Budapest, 1968. (6. évfolyam)

7. szám július - Mesterházi Lajos: Levél a Várból

MTI-Fotó - Pálfai G. felvétele sejű", nemcsak az volt, hogy a bíróság előtt is becsületsértésnek számított a „paraszt", de az egy faluból való, szegről-végről rokon egyik Kovács János fia nem vehette el a másik Kovács János lányát néhány holdnyi rangkülönbség miatt. Hogy a gázkamrákat ne is említsük! Az egyenlőség elvét tehát kimondani könnyű, de a gyakorlatban még mi is küszködünk néhány makacs kövületével a régi szemléletnek. Hát még ott, ahol a Rubiconon innen vannak, a világ nagyobbik felén! Nincsenek alacsonyabb és magasabbrendű emberfajták, szolganépek és úrnépek. Egészen más van itt! Az van, hogy az emberiség napos oldalán már a legmélyebb nyomorúság sem jelenti az éhenpusztulást; de a világnak még óriási területén ez mindennapos jelenség. Az van, hogy az emberiségnek állati fehérje-szükséglete csak 40%-ig fedezett; de a 60% hiányt a civilizált országokban kevesen veszik észre. És az van, hogy mig itt, Európában, fél évezredes fennállásukat ünneplik sorra az egyetemek, az emberiségnek körülbelül a fele analfabéta! Rettentő veszélyeket hordoz magában ez a feszültség! Ne csodáljuk tehát, ha kétségbe esik és felháborodik minden tisztességes ember, amikor azt látja, hogy az Egyesült Államok kormánya ebben az évben a vietnami háborúra kereken háromszor annyit készül költeni, mint amennyit az összes fejlett kapitalista országok az egész harmadik vüágnak a megsegítésére fordítanak. És azt se csodál-2 juk, ha forróbb lesz az idei forró nyár az USA-ban, mint az eddigiek, ha meggondoljuk, hogy a kormány nyolcvanszor annyit készül költeni vietnami otthonok elpusztítására, mint amennyit a négerek legsúlyosabb kérdésének, a lakáskérdésnek a megoldására fordít! Persze, hogy úgy érzi az ember: ha idejönne — a Marsból vagy a jövő századokból — egy értelmes kornak értelmes embere, alighanem kétségbevonná itt nagyon sok okosnak vélt ember puszta józan eszét. Az emberiség létszáma rövidesen megduplázódik, a század végére túllépi a hat milliárdot. És annak a több mint hat milliárdnak már több mint kétharmadát jelenti majd a századokon át megvetett, alsóbbrendű emberként kezelt, kiuzsorázott világ. Nincs igazuk az új-malthusiánusoknak, a „demográfiai robbanás" önmagában nem veszély, sőt, lehet nagyon is jó dolog: az embernek megvan az a megkülönböztető sajátossága az összes élőlények között, hogy többet tud termelni, mint amennyit elfogyaszt. Megfelelő szervezettséggel és megfelelő kultúrával! A veszély az egyenlőtlenségben van, a veszély az elnyomásban és a kizsákmányolásban van. A veszély ott van, ha ez a most jelentkező óriási új erő nem tud szabad és egyenlő partnerként szóhoz jutni a termelő emberi közösségben. Ezért van tehát, hogy ma világszerte Vietnam jelenti a lelkiismeret-furdalásoknak, gondoknak, aggodalmaknak a fókuszpontját. Vietnam, ahol egy ősi kultúrájú, rendkívül tehetséges nap évtizedek óta kénytelen fegyverben élni; egy ország, amelynek komoly természeti kincsei vannak, s nem tudja azt a maga és az emberiség hasznára fordítani, mert nem engedik. Ezért ismerik fel a legkülönfélébb rendű, rangú és vüágnézetű emberek ennek a hódító háborúnak s a mögötte álló egész berendezkedésnek képtelen anakronizmusát. Hullanak még a bombák Vietnam földjére, de már megkezdődtek a tárgyalások is egy lehetséges fegyverszünetről, békéről. Megvan tehát a reményünk rá, hogy az a segítség, amelyet az egymásért viselt felelősség tudata az egész világon Vietnam érdekében mozgósít, most már az újjáépítést fogja szolgálni. És ha ez a remény annyi év után végre felvirradt, azt csak részben köszönhetjük a stratégiai belátásnak, nagyobb mértékben az általános szolidaritásból támadt politikai kényszernek. Csak akkor van értelme a munkánknak, ha bízhatunk a jövőnkben; és meg kell értenünk: csak akkor bízhatunk a jövőben, ha mindaz a szép eszmény, amit a XVIII. és XIX. század forradalmi humanizmusa megfogalmazott és amit a XX. század valóra váltani kezdett, a következő nemzedékek életében magától értetődően és mindennapos gyakorlatként érvényesül. A szolidaritás tehát az emberiség önvédelme. És az a tizenkétmillió, amit a testvérvárosnak adtunk, bizonnyal mondhatjuk ebben az értelemben: Budapestet építi.