Budapest, 1968. (6. évfolyam)

3. szám március - Vargha Balázs: Petőfi Pestje III.

Báthory András Madonnája. 7526 II Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállítása II. Dávid Katalin írása — Gink Károly fotói A XIV. század a magyar középkori művészet gazdag korszaka. A fejlődés, mely az új stílustörekvésnek hazánkban otthont adott, már a XIII. század közepén megindult. A tatárjárás utáni újjáépítés idején jelentkezik nálunk a gótikus művészet és ez bontakozik ki az elkövetkező évszázadban, az Anjou-házból származó Róbert Károly és Nagy Lajos, majd Zsigmond uralkodása alatt. Történelmünknek olyan korszaka ez, mely a kulturális életnek szinte minden területén új eredményeket hozott: irodalmi, építészeti, művészeti alkotások egész sora bizonyítja gazdagságát. A gótikus művészet itthon is, mint Európa-szerte, elsősorban az erősödő vagyonosodásnak indult polgárság alkotása; az udvari műveltség mellett egy új társadalmi osztály kulturális erejét tanúsítja. A városi élet fellendülése, a kereskedelem megélénkülése, a különböző iparágak differenciálódása, a gazdasági élet újjáalakulása kedvezően éreztette hatását a művészet területén is. Az építkezések fokozottabb erővel indultak meg. Buda és Visegrád, tehát a királyi lakhelyek mellett várak, kastélyok és a városi paloták egész sora készül ezekben az évtizedekben. Az építészet hatására újjászületnek az alkalmazott monumentális művészetek; a freskók, az épületplasztika és az önálló szobrászati alkotások megmaradt emlékei szólnak a korszak nagy művészi energiáiról. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán kiemelkedő alkotások reprezentálják e stílus hazai sajátosságait. A visegrádi palota XIV. századi kútja jelentős emléke a korabeli magyar kőfaragó művészetnek. Megmaradt töredékeiből e kiállítás alkalmából állították helyre. Az egyházi művészet gazdag emlékanyagából elsősorban a Szent László fejereklyetartót kell kiemelnünk, mely a legújabb művészettörténeti kutatás szerint Kolozsvári Mártonnak, a Kolozsvári szobrásztestvérpár idősebb tagjának alkotása. E művészek munkássága kiemelkedő értéke nemcsak a korabeli magyar, hanem az európai művészettörténetnek is. A tiszta, egyszerű formákkal mintázott herma a monumentalitás egyik nagyszerű példája. Mellette a kelyhek, templomi füstölők, edények, keresztek ötvösművészetünk magas színvonaláról, a magyar kézművesipar erejéről tanúskodnak. Ez a kulturális fejlődés vezet át a XV. századba, a két nagy mecénás király, Zsigmond és Mátyás uralkodásának idejébe, amikor az udvar már nemcsak a hazai művelődési élet központja, hanem jelentős szerepet vállal az európai egyetemes kulturális mozgalmakban is. A gótikával párhuzamosan jelenik meg a reneszánsz művészet, mely Mátyás udvarában uralkodó szerepet kap. Építkezéseinek ismert dátuma 1479. Ha ezt összevetjük az olasz reneszánsz évszámaival, azt tapasztaljuk, hogy — Toscanától eltekintve Itália többi részében ugyanezekben az években terjed el, illetve honosodik meg az új stílus: Rómában a 60-as, Nápolyban a 70-es évek folyamán. Az urbinói herceg palotája egyidős Mátyás építkezéseivel. Mindez a korabeli magyar művészeti élet fejlődéstörténeti jelentőségét bizonyítja az egyetemes művelődéstörténet szempontjából. Vezető olasz mesterek és Európa-szerte híres humanisták dolgoznak Mátyás megbízásából; a környezetéből külföldre került magyar művészek és tudósok szintén elismert nagyságai a korszak kulturális életének. A kiállítás bemutatja azt a trónkárpitot, melyet Antonio Pollaiuolo tervei alapján szőttek a király megbízásából. A királyt és feleségét ábrázoló márvány relief ugyancsak reprezentatív bizonyítéka annak a művészeti kapcsolatnak, mely Itáliához kötötte a magyarországi reneszánsz művészetet. Az udvar pompájának káprázatos emléke az a talpas ezüstkulacs, mely a hagyomány szerint Mátyás tulajdona volt, valamint Mátyás hatalmas velencei üvegserlege. Mátyás mecénási tevékenysége nem maradt elszigetelt. Az általa pártfogolt művészeti irányzat országosan mind szélesebb körben terjedt a XVI. század első felében. A kiállítás gazdag ipar- és képzőművészeti anyaga: ötvöstárgyak, bútorművesség, textília, festmények, szobrok bizonyítják ezt. Egyben tanúskodnak arról, hogy a reneszánsz művészet nemcsak behálózta az egész országot, hanem sajátos helyi formák kialakításához vezetett. 36