Budapest, 1968. (6. évfolyam)

8. szám augusztus - Egy világváros születése Vörös Antal írása

Ar 1850-es évek közepétől a bécsi nagyburzsoázia és a vele szövetkezett cseh—osztrák nagyfeudálisok terveivel ellentétben Pest-Buda a bontakozó magyarországi kapitalizmus. a magyarországi nemzeti piac központjává vált; a külföldi utazót már a hatvanas évek elejének Pestjén is pezsgő, tarka, valóban nagyvárosias kép fogadja. Városkép, mely reprezentatív elemeiben méltó, és ellentétes vonásai ellenére is szerves folytatása a reformkor nagy gazdasági politikai és művészeti fellendülésében felépült klasszicista városénak — melyben azonban most már a kép új elemeiként a városegyesítés időpontja felé haladva egyre nagyobb mértékben kereskedelmi raktárak, dunai kikötők. a városperemen pedig gyárak és malmok kéményei is felbukkannak, mintegy jelezve ennek, a város új funkcióit kibontakoztató változásnak jellegét is. Pest-Buda országos közlekedési gócpont, a magyarországi (elsősorban termény-) kereskedelem központja lesz, és megindul a nagy iparvárossá válás útján is. Ha e fejlődésnek a városképet alakító vonásait keressük, első és legszembetűnőbb jelenségként a népesség számának növekedése üti meg szemünket. Pest-Buda 1841-ben 107 ezer főnyi lakossága 1851-re 178 ezer; 1857-re 187 ezer; 1869-re pedig, a gazdasági fejlődés hatását mindennél jobban érzékeltetve, 50%-kal — 93 ezer fővel — 280 ezerre növekszik. A növekedésnek mind arányai, mind abszolút számai, összehasonlítva a Habsburg birodalom ausztriai felének adataival, jól érzékeltetik Pest egész Monarchián belüli jelentőségének. funkcióiának megváltozását. Abszolút számban 1857—1869 között csak Bécs népessége nő Pestnél is nagyobb számban (131 ezer fővel), de az csak 27%-os emelkedést jelent. A birodalom osztrák részének többi 9, 20 ezer lakosnál nagyobb városának növekedése messze elmarad Pest-Budáé mögött; a legnagyobb számszerű emelkedést mutató osztrák vidéki város, Graz népessége is csak 17 ezer fővel nő. Igy a két testvérváros (de Pest önmagában is) 1870-re összes vetélytársát messze megelőzve az Osztrák—Magyar Monarchia második legnagyobb városává lesz. Természetesen, mindez a növekedés fokozott mértékben érezhető Magyarország városfejlődéséhez viszonyítottan. A város, amely a Horvátország nélküli Magyarország népességének 1857-ben még csak 1.6%át foglalta magában, 1869-re már az ország lakosainak 2,1" ii-át; a magyarországi városok között pedig vezető szerepét behozhatatlanul megnövelte. 1784-ben, II. József népszámlálása idején Pest, Buda és Óbuda lakossága együttesen is csak éppen hogy elérte az 50 ezer főt, melyet azonban Debrecen a maga 30, Pozsony 28, Szeged 21 ezer főnyi lakosával erősen megközelített, sőt, e városok külön-külön (Szegedet kivéve, mely Pestnél kisebb volt) a három várost egyenként felül is múlták. 1869-re azonban már csak a Terézvárosban több ember lakott, mint Szegeden, az ország akkor második legnagyobb városában, a Józsefvárosban is többen laktak, mint Debrecenben, vagy Kecskeméten, a Király utca 7600 főnyi népességével felülmúlta Lőcsét vagy Szombathelyt, a Dob utca lakosainak száma (5400) nagyobb volt Bártfa vagy Késmárk lélekszámánál. Az utolsó évtized nagy gyarapodása a 3 város közül csaknem egészében Pestre jut, itt is elsősorban a külvárosokra, ahol a fővárosi nagyipar kezdetei pl. Kőbánya lakosságát 12 év alatt mintegy 225",)-kal növelik meg. Világos, hogy e roppant növekedés alsösorban bevándorlás következménye: s valóban, 1869 végén Pest minden ezer lakosából csak 367 bennszülött, míg 482 más megyékből (elsősorban Pest, Fejér, Nyitra és Komárom megyékből) 129 a Monarchia többi részéből, (elsősorban Alsó- és Felső-Ausztriából, Cseh- és Morvaországból), s 22 egyéb, külföldi országokból származik, igy a ,,legpestiesebb" Józsefvárosban is csak 44"o a bennszülött. a Belvárosban már csak 30, a csaknem kizárólag munkások lakta Kőbányán már csak 20%. A város gazdasági központtá válása, népességének ilyen rohamos gyarapodása természetesen kihat az épület- és lakásviszonyok alakulására is — bár az összefüggés első látásra nem világos. 1844-ben ugyanis Pesten 4685 házat számlálnak össze, s ez a teám 1857-re 4418-ra csökken: részint nyilván azért, mert megindult a nagyobb, városiasabb házak építése, de azért is, mert bizonyos, 1844-ben háznak tekintett melléképületeket 1857-ben már nem így vették számba. Ugyanilyen alapon azonban 1870-re a házak száma Pesten 5259-re emelkedett. A folyamat persze nem egyszerűen több vagy kevesebb ház építéséből áll. A belterületen ugyanis mindvégig csökken a házak száma: a Belvárosban 1784-ben még 763, 1820-ra már csak 695,1848-ban 679. és számuk 1869-re 598-ra száll alá. Világos, hogy a telek értékének emelkedése már egyre kevésbé tűri meg a kis, régi házakat: lerombolja őket. és telkeiket összevonva, helyükön új, modern, többemeletes, hatalmas jövedelmű bérházakat épít fel. A Lipótvárosban vagy a Terézvárosban a házak számának növekedése nem is áll arányban a népességszám alakulásával: a magyarázatot itt is a nagy bérházak építése adja. 1869 végén a Lipótvárosban már átlag 61, a Terézvárosban 54, a Belvárosban pedig (de itt sok a középület is) 41 személy lakik egy-egy házban. Csak a külsőbb városrészek: a József- vagy a Ferencváros és a budai oldal házainak átlagos lakosszáma kevesebb ennél. Persze, a város házállománya még így is döntően földszintes. 1869 legvégén Budán és Pesten majdnem azonos az arányuk: Budán 83, Pesten 72%. Az egyemeletes házak aránya — 14,4 illetve 14,6% — teljesen azonos. Döntő azonban az eltérés a két- és többemeletes házak esetén. Buda 81 kettő-, 7 három- és 1 négyemeletes házával szemben Pesten 469 két-, 175 három- és 17 négy- illetve többemeletes épületet találunk, az egész házállomány 12,6%-át. Vagyis, míg Buda 4092 háza csak 4870 szintet képvisel, addig Pest 5259 háza már 7557-et, melyből közel 7000 a belterületen és 866 (786 házban) a külterületen található. Ami végül is azt mutatja, hogy jóllehet Pest belső részei és Budán a Vár többemeletes épületeikkel már valóban a történeti óváros, illetve a modern nagyváros képét 16 Vörös Károly i Egy világváros születése II.