Budapest, 1968. (6. évfolyam)
5. szám május - A címlapon: Gink Károly: Lánchíd
A Csepel Áruház Venus utcai új lakóházak A Szárcsa utcai új iskola át. 1927-ben repülőgépmotor és -alkatrészgyártással, 1929-ben kerékpár, varrógép, majd kismotorgyártással bővült a profil. Az 1930-as évek legjelentősebb létesítménye az Alumíniumkohó volt. Ujabb nagy fejlesztésre került sor 1938-ban, ismét a háborús készülődés miatt. Lőszeren és repülőgépeken kívül csapatszállító gépkocsik és harckocsik, főzőkonyhák gyártását is megkezdték. Külön részlegként „Szerszámgépgyár" létesült. Erre az időszakra a gyár vertikalitása oly teljessé vált, hogy joggal elmondhatták: a gombostűtől a repülőgépekig mindent gyártanak. A foglalkoztatottak száma 1943-ban meghaladta a 30 ezret. 1944-ben a termelés a bombatámadások és a gépek nagy részének elhurcolása miatt csökkent. Csepel kiürítését és a gyár teljes leszerelését — a december 4-én megjelent hirdetmény ellenére — a Kommunista Párt felhívására a munkásság határozott fellépése megakadályozta. E hősi tettet a Tanácsháza falán elhelyezett emléktáblán örökítették meg. Amikor Csepel 1945. január 9-én felszabadult, a gyártelep 60%-a romos, vagy súlyosan sérült volt. Rendkívüli nehézségek között kellett a gyárat helyreállítani. A gyár dolgozói azonban a csökkent kapacitás, nyersanyaghiány, a pénzromlás és a nehéz élelmezési viszonyok közepette is megindították a termelést. Már a felszabadulás évében megszervezték az ország első szocialista munkaversenyét. Emellett részt vettek a felrobbantott hidak újjáépítésében. Már március 5-én megtartották a számukra oly létfontosságú Gubacsi-híd terhelési próbáját, 20-án pedig segítségükkel megindult a forgalom az ország egyik legfontosabb vasúti hídján, a déli összekötő vasúti hídon. 1947-ben már több mint százféle cikket gyártottak, és a termelés elérte az 1938-as — a háború előtti utolsó békeév — színvonalát. 1948 elején a gyárat államosították, és 1949-ben megkezdődött új profiljának kialakítása. Egyik legjelentősebb feladatául a szerszámgépgyártást jelölték meg; a fejlesztés érdekében létrehozták Csepelen az ország egyik legnagyobb vasöntödéjét. A gépgyártás mellett megmaradt a csőgyártás, a kerékpár-, motorkerékpár-, varrógép- és elektródagyártás. A Kombinát 1956 óta a Csepel Vas- és Fémművek nevet viseli. Termékei a világ minden táján ismertek; általában 60 országgal van kereskedelmi kapcsolata. A nagy ipari kombináton kívül más jelentős üzemek is működnek. A Mauthner Magtermelő és Magkereskedelmi Rt. ma, megváltozott profillal: a Csepeli Növényolajipari Vállalat. Az 1920-2i-ben alapított Magyar Posztógyár és a Fésüsfonógyár az államosításkor Magyar Posztógyár néven egyesült. A volt Neményi, most Csepeli Papírgyárból a Magyarországon előállított papír mennyiségének 40%-a kerül ki. A Papírgyár szennyvizében levő szulfidlúgot a Cserzőanyaggyár hasznosítja. Európai hírű szűcs- és szőrmefeldolgozó ipara is. Befejezésül szóljunk még a Nemzeti és Szabadkikötőről. 1928. október 20-án adták át a forgalomnak, mint budapesti Vámmentes Kikötőt, Csepel-sziget északi csúcsán. Akkor a kereskedelmi forgalom számára létesített egyetlen medencéből és egy olaj kikötőből állt. Csak 10 évvel később került sor 4