Budapest, 1968. (6. évfolyam)

7. szám július - Regős István: Nyitott kapuk

GINK KÁROLY FOTÓI - DR. KODOLÁNYI JÁNOS ÍRÁSA A magyar nép kultúráját az elmúlt évszázadok alatt igen sok - és sokféle hatás alakította olyanná, amilyennek a múlt századbari kibontakozott néprajzi kutatások találták. Noha ez a kultúra nem szakítható ki Európa kultúrájából s magán viseli az európai kultúra fejlődésének jegyeit, megőrzött olyan jelenségeket is, amelyek a távolabbi múltba vezetik a kutató képzeletét. A paraszti élet, a paraszti kultúra kívülről szemlélve egyszerűnek ható jelenségei, tárgyi világa a valóságban igen sokrétű. Ehhez hozzájárult az a gazdaság- és társadalomtörténeti folyamat, amelyen parasztságunk végigment, valamint a szomszédos és a velünk együtt élő népek kulturális hatása, de hozzájárultak azok a makacsul kitartó hagyományok is, amelyek a még távolabbi múltban gyökereznek. Eloszlottak már azok a téves-romantikus nézetek, amelyek a parasztság kultúráját egységesnek vélték s amelyek e kultúra jelenségeiben újra meg újra az ősi elemeket fedezték föl. A tudományos igazság feltárását célul tűző kutatások igyekeznek megtalálni egy-egy tárgy, egy-egy jelenség kapcsolatait, alakulását és eredetét. A Néprajzi Múzeum nagyszámú s nagyon jelentős olyan gyűjteménnyel icndelkezik, amely a magyar nép kultúrájának tárgyi dokumentumait őrzi: a megélhetést szolgáló eszközöktől kezdve a testét védő ruházatig, sőt a szokásaihoz kapcsolódó tárgyakig. Herman Ottó nevéhez fűződik a pásztorélet és a halászat tárgyi gyűjteményeinek a megalapozása. Ennek a gyűjtőmunkának az indítékai között is ott található az ún. ősfoglalkozások feltárásának igénye. A földművelő kultúra emlékei között sorakoznak a ma már ritkaságszámba menő faekék, s a talaj művelésnek és szemnyerésnek azok a szerszámai, amelyek az elmúlt évtizedekben egytől-egyig kikerültek a használatból. Ha még olyikra-másikra rábukkan a kutató, kizárólag annak az okoskodásnak köszönhető, miszerint „ki tudja, mire lesz még jó ?" Szinte végeláthatatlan a sora a táplálkozáshoz tartozó tárgyköröknek; a sütő-, főzőeszközöktől kezdve az ételek tartására szolgáló holmikon át az étkezés voltaképpeni tárgyaiig. Fatörzsből kivájt hatalmas mozsarak, gémcsőrből formált evőeszközök, szalmából font termetes tárolók vezetnek vissza a táplálkozás kultúrájának múltjába. A bútorgyűjtemény anyagán végigtekintve meg kell állapítanunk, milyen sok változat élt a magyar paraszt bútorai sorában. A keményfából faragott barokkos dunántúli székek, vagy az áttört támlájú palóc padok a népművészet remekei között is megállják a helyüket. S milyen hatalmas ácsolt ládagyűjtemény (szökrönyök, szuszékok) vall a magyar nép lakáskultúrájának erről az ágáról! Folytatni lehetne a sort a festett bútorokkal; végezetül azokkal a világító eszközökkel, amelyekkel még a múlt század parasztja derített némi halavány fényt az otthonában. A Néprajzi Múzeum őrzi Európa egyik legnagyobb népi kerámia gyűjteményét. Képviselve vannak benne a magyar kerámia díszített és díszítetlen, mázas és mázatlan készítményei. Közöttük nagyszámú olyan tárgy foglal helyet, amelynek mását már a leggondosabb kutató munkával is ritkán, vagy egyáltalán nem lehet megtalálni. A Múzeum gyűjteményeiben találhatók azok a kisipari termékek, amelyek főleg a falusi lakosság számára készültek: kovácsok, csizmadiák, tímárok, szíjgyártók, mézeskalácsosok, gyertyaöntők, fésűsök stb. szerszámai. Mellettük foglalnak helyet a paraszti mesterségek — fonás, szövés stb. — eszközei. Nem törekedhetünk arra, hogy sorravegyük a Néprajzi Múzeum valamennyi magyar gyűjteményét és részletesen bemutassuk a hozzájuk tartozó tárgycsoportokat; arra pedig még kevésbé, hogy taglaljuk ezeknek a tudományban és a magyar kultúra egészében elfoglalt helyét és szerepét. Ám nem zárhatjuk beszámolónkat anélkül, hogy meg ne emlékezzünk a Múzeum páratlan viseleti gyűjteményéről, amely mind nagysága, mind tárgykörei révén méltán tekinthető Európa egyik legjelentősebb viseleti gyűjteményének. A Néprajzi Múzeum magyar gyűjteményei több generáció áldozatos munkájával jöttek létre, s reprezentálják népi kultúránk teljes tárgyi világát. Aratósarlók Ráckevei hajómalom orrdísze Egyfából faragott szatmári székek 18