Budapest, 1968. (6. évfolyam)

8. szám augusztus - Budapesti Beatlesek Alportaz Illés-együttesről

alakítanánk a „rajongók" klubját. Exkluzív zenei bemutatót tartanánk számukra. Lemezelőjegyzést biztosítanánk nekik. Klubszerű beszélgetésre meghívnánk a zenekar barátait: filmrendezőket, színészeket, írókat, képzőművészeket. Szívesen folytatnánk tehetségkutatást. A jövőben is támogatnánk olyan kezdeményezőket, mint a magyar folklórt feldolgozó Tolcsvay trió . . . — Létezik egyáltalán magyar beat-zene? Szörényi Levente: — A könnyűzene az utóbbi évtizedben rendkívül gyorsan polarizálódott. A szorosan vett tánczenéről levált a popmuzsika, önállósult a beat, sőt további ágazatokra bomlott. Akár a dzsessz-muzsikának, a beatnek is önálló irányzatai keletkeztek. A műfaj gazdagodott azzal, hogy nagyon sok együttes egy-egy érdekes stíluselemmel színesítette a beatet. Vannak zenekarok, amelyeknek tehetsége nem futotta többre az alkalomszerű újításnál, de voltak, akik helyettük is továbbfejlesztették a friss elemeket. A popmuzsika nem tűri a lehatárolást, mindig újszerűnek kell lennie, amivel meglepheti könnyen felejtő közönségét. Mi a magyar és a szomszédos államok népzenei kincséhez fordultunk. Ez a folklór ugyanis pentaton jellegénél fogva nagyon alkalmas beat-zenei feldolgozásra. Mi ezt egyúttal nagyon izgalmas feladatnak tartjuk. Javunkra írták eme törekvésünket az első komoly értékelések is. Szeretnénk, hogy ezt természetesnek vegyék tőlünk, hiszen magyarok vagyunk. — Magyarok és budapestiek. Jelent-e valamit a magyar főváros muzsikájukban? Pásztory Zoltán: — Feltéüenül! A beat-zenét egy neves fiatal zeneszerző, Vujicsics Tihamér is az új, városi folklór kialakulási lehetőségeként emlegette. A beat feszes, kemény üteme egyre több ember érzésvilágában azonosult a nagyváros zaklatott lüktetésével. A hangerő pedig nem takarja el a harmóniákat, legalábbis a fiatal hallgatóság elől nem. — Gyakran esik szó hangsúlyozottan a fiatal közönségről. Milyennek tartják őket? Fegyelmezettek ? Illés Lajos: — Jugoszláviai és ausztriai tapasztalataink egybevetése alapján állítjuk, hogy Budapesten van a legértőbb közönség Közép-Európában, pedig a határainkon túl sem panaszkodhattunk a sikertelenségre. Még az idelátogató angol együttesek is irigyelnek bennünket ezért a közönségért. Fegyelmezettek? A hangerővel, ritmussal azonos erősségű tetszésnyilvánítás még nem rendbontás. Az csak ott kezdődik el, ahol a felcsigázott indulatokat nem vezeti le maga a zene. Űgy érezzük, lekötjük a közönségünket. — Színpadi produkciójuk sokszor túltesz a muzsikálás megkívánta mozgáson. Sokan ezért az együttest sem tartják fegyelmezettnek. Szörényi Szabolcs: — Szabadkán szemtanúi voltunk olyan zenekarok fellépésének, akik miután nem tudták tűzbehozni közönségüket, máglyát raktak a dobfelszerelésből, s nekiálltak az emelvényt fűrészelni. Ezek a felesleges indulatkeresés eszközei. A beat-koncert azonban színpadi munka. A látvány is hozzátartozik. Az öltözködés, a világítás, a jól koreografált táncmozgás. Előadóművészet, ahol nem elég a hang és a zaj. Egyéni „charme" is kell. Nem a külsődleges jegyek a döntők. Bennünket is nyugat-majmolással vádolt meg egy vidéki lap, amikor az újságíró sötét napszemüvegben látott bennünket a bécsi televízióban. Cifraszűr-mintás ruhánkat, népi hangszereinket már nem vette észre, sem a slágerré vált magyar népzenei ihletésű muzsikánkat. — Sláger? Azt tartják sokan: csak az igénytelen muzsika válhat igazán népszerűvé. Vajon így van ez? Szörényi Levente: — Sláger és sláger között van különbség. Olcsó zenei alapanyagot is sokszor felkap a közönség. S ilyet mindig fognak is számukra gyártani. A zenei iparosok — akik csak üzletnek fogják fel a zene „szerzését" — tulajdonképpen önzők és felelőtlenek. Nem számolnak azzal, hogy rombolnak. A könnyzacskókra apellálnak, s hazug operett-világot ápolnak, amelyet már rég el kellett volna felejteni, húsz-harminc évvel ezelőtt. Sajnos könnyűzenei életünk ezektől az operetthagyományoktól van átitatva. Ma még érdemtelenül nagy a területe. A nyúlós, érzelgős muzsika pedig csak szentimentális álproblémákat hordozó szövegekkel párosulhat: Szörényi Szabolcs Pásztory Zoltán — A szövegeknek ezek szerint önálló funkciója van? Bródy János: — Természetesen a muzsika az elsődleges. Holdfény, illatozó rózsák, nem a mi korosztályunk érzésvilágának tartozékai. Tehát nem is írunk ilyenekről. Témánk csak az lehet, ami igazán belőlünk fakad, komolyan foglalkoztat bennünket. S ilyenkor nem spekulálhatunk arra, hány ezer lemez lesz eladható belőle. Mindenesetre az a tapasztalatunk, hogy az ilyen törekvések nem hiábavalók. Elfogadtattunk már olyan szöveget is, mint a „Láss, láss, ne csak nézz" a „Ne gondold, hogy tied a világ", „Ez az a ház, ahol semmi sem változik." A magyar tánczenének évekig nem volt hitele, gyakran épp a szirupos, bárgyú szövegek miatt. Csak a társadalmilag is igaz mondani való jú szerzeményekkel lehet elérni, hogy a fiatalok ne külföldi adókon, ahol más politikát is súlykolnak a zenei körítéshez, keressék zenei igényeik kielégítését. Fiatalok, szókimondók. Lehet, hogy megállapításaik vitathatók, de ők maguk is vitatkozó kedvűek. Nemcsak az asztal körül ülve, hanem a koncertpódiumon is. Közismertek televízióból, filmről, újságok hasábjairól. Elégedetlen sztárok, nemcsak maguk miatt, hanem a műfaj összes jó művelője nevében is. Végh Miklós Fotó: Ágoston István 13