Budapest, 1968. (6. évfolyam)
8. szám augusztus - Problémák az idegenforgalmi propagandában Tarnóczy Loránd cikke
A Néprajzi Múzeumban III. Dr. Kodolányi János írása — Gink Károly felvételei Ausztráliai csurunga és új-guineai bot A Néprajzi Múzeum gyűjteményei közül elsőnek a tengerentúli, az Európán kívül élő népek kultúráját képviselő gyűjtemények alakultak ki. S már akkor, a kezdeti időkben egyforma érdeklődést figyelhetünk meg akár pl. az amerikai, vagy akár az ausztráliai tárgyak iránt. Bizonyára része volt ebben az egzotikum iránti érdeklődésnek, a gyűjtőket azonban nem ez vezérelte. Az európai gyűjtemény az európai parasztkultúrák köréből származó tárgyi anyagot foglal magába. Nagyságra is, tudományos értéke szerint is két nagyobb csoportra oszlik, egyikbe a balkáni népek, a másikba pedig a finnugor népek gyűjteményei tartoznak. A balkáni tárgyak java része a ruházkodást képviseli. Finnugor gyűjteményünk megalapozója Reguly Antal volt. Kicsi, de értékben mégis nagy anyagot hozott haza áldozatos útjáról. Az ő nyomdokain járó kutatók, Pápai Károly, Jankó János és Pápay József, gyűjtötték össze a múzeum obi-ugor tárgyait, Vikár Béla és finn kutatók keze nyomán jött létre a finn gyűjtemény, főleg Bán Aladár munkásságának eredménye az észt anyag, Baráthosi Balogh Benedeknek volt oroszlánrésze a zűrjén és a nyenyec tárgyak összegyűjtésében, a lapp gyűjtemény létrehozásán pedig pl. Herman Ottó és Báthori Ferenc fáradozott. Gyarapításukra azóta is voltak lehetőségek, cserekapcsolatok létesítésével pedig más európai népek is képviselethez jutnak. Az ázsiai gyűjtemény nagy értékű kelet-szibériai, török, kaukázusi, közép-ázsiai és más területekről származó tárgyakat vallhat magáénak. Közvetítésükkel bepillanthatunk a sztyeppei állattartó népek, az Amur vidéki vadászok, halászok, rénszarvastartók és a Kelet-és Délkelet-Ázsiában élő népek kultúrájába. Nemzetközileg is jelentősek azok a gyűjteménycsoportok, amelyek a buddhizmus, a lámaizmus és a szibériai sámánizmus emlékeit őrzik. A Néprajzi Múzeum afrikai gyűjteménye Európa legrégibb gyűjteményei közé tartozik, létrehozói sorában helyet foglaltak Afrika jeles magyar származású kutatói. Fegyverek, közéjük számítva a védelmet szolgáló pajzsokat is, a mindennapi élet eszközei, álarcok, szobrok, ékszerek, hangszerek találhatók többek között a gyűjteményben. A kutatók természetesen főleg a fekete Afrika feltárására, tárgyi kultúrájának összegyűjtésére törekedtek, helyet kapott azonban az arab terület is. Az elmúlt két évtized politikai mozgalmai, az afrikai népek küzdelmei a gyarmatosítás ellen, nemzetközileg is növelte az érdeklődést Afrika kulturális kérdései iránt is. Az Afrikában végbemenő gyors iramú gyökeres átalakulás következtében a távoli múlt * kultúrájának emlékeit őrző gyűjtemények értéke nőttön nő. Nem kevésbé értékes és nagyságban sem marad el az afrikaitól a Néprajzi Múzeum indonéziai, ausztráliai és óceániai gyűjteménye. Ez a több csoportból álló anyag reprezentálja voltaképpen az Ausztráliától északra található csendes-óceáni szigetvilág kultúráját, beleszámítva azokat a tárgyakat is, amelyek Ausztrália őslakóitól kerültek a múzeumba. Világszerte ismert nagynevű gyűjtők fémjelzik ezeknek a gyűjteményeknek a tudományos hitelét és értékét. Utolsónak az amerikai gyűjteményről kell szólni. Ebben megtalálhatók a közép-amerikai kultúrák tárgyi emlékei, a dél-amerikai indiánok kultúrájának reprezentáns tárgyai és végül az Északi-sark övezetében élő eszkimók tárgyi kultúráját dokumentáló anyagok. Az természetes, hogy minden téren nem vehetjük fel a versenyt olyan múzeumokkal, amelyek a Néprajzi Múzeumnál jobb anyagi helyzetük, vagy a gyűjtőterületek számukra jobb megközelíthetősége révén nagyobb gyűjteményeket hozhattak létre. Büszkén mondhatjuk azonban, hogy nekünk is voltak olyan utazóink, kutatóink és felfedezőink, akik egészségüket nem kímélve, csekély anyagi erők birtokában is összegyűjtötték a Néprajzi Múzeum nemzetközileg is számon tartott s nem egy részletében egyedülállónak mondható egyetemes néprajzi gyűjteményeit. Csak sajnálni lehet, hogy alkalmas kiállító helyiségek hiányában a munkájuk csupán a tudományos kutatást szolgálhatja, hiszen a hatalmas anyagnak időnként is csupán elenyésző töredéke kerülhet a közönség elé. A Néprajzi Múzeum egyetemes néprajzi gyűjteményeinek fejlesztése sokkal nehezebb, mint a magyar gyűjteményeké. Az expedíciós tervek megvalósítása deviza igényekkel jár, ezenkívül világszerte egyre inkább védik a kultúra emlékeit, egyre több az olyan ország, amely műkincseknek számító tárgyi emlékeit nem engedi külföldre. Jávai maszk 33
