Budapest, 1968. (6. évfolyam)

3. szám március - Radnai Ferenc: Világváros-kongresszus

A főváros é etébő Az egész világon egyedülálló természeti kincs a budapesti Várbarlang. A természet feltehetőleg évmilliókig munkálkodott rajta, az utolsó évszáza­dokban az ember is beleszólt alakításába. Az egész Földön nincs még egy olyan város — méghozzá milliós főváros —, amelynek középpontjában egy négyzetkilométernél is kisebb felületen ekkora, körülbelül tíz kilométeren át kanyargó barlang­labirintus lenne. A Központi Földtani Hivatal, a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat, valamint a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társaság most kö­zös erővel olyan földalatti barlangmúzeumot kíván benne létrehozni, amelyben a karszt-barlangok min­den szépsége és érdekessége szinte természetes környezetben megtalálható lesz. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága meg­állapította, hogy a házfelügyelők jelentős hányada kiöregedett, s mert ebből sok probléma adódik, utasította a Házkezelési Igazgatóságot, hogy a kér­dés rendezésére, a házfelügyelőségek összevonására és a háztömb felügyelőségek szervezésére dolgoz­zon ki javaslatot. A gyermekgondozási segély bevezetésének kedvező hatásai főváros-szerte megmutatkoznak. A XVI. kerületi összesítés is kitűnő példával szolgál erre. Az 1967. év és a megelőző esztendők számait összehasonlítva kiderül, hogy míg 1966 második félévében 13 ezer 800 munkanapra utaltak ki táp­pénzt a dolgozó anyáknak, addig 1967 hasonló idő­szakában a táppénzes napok száma körülbelül hat ezerre csökkent. A gyermeküket otthon gondozó édesanyák lelkiismeretességét dicséri, hogy körül­belül hasonló mértékű csökkenést mutat az egy­évesnél nem idősebb kicsinyek megbetegedési sta­tisztikája is. 1966 második félévében ugyanis az ilyen korú gyermekeknél több, mint hétezer esetben volt szükség orvosi beavatkozásra, az 1967. év máso­dikfelében viszont csak körülbelül 3500alkalommal. Egy budai hegy megállításán dolgoznak évek óta a Közlekedési Építő Vállalat emberei. A Pasaréti és Hermann Ottó útnál levő Rókus-hegy oldala 85 éve csúszik a város felé. A Dräsche téglagyár 1880-tól a mai Vasas Sportpálya területéről termelte ki az agyagot, s a meredek partkiképzéssel megbon­tották a lejtő természetes egyensúlyát. Ennek kö­vetkeztében már 1882-ben 160 méter hosszúságban megcsúszott a hegyoldal. 1958-tól mind aggasztób­bá vált a helyzet, ezért volt szükség a gyors intéz­kedésre. A talaj konszolidálása megkezdődött, a terület legnagyobb részén már megszűnt a mozgás. A Rókus-hegyet még 1968 első felében végleg meg­állítják. Két Tó utca van a fővárosban. Az egyik a XI. kerületben, ihol az utca mellett tó is van, a másik a IV. kerületben, ahol a Chinoin áll. Az egyik Tó utcát törölni kell a főváros térképéről — de melyi­ket? Valószínű, hogy az az utca fogja továbbra is viselni a Tó nevet, amelyik mellett nincs állóvíz. A Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyá­ra ugyanis szerte a világon, valamennyi külkereske­delmi és pénzügyi szervnél a Tó utcai címen szere­pel. S ami még ennél is fontosabb: a Chinoin sza­badalmai az összes jogvédő irodáknál a Tó utcai cím alatt vannak bejegyezve. A gyár igazgatósága bead­ványt intézett a IV. kerületi tanácshoz, amelyben az alábbi érvekre hivatkozik: „Márkavédelmi okokból szeretnénk, ha a névváltoztatás nem történnék meg, mert külföldi konkurrenseink esetleg hátrányunk­ra tőkét kovácsolnának abból, hogy a világpiacon bevezetett Chinoin márka, amely mindig Tó utca alatt volt jelölve, nem azonos azzal a Chinoin már­kával, amely új utcanévvel jelenne meg." — Az igaz­gatóság kérelmét mi is nagyon támogatjuk, érveik­kel száz százalékig egyetértünk. Ritka értékű leletet jelentettek be a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Osztályán 1967 utolsó hetében. Egy máriaremetei gyógyszerész felesége, aki egy kocsi sódert hozatott kertjébe, a szállít­mányban érdekes szépségű állatfejes kannát talált, amelyről a régészeti vizsgálat megállapította, hogy egy XII. századi, oroszlánfejes, aranyozott öntöző­kanna. Egyébként is gazdag termést hozott a fővá­rosi régészetnek az elmúlt év, mert például a csil­laghegyi strandfürdő körzetében ősemberi lakó­helyet találtak. Az itt feltárt emlékek kerek 15 000 éves korukkal a legrégibb fővárosi leletek közül va­lók. Békásmegyeren 30 sírós vaskori temetőt, Zug­lóban bronzkori lelőhelyet, az óbudai Benedek utca környékén egy római temető sírjait tárták fel. A Bécsi út táján római kori égetőkemencére bukkan­tak, s eredménnyel folytatódott az aquincumi római­kori város feltárása. Az ország legnagyobb anyakönyvi kerülete a budapesti VIII. kerület. 1967-ben 6800 gyereket jegyeztek be a könyvekbe és 1400 házasságot kötöt­tek a Józsefvárosban. A legidősebb menyasszony 82 éves volt. Sok munkát adott az anyakönyvi hivatal­nak, hogy 1967-ben lettek 16 évesek az 1951-ben született gyerekek, akik a személyi igazolványuk­hoz szükséges anyakönyvi kivonatért jelentek meg. Több mint 14 000 ilyen anyakönyvi másolatot adtak ki 1967-ben. A János-hegyi drótkötélpálya jelentősen növeli majd a budai hegyvidék forgalmát. A tervek elké­szültek: az 1000 méter hosszú pályatest a Zugliget­ből a Csiga utca sarkától indul, s a János-hegyre az autóbusz végállomásáig vezet. A két állomás közöt­ti szintkülönbség 270 méter lesz. Az utasokat körül­belül 10 méter magasan a terep fölött nyáron két­személyes függőszékek szállítják a hegyre, télen pe­dig a sízők egyszemélyes karosszékekben jutnak fel. Óránként egyirányban 400 személy utazhat a 12 perces menetidejű kötélpályán, amelynek üléseiből az egész városra nagyszerű kilátás nyílik majd. A végállomásokon autóparkoló lesz, s a vendéglátó­ipar is gondoskodik róla, hogy a kirándulók ne ma­radjanak étlen-szomjan. A Fővárosi Tanács felügyelete és irányítása alá került ismét 1968. január 1-én a Fővárosi Levél­tár. A régi iratok 14 000 méter hosszú polcot tölte­nek meg, s közöttük igen sok a kuriózum. A Levél­tár őrzi például a budai mészáros céh könyvét, amelyben az első bejegyzés az 1500-as évekből való. A mohácsi vész után a céh-könyv Nagyszombatba A múlt esztendő végén a Fővárosi Tanács népműve­lési osztálya emléktáblával jelölte meg a VII. kerületi Damjanich utca 2j-es számú házat, ahol nyolcvan esztendővel ezelőtt Karinthi József Ganz-gyári tiszt­viselő és Engel Karolina gyermeke, Karinthy Frigyes, századunk egyik legjelentősebb írója született. Mindehhez szerénytelenül hadd fűzzem hozzá, hogy a kezdeményező szerep azé a cikkemé, amely a Buda­pest 1966-os évfolyamának decemberi számában jelent meg. írásomban ugyanis hiányoltam, hogy miért nincs emlékeztető felirat Karinthy szülőházán. Ha valóban igaz, hogy az utcáknak is van hangulati, vagy éppen szellemi, kultúrtörténelmi tartalmuk, akkor e már­ványlappal nagy mértékben gazdagodott szűkebb ha­zám, a Damjanich utca. Köszönet érte az illetékesek­nek. Most pedig néhány adalék erről a közel százeszten­dős, jelenleg kétemeletes szürke homlokzatú épületről, amely annak idején egy Bruder nevű nagyfuvaros tulaj­dona volt. A lakások az első emeleten helyezkedtek el. Hogy melyik volt a Karinthi családé, ezt ma már senki sem tudja, mint ahogy a ház lakói csak az emlék­tábla felavatásakor szereztek tudomást arról, hogy milyen nevezetes épület az övék. A gyermek Karinthy mindössze öt esztendőt töltött itt. 1892-ben, édesanyja halála után előbb Pécelre, majd Kispestre, azután a Gizella téri (ma Vörösmarty tér) Haas palotába köl­töztek. Vajqn az emlékezés kezdeti szakaszának első benyomásai, a kora gyermekkor színhelye beépült-e az író műveibe? Sajnos, ennek semmi nyomára nem buk­kantam, sem naplójában, sem elbeszéléseiben. De bi­zonyos az, hogy a tudat mély rétege alatt, elsüllyedt és mégis visszatérő emlékképként ott kellett lennie e ház folyosójának, vasrácsos feljárójának is. Karinthy Fri­gyes élete folyamán számos budapesti épületben lakott, s utoljára az Üllői út öö/b-ben volt otthona. A Damja­került, s csak Buda visszafoglalása után 8 évvel ju­tott vissza a fővárosba. A könyvet a Levéltár többi legbecsesebb okmányával együtt most páncélszo­bában tartják, amelynek minden fala, mennyezete, padlója acéllemezből készült. A betegellátás javításáért szoros együttmű­ködést szerveztek Budapesten a kórházak és a ren­delőintézetek között. Buda északi részén kikísérle­tezték a vezetőkórházak irányítási rendszerét, s a fővárositanácselrendelte Budapest egészterületére az irányítási rendszer bevezetését. Január 1-től az egyes kerületeket elosztották a vezetőkórházak kö­zött. Általában négy kerület tartozik egy-egy kór­házhoz. Százhuszonegy veszett rókát találtak 1967 végén az országban, s a veszett állatok több mint fele Pest megyében volt. Ezért megyeszerte 600-nál több embert kellett beoltani. Hogy a megyében emberhalál nem történt, az a széles körű felvilágo­sító munkán kívül a rendkívül alapos ellenőrzésnek is köszönhető volt. Az általános iskolát végző fiatalok közül 1968-ban több mint 10 ezren szándékoznak szak­munkásképző iskolába iratkozni — a felvehető lét­szám viszont 15 ezer. A vasiparban kevesebben szándékoznak továbbtanulni 1968-ban, mint 1967-ben. Különösen a lakatos, a forgácsoló, a villanysze­relő, a kovács és a hegesztő szakmacsoportokban van elmaradás, ugyanakkora motorszerelő szakma­csoportba több mint két és félszer annyian jelent­keztek, mint amennyi a budapesti férőhely. Tekin­tettel arra, hogy az általános középiskolába felvehe­tő budapestiek száma 1968-ban mintegy 30 százalék­kal alacsonyabb a továbbtanulást igénylők számánál, a továbbtanulás iránti nagy igények fokozott gon­dot okoznak a fővárosban. A házirend megszegése miatt növekvő szám­mal érkeznek szabálysértési bejelentések a buda­pesti tanácsokhoz. Ezért szükséges, hogy újólag tisztázzák, mikor szabálysértés a házire.id megsze­gése. A Fővárosi Tanács rendelkezése szerint, ha valaki megszegi a társadalmi együttélés rendjét, za­varja a lakók nyugalmát, csak akkor lehet szabály­sértési eljárást indítani ellene, ha a lakóbizottság előzőleg felhívta őt magatartásának megváltoztatá­sára, s a figyelmeztetés eredménytelen maradt. A figyelmeztetésre nemcsak a lakóbizottság, hanem a bérbeadó, vagy a kerületi tanács végrehajtó bizott­sága által kijelölt személy — így a szabálysértési ügyintéző is —jogosult. Karinthy Frigyes szülőháza nich utcától odáig térben nem nagy a távol­ság, ám időben egy halhatatlan alkotói pá­lyát ível át. S erről vall immár a szülőház fala is. Vihar Béla 43

Next

/
Thumbnails
Contents