Budapest, 1968. (6. évfolyam)

6. szám június - Pereházy Károly: A régi Ház

! A régi képviselőház látképe. (Egykorú lapban közölt rajz) A régi Ház A Bródy Sándor utcában egyemeletes palota áll, mindjárt a Nemzeti Múzeum kertjénél. Utcai homlokzatán réztáblára vésve: Instituto Italiano di Cultura per l'Ungheria (Olasz Kultúrintézet). Kevesek tudják, hogy alig több mint száz esztendővel ezelőtt képviselőház céljára épült, Ybl Miklós tervei szerint. Pest városának első képviselőházát államunk műemlékké nyilvánította. Története bővelkedik eseményekben és összekapcsolódik hazánk történetével. Még az 1843. évi pozsonyi országgyűlésen határozták el a rendek, hogy Pesten, az ország központjában állandó országházat kell építeni. Ennek a gondolatnak az egyik legharcosabb zászlóvivője Széchenyi István volt. 1845-ben tervpályázatot írtak ki az országház építésére. Az első díjat Feszi Frigyes románba oltott mór díszítésű terve nyerte el — azonban előbb anyagi fedezet hiányában, majd később a szabadságharc miatt e terv kivitelezésére nem kerülhetett sor. A szabadságharc bukását követő önkényuralom alatt nem volt országgyűlés, így országházra sem volt szükség. A vesztes olaszországi háborúk után, a forradalomtól félve, az udvar az elégedetlenség csillapítására látszatengedményeket tett. 1860-ban Ferenc József kibocsátotta az ún. „októberi diplomá"-t és összehívta az országgyűlést 1861. április 2-ra, Budára. Az októberi diplomával Magyarországon visszaállította a Kancelláriát és a Helytartótanácsot. A döntő fontosságú jogok, mint pl. az adómegszavazás, katonamegajánlás azonban nem az országgyűlés, hanem a felette álló birodalmi tanács hatáskörébe tartoztak. Ez lényegében az 1847-es állapotok visszaállítását jelentette, amit a középnemesség vezetésével a megyék sorra visszautasítottak, s ragaszkodtak az 1848-as törvényekhez. Ennek a törvénynek IV. cikkelye rendelkezett az országgyűlések Pesten tartásáról. Pest városa a felsőház részére a Nemzeti Múzeum nagytermét, míg képviselőháznak a Nemzeti Lovarda (azóta lebontották) épületét kívánta biztosítani, amíg megfelelő országház építéséről gondoskodni tudnak. 186i-ben jelent meg a „februári pátens", mely meghatározta a birodalmi tanácsba küldendő követek számát, s megerősítette a birodalmi tanácsnak a magyar országgyűlés fölé rendelését. Magyarország az osztrák örökös tartományokhoz hasonló helyzetbe került. A „februári pátens" az országgyűlést törvényellenesen ugyancsak Budára hívta egybe. Pest városa ennek ellenére tovább kutatott megfelelő országgyűlési helyiségek után. Az országgyűlés Pesten tartása az 1848-as törvényhez való ragaszkodás mellett azért is indokolt volt, mert Pest lélekszámban már messze túlszárnyalta Budát, politikai súlya pedig megkövetelte a politika irányítását, ami ebben az időben csak az országgyűlésen keresztül történhetett. Az országgyűlés megnyitására összegyűlt képviselők is követelték az országgyűlés Pesten tartását. Az udvar többszöri táviratváltás után beleegyezett, hogy a budai királyi palotában történt megnyitás után az országgyűléseket Pesten folytassák. A képviselők — akik országház hiányában a Nemzeti Múzeumban tanácskoztak — már második ülésükön tárgyaltak egy ideiglenes képviselőház építéséről, és a megválasztott bizottság az ország legjobb építészeit szólította fel a tervek elkészítésére. Ybl Miklós három tervet nyújtott be; de pályázott Metelka András, Ganz Ábrahám, Kauser Lipót és Wieser Ferenc is. A bizottság Wieser Ferenc tervét tartotta a legmegfelelőbbnek. (A Múzeum körúton építették volna fel, ahol ma az ELTE kőzettani intézete áll.) Döntés azonban nem született. Várták az uralkodótól az „októberi diplomát" és „februári pátenst" elutasító feliratukra a választ, mert a képviselők véleménye szerint amennyiben az uralkodó azt nem fogadja el, az úgyis a képviselőház feloszlatását vonja maga után — akkor pedig a képviselőház felépítése feleslegessé válik. Az osztrák kormány a feliratot visszautasította. Ferenc József 1861. augusztus 21-én, az országgyűlést 5 hónapi működés után feloszlatta; az ideiglenes képviselőház építése valóban feleslegessé vált. Ferenc József a monarchia egyre súlyosodó válságának hatására azonban 1865. nyarán visszavonta a „februári pátenst", 1865. július i-ével megszüntette a katonai provizóriumot és 1865. december 10-ére Pestre összehívta az országgyűlést. Ezzel ismét előtérbe lépett az ideiglenes országház építésének szükségessége. A Sennyey főtárnokmester elnökletével összeült bizottság a tervek és költségvetések elkészítésével Ybl, Diescher, Szkalniczky és Wieser építészeket bízta meg. Az uralkodó a képviselőház felépítését Ybl Miklós terve szerint, 150000 Ft kiviteli összegben jóvá hagyta. A bizottság a Sándor főherceg utcában (mai Bródy Sándor utca), a múzeumparkkal szemben levő laktanya helyét szemelte ki az építkezésre, a felsőház üléseire pedig a Nemzeti Múzeum nagytermét. A laktanya elbontását 1865. szeptember 2-án kezdték meg és néhány nap múlva már megtörtént a képviselőház alapkőletétele. Nap-nap után jelentek meg cikkek a napilapokban az építkezés üteméről. „Több, mint 800 munkás dolgozik a laktanya lebontásán és az ideiglenes képviselőház építésén" — írta a „Hazánk és Külföld" című lap. A megkötött szerződés szerint az épületet 1865. december 9-én teljesen készen kellett átadni, mert az uralkodói leirat az országgyűlés megnyitását 1865. december 10-re tűzte ki. Az átadás a megadott időpontban megtörtént, a képviselők azonban az épület nyirkossága és a felszerelés hiánya miatt 1866. nyaráig a Nemzeti Múzeumban tartották üléseiket. A képviselőház megnyitásának emlékére érmet verettek, melynek egyik oldalát a magyar címerrel, másik oldalát pedig az elkészült képviselőház homlokzati rajzával díszítették. A múlt század folyamán számos fa- és rézmetszet is készült az épületről. 1867-ben, akusztikai hibák miatt, ismét építkezés folyt a képviselőházban. A képviselői padokat eredetileg az akkori angol alsóház mintájára két oldalt helyezték el; az átépítés során a nagytermet patkóalakúra építették át és a képviselők padjait félkör alakban helyezték el. A Bródy Sándor utcai képviselőház csak ideiglenes jelleggel épült. A képviselők 1901-ben beköltöztek új otthonukba, a mai Parlamentbe. A régi képviselőház környéke abban az időben még kiépítetlen volt. Az a palotasor, mely a Nemzeti Múzeumot később közrefogta — két épület kivételével —, még nem épült fel. Rendezetlen volt a Kálvin tér is. Itt volt az 1866-ban megindult lóvasút végállomása, mely a Kálvin tértől a Múzeum körúton Újpest felé haladt. A Népszínház környéke, a Blaha Lujza tér még kunyhókkal volt beépítve. Nem volt még meg a Népköztársaság útja és a Nagykörút. Az utcák, a főútvonalak télen csaknem járhatatlanok voltak. A Duna-parton rakták le a város szemetét, mely penetráns bűzt árasztott. A jelenlegi Keleti pályaudvar helyén zöldséges kertek voltak. A Boráros téren túl fekvő pusztaságon csak két gőzmalom és néhány ácstelep állt. A mai Zugló környéke remek vadkacsázó hely volt és a vadászok bőséges zsákmánnyal tértek onnan vissza. Mikszáth Kálmán sok karcolatában elevenítette meg a régi képviselőház épületét, és ezekből a leírásokból szerezhetünk tudomást egykori állapotáról, berendezéséről. „A tisztelt Ház" című munkájában beszámol az épületről és többek között így ír: „Nem csoda, hogy mindjárt ideiglenesnek szántáh, mert bizony vékonydongájú épület, mely közönséges bérháznak néz ki kívülről. Ha nem volna ott a homlokzatán az országcímer, senki sem gondolná, hogy itt lakik a legnagyobb úr, a nemzet". 40