Budapest, 1968. (6. évfolyam)

4. szám április - Dr. Szalai György: Egy kihalóban levő foglalkozás

rint az 51 610 női háztartási alkalmazott közül előzőleg 3573 iskolába járt, de szüleik nem tudták őket tovább taníttatni, viszont keresetük jól jött a szűkölködő családnak. 998 előzőleg varrónőként működött. 731 saját háztartásában, 228 kereskedelmi alkalmazottként és 110 tisztviselői munkakörben tevénykedett elszegődése előtt. Ez az 5634 új háztartási alkalmazott a „törzsökösök" számára jelentékeny konkurrenciát jelentett. Annál is inkább, mert a középrétegek deklasszálódása tovább folyt Magyarországon. Mondhatni, hogy az új mindenesek a polgári jólét egyre magasabb szintjéről zuhantak alá. Csak néhány meglepő példa ennek a deklasszálódásnak méreteiről és mélységéről. Az egyik cselédpatronáló szervezetet, a Katolikus Háziasszonyok Szövetségét, több alkalommal kereste fel egy leány, aki a közgazdasági egyetemet „summa cum laude" végezte, s havi 25 pengőért minden munkát hajlandó volt vállalni. Egy bárónő, valamikor a „felső tízezer" ünnepelt háziasszonya, egy terézvárosi kereskedőhöz lépett be szakácsnőnek. Egy táncosnő, aki évekkel azelőtt a pesti éjszaka bálványozott csillaga volt, szobalánynak helyezkedett el. Cselédimport Ezekben az években, mikor a munkanélküli háztartási alkalmazottak száma soha nem esett az 5000 alá, megindul a cselédinvázió nyugatra, elsősorban Anglia felé. Az angol háziasszonyok szívesebben vették a szerényebb igényű közép-európai leányokat, elsősorban a német és osztrák mindeneseket. Mikor azután az angol—német viszony a harmincas évek második felében erősen romlani kezdett, megnőtt a magyar háztartási alkalmazottak keletje a szigetországban. A magyar úri osztályok deklasszálódott asszonyainak java része — az előzőleg említett példák ellenére is — itthon restellt cselédnek elszegődni. Ugyanazt Angliában végezni — bizonyos „sikknek" számított... Kiszolgáltatva A háztartási alkalmazottak béréről főleg a harmincas évek derekáról vannak adataink. Ezek szerint a többéves bizonyítvánnyal rendelkező szakácsnők koszton és lakáson kívül 50—60 pengőt kaptak; a szobalányok bére a 40 pengő körül mozgott; a nem főző mindeneslányok legfeljebb 30 pengőt érhettek el, míg a húsz éven aluliak és a kezdők 25—30 pengő közötti fizetést kaptak. A háztartási alkalmazottak kiszolgáltatottságát leginkább szinte korlátlan munkaidejük mutatja. Bár a legtöbb fizikai dolgozó a Horthy-korszakban 10—11 órát dolgozott, a háztartási alkalmazottak még rosszabb feltételek között robotoltak. Egy 1931-es kimutatás szerint: reggel öt órakor kelt 413 háztartási alkalmazott, 5 és 6 óra között 13 911, míg hat és hét óra között 33 544. A számadatokat érzékletessé teszi a következő vallomás, melyet a harmincas évek elején tett egy háztartási alkalmazott a Népszava munkatársának: —,,Reggel öt órakor kelek. A gyerekek iskolába járnak. A reggelijüket 7 órára el kell készíteni. Azúr fél kor reggelizik, a nagyságos asszony 11 órakor az ágyban. Háromszor kell reggelit főzni takarítás közben. Az ebédet két órára készítem el. Elmosogatás, konyharendbehozatal következik és még alig végzem el, már uzsonnát kell készítenem, aztán vacsorát. Ha közben véletlenül marad valami idő, akkor kismosást kell csinálni és vasalni, mert a gyerekeknek tisztán kell járni és a nagyságos asszonynak is hol harisnyát, hol blúzt kell vasalni, mosni. A vacsora sem megy egyszerre. A gyerekeknek 8 órára kell készíteni, de a nagyságos asszony és az úr este sétálni mennek, vagy elmennek moziba és várni kell őket meleg vacsorával. Sokszor 10—11 órakor vacsoráznak és ha még az aznap akarok mosogatni, akkor csak éjfélkor kerülök ágyba. Ha pedig magamnak kell valami rongyomat megfoltozni, kimosni, vagy kivasalni, azt már csak éjszaka csinálhatom meg. Naponta átlag öt órát alszom, huszonnyolc éves vagyok, negyvennek látszom és öszszesen 30 pengő fizetésem van." 34