, mert nemcsak lassíthatják a fejlődés ütemét, hanem sok kellemetlen, keserű percet is okozhatnak azoknak, akik az utazástól a szépet, a kellemest várják. CSUPÁN NÉHÁNY ILYEN JELENSÉGET említenék meg, mégpedig a gyakorlati büntetőjogász szemszögéből, a folyamatban volt néhány büntető eljárások tapasztalatai alapján. A főidényben — az idényszerűség pedig egész idegenforgalmunknak egyik jellemzője — jelentkező elhelyezési és a kereskedelemben egyes áruféleségekből mutatkozó ellátási nehézségek már ismertek. Ezekkel a kérdésekkel a sajtó már foglalkozott. Fel kell azonban figyelnünk a szállodai kapacitás korlátozottsága folytán a fizetővendéglátás körében észlelhető visszáságokra is. A jelenlegi körülmények között nem mondhatunk le az ilyen szálláslehetőségekről. A fizetővendéglátás rendszere más, szállodaférőhelyekkel viszonylag jobban ellátott városokban is világszerte kialakult. Elterjedtségének egyik oka, hogy a családos utasok a szállodainál kedvezőbb áron juthatnak szálláshoz, és olyan juttatásokat (pl. ételmelegítés stb.) is esetleg igénybe vehetnek, amelyekhez a szállodákban nem vagy csak nehezebben, esetleg külön térítés mellett juthatnak hozzá. Budapesten pl. 1966-ban a külföldi vendégek 430 804 vendégnapot töltöttek a fizetővendég szolgálat keretében. A célszerű és kedvelt módszer több, arra rászoruló idős embernek megélhetési, illetve jövedelemkiegészítési lehetőséget is ad. Az esetek többségében valóban szeretettel és barátsággal, vendégként fogadják és látják el a külföldieket, a fizetővendég-szolgálat tehát alapvetően helyes, célszerű és bevált idegenforgalmunkban. Néhányan azonban visszaélnek a vendéglátás adta lehetőségekkel, azt spekulációra 21