Budapest, 1968. (6. évfolyam)

8. szám augusztus - Közbiztonság a bíró szemével Dr. Patkós Lajos, a fővárosi bíróság elnökének cikke

lyok ismerete nélkül kelnek át forgalmas úttesteken. Bíróságaink megszigorították büntetéskiszabási gyakorlatukat, és az eddiginél gyakrabban élnek a foglalkozástól (gépjárművezetéstől) meghatározott időre eltiltás lehetőségével. Az alkotó, termelő munka nyugalmát, a dolgozók békés pihenését azok a bűncselekmények is többé-kevésbé súlyosan zavarják, amelyek akár az állam, illetőleg a társadalom vagyona, akár személyes javaik ellen irányulnak. A főváros közbiztonsági helyzetének méltatásánál tehát szólni kell a társadalmi tulajdon fosztogatóiról és az állampolgárok javait dézsmáló tolvajokról, csalókról, sikkasztókról is. A közösség megkárosítói Nem csökken a társadalmi tulajdon és a személyek javai elleni bűntettek miatt elítéltek száma. Ez nemcsak a bíróságokkal szemben támaszt igényt következetes és határozott büntetéskiszabási gyakorlat folytatására, hanem az egyéb szerveket, az állam vagyonával gazdálkodó funkcionáriusokat és minden dolgozót is fokozott éberségre inti. A bíróságok tapasztalatai szerint a kártevők mindig megtalálják az ellenőrzésnek azokat a réseit, amelyeken keresztül megszerezhetik a kívánt jogtalan vagyoni előnyt. Legutóbb például a Néprajzi Múzeum két dolgozója tulajdonított el több száz éves fegyvereket és más muzeális értékeket, kihasználva az ellenőrzés lazaságát, nemkülönben a régiségek gyűjtésének divatossá válását. Az eltulajdonított műkincsek nagy részét az orgazdák külföldieknek adták el. A társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények tarka képet mutató változataiból csupán szemléltetésül ragadok ki néhány gyakoribb vagy veszélyesebb formát. Ilyen: az áruházi tolvajlás, amely amellett, hogy jelentős anyagi kárt okoz, megrontja a vásárló és az eladó közötti viszonyt. Az, hogy az áruházi lopások főként élvezeti és fényűzési cikkekre irányulnak, arra mutat, hogy nem rászorultságból követik el ezt a bűntettet. A társadalmi összefogást példázó biztató jelenség, hogy a vásárlóközönség egyre gyakrabban segít az áruházi tolvajok leleplezésében. Rendszerint az őrzés nagymérvű vagy teljes elhanyagolására vezethető vissza az építkezések területén elkövetett — építőanyagok — lopások viszonylag nagyobb száma. Bár társadalmunk rendkívül kiterjedt körben nyújt szociális, egészségügyi támogatást a beteg, vagy balesetet szenvedett dolgozóknak, mégis, nem ritka azoknak a bűnelkövetőknek a száma, akik kevésnek találva ezt a segítséget, visszaélnek a társadalombiztosítás lehetőségeivel. A táppénzcsalók főként a táppénz kiszámításának alapjául szolgáló orvosi bizonylatokat hamisítják meg. Gyakori az áruszállítás közben elkövetett sikkasztás. Elkövetését elősegíti, hogy a mozgásban levő élelmiszerek, anyagok, árucikkek útját rendkívül nehéz követni. Az áruszállító sikkasztok többnyire a kereskedelmi hálózatban találják meg azokat az orgazdákat, akik az elsikkasztott értékeket — tudva azok bűnös eredetéről — hajlandók, természetesen jóval értéken alul, megvásárolni továbbeladás végett. A sajtó már eddig is többször foglalkozott a lakosság anyagi érdekeit sértő, a kiskereskedelem körében tapasztalható súlycsonkításokkal, hamis számolással, minőségrontással elkövetett bűntettel, a vásárlók megkárosításával. Elkövetőivel szemben különösen indokolt a fegyelminél szigorúbb büntetőjogi felelősségrevonás. Ennek ellenére az elmúlt évben mindössze 41 személy került a fővárosban bíróság elé a vásárlók megkárosítása miatt. Minden budapesti lakos tudja, hogy naponként is jóval többen követik el ezt a méreteiben csekély, de hatásában jelentős bűntettet. Visszaszorításához — a büntetőjogi eszközök alkalmazása mellett — a vásárlók éberségére, határozott fellépésére, nem különben a kereskedelmi és vendéglátóipari szervek következetes és szigorú ellenőrzésére, van szükség. A személyi tulajdon védelme A főváros közbiztonságát, az állampolgárok nyugalmát nem csekély mértékben zavarja, veszélyezteti a személyi tulajdonokban levő vagyontárgyak eltulajdonítása. Különösen a besurranó tolvaj által elkövetett vagy a betöréses lopások, a parkírozó gépkocsik feltörése, a részeg emberek kifosztása, a zsebtolvajlás azok az állampolgárok nyugalmát, biztonságérzetét zavaró bűntettek, amelyek — a gyárban vagy a munkásszálláson elkövetett lopásokkal együtt — a leggyakrabban foglalkoztatják bíróságainkat. ítélkezési gyakorlatunk figyelemmel van ezeknek a bűncselekményeknek a fokozott veszélyességére. A kellően szigorú büntetések — gyakran több évi szabadságvesztés — alkalmazására azért is szükség van, mert a lopások elkövetőinek egyharmada visszaeső és részben munkakerülő csavargó. A személyi tulajdon ellen intézett támadásoknak különösen veszélyes módja, mert az életet vagy a testi épséget fenyegető erőszak alkalmazásával párosul, a rablás. Ez a súlyos bűncselekmény azonban ritkán fordul elő, s ez jól tükrözi fővárosunk közbiztonságát (1966-ban 53, 1967-ben 47 volt a rablás miatt elítéltek száma). Az elbírált esetek nagyobbik részének tipikus tényállása a már italos sértett lerészegítése és kifosztása. A szó valódi értelmében vett rablás, az ún. útonállás, igen ritka. Fegyveres rablótámadás pedig egyszer fordult elő a legutóbbi években. Elkövetőjét a Fővárosi Bíróság 11 évi szabadságvesztésre ítélte. A fiatalkori bűnözés A főváros közbiztonságáról vázolt kép teljesebbé tételéhez szólnom kell a bűncselekményt elkövető 14—18 éves fiatalkorú bűnözőkről is. Részben a demográfiai hullám következtében sajnálatos módon számbeli növekedést mutat a fiatalkorúak bűnözése. Bűncselekményeik többségükben csekélyebb kárt okozó, kiemelkedő veszélyességet nem mutató vagyon elleni bűntettek, főként lopás, valamint gépkocsi jogtalan használata. A fiatalkori bűnözés elsősorban a rendezetlen családi viszonyokra, a szülők különélésére, iszákos, züllött életmódjára, avagy rossz szociális körülményekre, szűkös lakáshelyzetre vezethető vissza. Az elítélt fiatalkorúaknak mintegy 70%-a él rossz családi körülmények között, illetőleg több mint a fele családon kívül. Elgondolkoztató jelenség azonban az is, hogy az utóbbi időben igen kedvező anyagi körülmények között élő, magas műveltségű szülők gyermekei is bíróság elé kerültek. A szülői kényeztetés nem biztosítja kellően a gyermeknek munkára, a társadalmi értékek megbecsülésére nevelését. Egyes jómódú szülők elkényeztetett gyermekei hozzászoknak ahhoz, hogy még eltúlzott igényeik is azonnal kielégítéshez jutnak. Ha azután ebben csalódás éri őket, erkölcsi határokat nem ismerve törnek anyagi céljaik elérésére: idegen gépkocsikat használnak jogtalanul, fényképezőgépet, táskarádiót, magnetofont tulajdonítanak el. A bűntettesek megjavítását szem előtt tartó — elöljáróban említett — büntetőjogi alapelv a fiatalkorú bűnözőkkel szemben úgy érvényesül, hogy a bíróság elsősorban nevelőintézkedést (pl. próbára bocsátást vagy javítóintézeti nevelést) alkalmaz; büntetést (főként szabadságvesztést) pedig csak akkor szab ki, ha az elkövetett bűntett súlyára és a fiatalkorú egyéniségére, addigi magatartására tekintettel az enyhébb nevelő intézkedés már nem alkalmas a megjavítására, erkölcsi fejlődésének biztosítására. A fiatalkori bűnözés megelőzése különösen igényli a politikai és társadalmi szervezetek összefogását. Ha valahol, itt érvényes igazán, hogy a megelőzés legfontosabb feltétele a bűncselekményt előidéző okok kiküszöbölése. A fiatalkorúak tekintetében elsősorban a családi otthon pótlására hivatott intézetek számának növelésére, fejlesztésére, általában pedig a fiatalkorúak szabad idejének kulturáltabb kihasználását, szórakozási lehetőségeik jobb megszervezését szolgáló intézkedésekre van szükség. Ezen a téren már eddig is sokat tett a KISZ, de még szervezettebben kellene feladatait megoldania. * Összefoglalva e vázlatos áttekintésben nyújtott adatokat: úgy hiszem, az olvasó számára is meggyőző az a megállapítás, hogy fővárosunkban a közbiztonság helyzete általában szilárd, kielégítő, a lakosság békés munkáját és nyugodt életét szervezett bűnöző alvilág nem fenyegeti. A tárgyilagosság követelménye késztet azonban annak hangsúlyozására is, hogy a közbiztonságnak az elmúlt években mutatkozó javulása nem egyértelmű és nem töretlen. A bűnözési statisztikát hátrányosan befolyásolja mindenekelőtt a káros méreteket öltő alkoholizmus hatása, különösen az ún. erőszakos bűncselekmények elkövetése irányában. Másfelől az anyagi javak ellen irányuló bűnös támadások terjedésére kedvezőtlen befolyást gyakorol a harácsoló, önző egyéni érdekek jogtalan kielégítésére irányuló tendenciák felélénkülése. A főváros közrendjének és közbiztonságának fenntartása, a bűnözés visszaszorítása terén fontos feladatok várnak és súlyos kötelességek hárulnak — mind munkájuk hibáinak kijavítása, mind tevékenységük színvonalának állandó emelése terén — a bűnüldöző szervekre és ezek között a bíróságokra. Ehhez, mint bevezetőül is hangsúlyoztam, az egész társadalom megértését és segítő közreműködését kérjük. 5"