Budapest, 1968. (6. évfolyam)

5. szám május - Kemény G. Gábor: Pest nemzetiségi lapjai 1848-49-ben

Ausztria a dunai mesterek 1490—1560 közötti mun* káit egybegyűjtve kölcsön kérte a „Die Kunst der Donau-schule" kiállításra, most három éve, idb. Lukas Cranach festményét Szt. Katalin vértanúságáról. 300 000 dollárra biztosították. Mennyi érték ebben a kis hazában, amit nem, vagy alig ismerünk, és itt a fővárosban is, könyvtárak, képtárak mélyén! Linzben is nagy feltűnést keltett. Nem csoda, hiszen a Cranachirodalom nem ismerte s mi is csak tizenöt éve, amikor Fenyő Iván kétséget kizáróan megállapította eredetiségét. Már a sorsa is kalandos. Ifj. Ráday Gedeon vásárolta Bécsben, árverésen. 1825-ben a péceli Rádav-képtár tűzvészben semmisült meg, de ez a Dürernek tulajdonított festmény egy másikkal egyetemben megmaradt. Század eleji restaurálása után úgy gondolták, hogy nem is Dürer, hanem Zacharias Wehme festette, mert a kép sarkában megroskadó ló szerszámán kivehető a W alakja. Mások cáfol ták, véletlen hasonlóságnak tulajdonítva a W-t. Annyi azonban bizonyosnak tűnt, hogy 1500 táján készült. Közben több fiatalkori Cranach-Kép is napvilágra került s az összehasonlítás a budapesti Rádaj'-gyűjteményben őrzött javára döntött. A három legértékesebb képünk között emlegetjük. Művészi becsén túl nincs még egy alkotás, mely a drezdai képtárbeli azonos témájúval ilyen meggyőzően példázná a szabad emberből udvarivá lett művész világképének, festői felfogásának változását. A Drezdában őrzött s Cranachnak már wittenbergi udvari festő korában készített (1506) képével szemben ez — a Ráday Gyűjtemények tulajdonában levő — a legrégibb, legkoraibb Cranach-képek közül való. Cranachról harminc éves koráig alig tudunk valamit. Ekkor tűnik fel Bécsben, humanista barátai körében, telítve tennivágyással, szinte romantikus Sturm und Dranggal. Ez a lendület, cselekvő szándék, dinamika, szinte pathetikus életszemlélet különbözteti meg ezt a képet későbbi változatától. Témájuk azonos: a keresztény tudomány és hit védelmezőjét, Katalint ábrázolják, míg imádkozik,- hogy kínzóeszközét a villám rombolja szét. Az 1506-ban keltezettről tudják tudós elemzői, hogy férfialakjai a wittenbergi udvar és 1502-ben alapított fiatal egyetemének milyen Cranach: Szent Katalin vértanúsága (1506). A drezdai képtár tulajdona 0 három közül A borítón levő reprodukcióhoz nagyságait ábrázolják. A mi Cranach-képünknek még nincsenek azonosítói, de ez talán lényegtelen is. J 505 sorsdöntő fordulat Cranach életében: a wittenbergi fejedelemhez szegődik, hogy befussa az udvari festői, kamarási, polgármesteri pályát. Semmi sem bizonyítja szemléletének változását jobban, mint a Szt. Katalin vértanúságának korábbi változata. Cranach ekkor még nem udvari ember, nem tisztet viselő hivatalnok, de gyűlöli a középkor minden tárgyi és szellemi rekvizitiumát, és nyíltan szókimondó. Képén a hóhér valóban öl (az ártatlanság fehér jelmezében), a nő erős dekoltázsa valóban kimondja a nőiességet, az ellenség gnómjai valóban gyűlöletesek, s az ítéletidő valóban elpusztítja a kínzószerszámokat. Mi lesz ebből a leplezetlen szemléletből az udvari embernél, néhány évvel később ? Szenvtelen udvarnokok, élükön a mecénással, Frigyes választófejedelemmel, s testvérével, Jánossal néznek ránk a képről. Mindnyájan gáláns pózban a hóhért kackiás mozdulatba merevítőn, a dárdás ifjút hangsúlyos szerepben, s a témához egyáltalán nem illő pózokban humanista tudósokat és politikusokat — statisztériának. A vihart itt a háttérben elvonulóban látjuk, a mártírhalált hozó kerék épségben áll, Katalinon nem a rémület uralkodik, hanem a ruha és ékszer, a környezet alakjai pedig nem roskadnak össze, inkább kimérten és udvariasan egymásra borulnak. Az okos, hűvös, számító elgondolásban elveszett az őszinte szenvedély. A harmincéves Cranach megelőzte korát, a wittenbergi udvarban letelepedő Cranach élt benne. A mi változatunk őszintébb, nyersebb, szókimondóbb. Barokkos formai elemeivel előre jár, tartalmilag egyesíti a breugheli realizmust, boschi szimbolizmust, s a középkor jó és rossz, szelíd és kegyetlen végleteit nem hajlandó enyhíteni, udvarképessé tenni. A Rádaykönyvtárban őrzött képe mélyebb, igazabb, elementárisabb a későbbieknél. Koczogh Ákos