Budapest, 1968. (6. évfolyam)

8. szám augusztus - A magyar Metró és az utcák nélküli város

Az „utcák nélküli város" vázlata delem természetesen a mostaninál sokkal alaposabb tájékoztatást és megfelelő reklámot igényel. Az üzletek épületgyűrűjében vannak az orvosi rendelők, a zárt galéria mentén helyezkedik el a rendelőintézet, a komplexum szélén pedig a kórház. A jól szervezett városnegyedekben sokkal könnyebb a betegségek megelőzése is. Az otthon valóban otthon. A lakások kétfrontosak: az egyik ablak a városra néz, a másik a szabad természetre nyílik: rétre, erdőre. A szomszédok nem zavarnak, a falak hangszigetelése jó. Az elválasztást szolgálja az is, hogy az épületek falsíkját az építész megbonthatja, a lakásokat változatosan helyezi el a térben, egymáshoz képest eltolja azokat. Az egyik lakás födémé a felette levőnek verandája, terasza lehet. Az elszigeteltség biztosított. Mégis, a többiek, ha láthatatlanul is, de jelen vannak. Reggel, délben, este a containerekben ott a félkész, vagy meleg étel (tetszés szerint), a tiszta fehérnemű, a frissen vasalt ruha, a megrendelt könyv vagy a felírt gyógyszer. Az orvos hívásra a lakásra jön, a kezelésre — ha ránk kerül a sor — telefonon hívnak; a beteget külön mentőkabinban lehet kórházba szállítani. így az „én házam — az én váram", másrészt viszont az „én házam" — az egész város és a környező természet. Az ismertetett kommunikációs rendszerben minden lakos legalább másfél órát takarít meg naponta, ami évi két hónap szabad idő többletet jelent. A komplexumok nem fognak hasonlítani egymásra, hiszen másmás termékekkel vesznek részt az országos, a társadalmi termelésben és minden termelési ág sajátos építészeti formákat követel. Természetesen a komplexumoknak nem kell feltétlenül ipari jellegűeknek lenniük, lehet közigazgatási vagy tudományos központ, üdülőnegyed vagy például kikötőnegyed is egy-egy ilyen városrész. A városnegyedek még akkor sem lesznek egyformák, ha történetesen azonos típusú épületeik lesznek, hiszen ezek másmás, szabadon változtatható kompozícióban helyezkednek el, sőt azonos rendeltetésű épületcsoportokon belül is változatos lehet az elhelyezés. A komplexum központja is eltérő: lehet tér vagy tér csoport, park vagy akár hatalmas uszoda, lehet nyitott vagy fedett, az északi körzetekben például polimer átlásztó kupola boríthatja. Megvalósítható mindez Igen, a szakemberek megvalósíthatónak tartják. Természetesen megkérdezhetik, mibe kerül. A személyszállítás jóval drágább a megszokottnál. Ugyanakkor előnye az elképzelésnek, hogy sokkal kevesebb épületre van szükség. A járulékos épületek, a szolgáltatási- helyiségek nem épülnek meg párhuzamosan a lakónegyedekben és az ipari körzetekben, hiszen a kettő között helyezkednek el és pillanatok alatt elérhetők. Egyharmadára csökken a városépítészeti, városrendezési kiadások összege is, hiszen nem kell utcákat építeni nehéz és költséges burkolattal, a közműhálózat is sokkal de sokkal rövidebb, mint a mostani rendszerben. Jelentősen csökkennek a használati költségek is: eltűnnek olyan tömegfoglalkozások mint például a gépkocsivezető, a postás, árukihordó, jóval kevesebb kereskedelmi alkalmazottra van szükség. A felszabaduló munkaerő a lakosság öt—hét százaléka. Ha hozzászámítjuk a családtagokat is, egy-egy ilyen komplexumban nyolc-tíz százalékkal kevesebben fognak lakni, mint ahányan ma egy hasonló ipari bázist kiszolgáló lakótelepen. Ennek megfelelően csökken a lakó- és társadalmi épületek térfogata is. Durva számítások szerint mindez a megtakarítás fedezi a közlekedési rendszer kiépítésére fordított költségtöbbletet. A komplexumok nem lesznek drágábbak mint azok a mai típusú városok, amelyeket hasonló feladatok teljesítésére építenek. A városokat korábban az égi és földi uraknak építették, úgy, hogy azok a lehető legjobban szolgálják a termelés és kereskedelem érdekeit, céljait. A lakosság, az emberek igényeinek kielégítése másodrendű szempont volt. A legjobban talán éppen a városokban fosztották meg az embert eredeti arculatától. Ma másmilyen városokra van szükség, hiszen a város nevel, hatással van szokásainkra, hajlamainkra, ízlésünkre. A város az élet iskolája, s ha nem is az egyetlen és legfontosabb, de egyike a nagyon fontosaknak. A társadalom és az egyén sokoldalú fejlődését kell szolgálnia. A történelem azt követeli, hogy a mi városaink magát az embert szolgálják. A jövő városának egyik egysége Szöveg és fotó: Novosztyi hírügynökség 41