Budapest, 1968. (6. évfolyam)

1. szám január - Schlett István: Jászi Oszkár és a nemzetikérdés

A betegek gyógyításának és rehabilitációjának egyre fontosabb része a munkaterápia, amelynek keretében a betegek kertészkednek, bélyegtépéssel, zenéléssel, és különböző művészeti tevékenységgel töltik idejüket. A gyógyulófélben levő és bejáró betegek egy része a „nappali szanatóriumban" nyomdai munkával és könyvkötészetlel foglalkozik (Reismann Marian felvételei) tézet: az ötven ágyas organikus idegsebészeti osztállyal, mely a legmodernebb vizsgáló és műtőfelszereléssel rendelkezik. Ugyancsak abban az évben nyílt meg a Völgy utcai férfi funkcionális idegosztály is. Az újonnan szervezett osztályok igényeinek kielégítésére agyszövettani, állatkísérleti és biokémiai laboratórium létesült. Az intézet 20 osztályán évenkint 9 —10 000 beteget gyógyítanak (egy betegre 67 gyógyítási nap esik). A 78 orvos munkáját 330 szakképzett ápoló és 362 segédszemélyzet segíti. Az elmebetegek nem a társadalom megvetettjei már, akikkel szemben egyetlen védekezés az elszigetelés. Az elmebetegségek kezdik elnyerni a betegség rangját, és a psychiatria a tudomány rohamosan fejlődő ága lett, ahol megfelelő és időben történő kezelésre a betegek jelentékeny százaléka meggyógyul, vagy legalábbis alkalmassá válik arra, hogy a társadalom hasznos tagja maradjon. Az intézet igazgató főorvosa, dr. Mária Béla javaslatára a múlt évi elmeügyi törvény (1966/26, 27 Elnöki Tanácsrendelet) is számot vetett a változásokkal, és most már nem a társadalmat kell megvédeni, hanem a beteget gyógyítani. Az új elv a humánum és az orvosi lelkiismeret törvénye, amely biztosítja az elmebetegség legkorábbi szakában történő korszerű gyógykezelést. Sajnos, a köztudatból még ma sem tűnt el teljesen az a középkori elképzelés, hogy az elmebetegek valamiféle megszállottság áldozatai, vagy az, hogy az elmebetegségek iszonyatos bűnök következményei. Az egészségügyi felvilágosításnak ezért különösen nagy és speciális szerepe van a psychiatria területén. Űgy gondolom, hogy ez ügyben igen kevés történt a laikus közönség tájékoztatása érdekében, és ha történt is, nem a legkívánatosabb módon. Kuriózum-történetekkel, pesszimisztikus és misztikus filmekkel semmiképp nem lehet véglegesen felszámolni az elmúlt századokban keletkezett szemléletet, mely az elmebetegségekben valami titokzatosságot lát. Napjainkban már mindenki tudja, hogy a vakbélgyulladásba nem szoktak belehalni, és hogy a tüdőbaj is gyógyítható. A nagyközönség nemcsak felismeri az egyes betegségeket, többé-kevésbé a gyógyító eljárásokat is tudja. E cikk megírása előtt és közben igen sok emberrel beszélgettem az elmebetegségről, és válaszaik, tájékozatlanságuk lesújtó volt. A megkérdezettek legnagyobb százaléka — akik riadtan beszélnek máskor a nátháról — nevetségesnek tartotta nemcsak a kérdést, de magát a betegséget is. Legtöbben „ismertek egy bolondot, aki. . .", és elmeséltek egy történetet. Azt is tudta mindegyik, hogy hol van a „Bolondok háza", sőt egyik ismerősöm a „zárt osztályról" is hallott, ahol „hideg-zuhannyal" hűtik le őket. Sajnos, nemcsak a nagyközönség, a sajtó, a vidám esztrád-műsorok, a képeslapok karikatúrái is sokszor ízetlenül tréfálkoznak súlyos betegségben szenvedő embertársaink felett. Pedig a sikeres gyógyítás — nem is kismértékben — a társadalomtól függ. A nevetségessé tétel és a durva tréfák helyett a szívélyesség és a megértés igen sokat javíthat a beteg prognózisán. Az egyenlő emberként való elismerés — a morális rehabilitálás — a hozzátartozók, ismerősök részéről igen fontos előfeltétele a gyógyulásnak. Az intézmény százéves fennállásának megünneplésére készül. Nemzetközi kongresszust tartanak majd, ahol tudományos előadások hangzanak el. Az intézet orvosai könyvet adnak ki az eltelt évszázadról, a magyar- és világpsychiatria fejlődéséről. A „Sárga ház" megújult külsővel és megváltozott szellemmel várja az évfordulót. Lesznek majd orvosok, ápolók, akik helye üresen marad a fogadás napján a terített asztal mellett, vagy az előadások alatt, ök akkor is gyógyítanak, — mert a 100 éves évforduló nem megállást jelent, csupán egy pillanatnyi visszatekintésre ad módot. 16