Budapest, 1968. (6. évfolyam)

1. szám január - Schlett István: Jászi Oszkár és a nemzetikérdés

elnyomott osztályokba is behatoló nacionalizmus, és végül a szociáldemokráciának a nemzeti kérdés forradalmi megoldására képtelen reformizmusa... a felbomlást is elkerülhetetlenné tette." (Magyarország története II. kötet, 279. 1.) E felbomlás formája és tartalma azonban nem volt eleve meghatározott. Történhetett úgy, ahogy történt: egymással szembenálló nemzetállamok kialakulásával, mely a monarchiához képest kétségtelenül fejlődést jelent. De volt más út is — és ez lett volna ,,. . . a népek érdekeinek és baráti együttélésének leghaladóbb útja ... a szabad népek forradalmi erőinek szövetkezése." Lenin és Szverdlov távirata is ezt a megoldást sürgette : „Mélységes meggyőződésünk, hogy ha a német, cseh, horvát, magyar, szlovén munkások, katonák és parasztok kezükbe veszik a hatalmat.. . akkor megkötik a szabad népek testvéri szövetségét, és egyesült erővel legyőzik a tőkéseket". (Magyarország története II. kötet. 279. 1.) Ez utóbbi lehetőséget Jászi nem fogadta el, bár az előbbi út ellentmondásosságát jól látta. Már 1919-ben, Masaryk egy beszédét kommentálva mondta: „Egy esetleges pángermán veszéllyel szemben nem a helyes védekezési mód . .. hogy ezen a földterületen állandósítsuk a nemzeti nyugtalanság, irredentizmus és revanche szellemét. így csak azt érhetjük el, hogy itt olyan zavaros helyzet fog kialakulni, amelyben majd minden lehetséges imperializmus kényelmesen halászhat." (Világ. 1919. jan. 5.) Igaza volt? A történelem bebizonyította, hogy mennyire. S bár úgy tűnik, néha maga is megsejtette a megoldást (amikor a pánszláv és a pángermán veszély megszűnését a német és az orosz forradalom győzelmének megszilárdulásától várta), egy ilyen politikát nem tudott képviselni. Pedig más politika nem lehetett sikeres. S ha Jászi a tények figyelembevételével elképzeléseit módosította is, a történelmet nem tudta utolérni. Az erdélyi Román Nemzeti Tanáccsal folytatott aradi tárgyalásairól írt visszaemlékezésében keserűen állapította meg: a román küldöttek személyes bizalmuk és nagyrabecsülésük biztosítása mellett utasították vissza javaslatait. Korábbi, személyi kapcsolatai (Hodzsa Milán, Vajda-Voevod Sándor, Pop-Csicsó István), amelyek a Galilei Kör és a Társadalomtudományi Társulat vitáin, valamint nemzetiségi vidékeken tett utazásai alkalmával alakultak ki, nem segíthettek; tárgyalásai megbuktak az uralkodó osztályok imperialista törekvésein, az antant mesterkedésein, a felszított nacionalista érzelmeken, de legfőképpen azon, hogy nélkülözték a nemzetiségi és magyar proletariátus támogatását. Mindezek ellenére Jászi elvei nem kerültek a történelem „lomtárába". Tudományos felkészültsége, humanizmusa, hazaszeretete és internacionalizmusa magasan kiemelte kora nemzetiségi politikusai közül. A nemzetiségi elnyomás, a demagógia, a nemzeti gyűlölködés elleni harca, a nemzetiségiek közeledéséért folytatott állhatatos munkája a magyar történelem e szakaszának pozitív alakjai közé sorolja, akkor is, ha 1919 utáni tevékenysége erre rácáfolt. Igaza volt Adynak Hatvanyhoz intézett levelében, melyben óvta őt „a magyar progresszió" lebecsülésétől. És Ady volt az is, aki A magunk szerelme című kötetének forradalmi és magyarság-verseit tartalmazó két ciklusát a következőkkel ajánlotta Jászinak: „Szeresse e verseket, ha tudja és szereti, másoknál jobban Jászi Oszkár, vezérem és testvérem", illetve: „Jászi Oszkárnak, akivel annyira s együtt szenvedjük és sírjuk a mai magyar siratnivalókat." Semmi okunk nincs feltételezni azt, amivel egy Ady-kiadás utószava ezen ajánlások elhagyását indokolta: hogy Ady is ezt tette volna. Jászi azzal, hogy kevesedmagával harcolt a népelnyomó nemzetiségi politika ellen, korának pozitív és maradandó példát szolgáltatott. Károlyi írta, hogy milyen nagy hatással volt rá politikájának kialakításában Jászi e tevékenysége. A Galilei Körrel való kapcsolatai közismertek. De az 1919 előtti Jászit Gábor Andor is — 1923-ban kelt írása bizonyítja — forradalminak ítélte. S úgy véljük, volt igazság Bíró Lajos 1918-ban írt cikkében: „Jászi Oszkár ma úgyszólván a magyarság bizalmi embere a románokkal és tótokkal szemben is, de délszlávokkal és németekkel szemben is, sőt (Károlyi Mihállyal és a szociáldemokratákkal együtt) az egész civilizált világgal szemben". (Világ, 1918. október 13.) Jászi valóban megtette, amit egy ember megtehet azért, hogy a magyarság egészét ért támadásoktól megvédje a magyar népet. „Meg kell győzni a mi, öreg tanítómesterünket, Nyugat-Európát arról, hogy a faji osztályelnyomás, mely ma nálunk dúl, nem a nagy magyar nép, nem a csakugyan dolgozó intelligencia bűne, hanem egy agonizáló oligarchia kétségbeesett, tehát esztelen erőlködése düledező privilégiumainak fenntartásáért, melyeket immár csak a haza bilincseivel képes a gondolatrest polgárságra és a jogtalan népre ráerőszakolni." (Jászi Oszkár március 15-i beszéde. Galilei Könyvtár. 4. sz. 12. 1.) Akkori jelentőségét, hatását hadd bizonyítsuk egy angol folyóirat 1917-ben megjelent cikkével, mely Jászi tevékenységéről a következőket tartalmazza. „A nemzetiségiekkel való bánásmódnak ez az összegzése elsőrendűen fontos és annál is inkább komoly, mert ez annak a politikai irányzatnak a véleménye, melynek Jászi úr a vezetője. Köré csoportosult a fiatal értelmiségiek egy kicsiny csapata, akik a mai Magyarország teljes és messzemenő újjászervezését követelik, azon az alapon, hogy különben magyarok és nem magyarok egyaránt továbbra is kibírhatatlan gyötrelmektől fognak szenvedni." S ha túlozta is Jásziék jelentőségét, mégis jellemző, hogy úgy látta: „. . . a magyar faj jövője ezeken az embereken nyugszik". (The New Europe. Vol. II. 1917. 202—204.) GEREBLYÉS LÁSZLÓ Elégia a földszintes házról Frankel Leó emlékének A földszintes ház Óbudán — Emléktábla van homlokán — Töpreng: miért oly mostohán Bánnak velem itt Óbudán. A földszintes ház roskatag, Jobb-balfelől már bontanak, A földszintes ház Óbudán: Még hány nap élek ily sután? Orvos volt tulajdonosa A Hajógyárnak orvosa Nem vétett ő senkinek Csak tán fia? Ki fejti meg? Fia e házban született Kit sorsa Párizsba vetett Kit Párizs népe szeretett A Kommün minisztere lett. Miniszter néhány hónapig Majd bujdosó s nem nyughatik Kopók kutatják nyomait Mígnem útja Londonba Vitt. Később amikor hazatért Szerkesztőként szerez babért Munkás-szerkesztő-vezető. .. Ezért is volna vétkes ő? Frankel Leó szülőháza a Lajos utcában. Élesdy István fametszete